Történet
Vers
Kis téglabarakk a lakása,
kifakult naptárlap alatt
– vállán sötét kendő, szakadt –
ül csak, ül senkit se várva.
Kis téglabarakk a lakása,
kifakult naptárlap alatt
– vállán sötét kendő, szakadt –
ül csak, ül senkit se várva.
Füstölög a fák fölött
párák fehérje,
a róka a kölykeit
kivezeti a fényre,
reszket fönt a kékség,
Először úgy kezdődött, mint egy tréfa –
kicsipkézte a tetőn a havat,
a völgy vékony jegét megroskasztotta,
s kúszott, míg elérte ablakomat.