Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka, a keleti ortodox keresztény egyházak tiszteleti feje, Szent András apostol 270. utóda 1940. február 29-én született a törökországi Imvrosz szigetén. Családi neve Dimitrisz Archondonisz.
Amióta Ferenc pápa január 12-én bejelentette, hogy február 22-én tizenkilenc új bíborost kreál, volt ideje a sajtónak, hogy elemezze a névsort, és értelmezze a pápa döntéseit.
Nem keltett feltűnést, hogy bíboros lett az új államtitkár, Pietro Parolin, valamint a XVI. Benedek által a Hittani Kongregáció élére állított Gerhard Ludwig Müller, illetve a Ferenc pápa által a Papi Kongregáció prefektusává kinevezett Beniamino Stella.
Szigorú intézkedéseivel és a múlt vétkeinek tételes feltárásával a világegyház már évekkel ezelőtt felvette a küzdelmet a kiskorúak ellen papok által elkövetett szexuális visszaélésekkel szemben, mégis újra és újra találkozhatunk végletes megnyilatkozásokkal.
Még az ENSZ gyermekvédelmi bizottsága is meglehetősen rosszindulatú megállapításokat tett nemrég, mintha a katolikus egyház még ma is igyekezne eltussolni a papi bűnöket, ahelyett hogy küzdene ellenük. A magyar sajtóban is találkozhatunk tagadhatatlanul egyházellenes éllel megfogalmazott kijelentésekkel.
Akadnak azonban olyanok is, főként sorainkban, akik ma is elítélik a múltbéli vagy jelenlegi bűnökkel kapcsolatos híradásokat. Azt hiszik, hogy az egyházi és az egyházat szerető média akkor teszi jól a dolgát, ha szemet huny a valóság komor tényei fölött. Akadnak sajnos olyan, „kiskorú” helyi egyházak is, amelyek még ma sem küzdenek a visszaélések ellen, inkább homokba dugják a fejüket.
Hányszor és hányan vélték már elmúlni az embert Istenhez vonzó vallásosságot a XIX. század óta, amikor minden addiginál inkább kiveszőfélben lévőnek látszott. Idősebb polgártársaink emlékeznek még az ideológiai szemináriumok brosúráira, amelyekben annyit olvashattak a vallást cáfoló tudományról. Sokkal veszélyesebb volt azonban a máig ható el közömbösödés, a vallási tájékozódás lehetőségének egyre nagyobb hiánya, a különböző valláspótlékok jelentkezése. Mert a vallásosság nem vész el, csak átalakul.
Belgiumban már gyermekek is kérhetik orvosuktól, hogy segítse elő halálukat
Amikor a hírügynökségek február 13-án hírül adták, hogy a belga parlament a világon elsőként megszavazta a gyermekek aktív eutanáziáját, vagyis azt, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kiskorúak is kérhetik orvosuktól, hogy segítse elő halálukat, először azt kerestem a szövegben, vajon hány éves kortól hatalmazza fel a belga törvény a gyerekeket erre a döntésre?
Már volt időnk megszokni Ferenc pápa közvetlen, olykor szellemes beszédmodorát.
Ám tavaly március 13-án, amikor először jelent meg a Szent Péter-bazilika erkélyén, és a lelkes tömeget egyszerűen úgy köszöntötte: „Jó estét kívánok!”, kevesen gondoltuk, hogy ezzel jelképes tettet hajt végre. Lemondott elődje, XVI. Benedek február 28-án késő délután ugyanis így búcsúzott: „Jó éjszakát kívánok!”. Valami véget ért, valaki elköszönt, majd valaki beköszönt, és ezzel kezdetét vette valami új.
Egy év után merészségnek látszik megvonni egy pápaság mérlegét. Ám ezekben a napokban, amikor Rómában fontos reformtanácskozások folynak, talán mégsem érdektelen bizonyos következtetések levonása.
A keresztényüldözés dokumentumai
A Vatikáni Könyvtár japán intézményekkel együttműködve kutatásokat folytat a XVII– XIX. században folyt japán keresztényüldözés történetével kapcsolatban. Nem azért, mintha eddig nem foglalkozott volna ezzel a kérdéssel a tudomány, hanem azért, mert fel akarják dolgozni azt a mintegy tízezer dokumentumot, melyet az 1930-as, ’40-es években gyűjtött öszsze Mario Marega olasz szalézi misszionárius.
Amikor 1992-ben életemben először közelről láttam és megpróbáltam használni egy számítógépet, még nem sejthettem, mennyire megkönnyíti majd a munkámat. Többek között hihetetlenül felgyorsult általa a levelezés és a hírközlés, kitágult a világ. Sajnos azonban ezzel is úgy jártunk, mint a szabad közlekedéssel. Nemcsak az értékek, az okos, hasznos ismeretek jutnak el hozzánk gyorsabban és szélesebb körűen, hanem a hiábavalóságok, sőt az ostobaságok is.
