Pallós Tamás

1975, Budapest; 1995-2000 Pázmány–HTK, 2000- az Új Ember szerkesztősége, 2005- a kultúra rovat… Napi közelségben: Dante, Shakespeare, Madách, Dosztojevszkij, Bernanos, Saint-Exupéry, József A., Pilinszky, Hamvas, Baktay, Verdi, Wagner, Puccini, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Massenet, Mahler, Janáček, Respighi, R. Strauss, Bartók, Gershwin, Michelangelo, Tiziano, Rembrandt, van Dyck, Maróti, Gaudí, Calatrava, Kuroszava, Tarkovszkij… Ókor, kelet, régészet, gótika és szecesszió. Egy mondat az örömhírből: Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd… (Lk 15,31)

Jelzőfény bolyongóknak

Szerző:

Megváltás… Megváltás… Megváltás… — Wagner mantraszerűen visszatérő témája. Életművében kezdettől e fogalom titkát keresi, fürkészi, űzi, kutatja előbb fiatalos lendülettel, szinte gyermekien naiv hittel, később lázadó kételkedéssel és szerelemmel, majd bölcsességgel, hogy végül a kétségtelen bizonyosságban találjon rá. És már A bolygó hollanditól felbukkan a másik alapgondolat is: a részvét, a szenvedő, az elátkozott megmentésének vágya, amely a Parsifalban konkrét „tapasztalatként”, kijelentésként rögzül: A részvét váltja meg a világot.

Verdi a kapuk előtt

Szerző:

Mintha egy természetes barlangrendszerbe lépnénk. Egyenetlen, szürke-kormos kőfalak között ívelő folyosókon át jut be a néző a hatalmas nézőtérre, ahol nyáresténként mintegy harmincezren követik a látványos opera-előadásokat. Egy jelmezes statiszta ötpercenként gongszóval jelzi a kezdés időpontjának közeledtét. Az alkalmi árusok közben biztonsággal róják az ókori aréna meredek lépcsőit; harsányan, többen énekelve kínálgatnak frissítőket, perecet és műsorfüzetet a gyülekezőknek. A szürkület estébe fordul, feljön a hold, a romantikus lelkűek meggyújtják a belépőjegyek mellé kapott apró gyertyákat. Kialszanak a reflektorok, s mire megszólal a zene, már csak a lángocskák csillagos sugárkoszorúja öleli körül a zsúfolásig telt nézőteret…
Szertartás ez, immár száz éve; ugyanis 1913 óta rendeznek operafesztivált a Veronai Arénában. Jött Boito és Puccini, Mascagni és Zandonai, a közönség soraiban feltűnt Makszim Gorkij és Franz Kafka is. Egy évszázada az operaműfaj első számú hangnagybirtokosai koptatják itt a világ legnagyobb színpadának deszkáit, legendás karmesterek irányítják a mamutegyütteseket, a kibővített ének- és zenekart.

Testbeszéd és írott szó

Szerző:

 

Szezonközi beszélgetés Apáti Bencével

 

Előbb érkezett a megbeszélt találkozóra. Laza és közvetlen művész, mégsem illik a „szokásos bohémek” sorába. Fontos számára a pontosság. De nincs min csodálkozni, az általa elmondottakból hamar kiderül: feszített napirendje is ezt diktálja. Nem kell különösebb apropó ahhoz, hogy Apáti Bencével, a Magyar Nemzeti Balett egyik vezető táncosával beszélgessen az ember, folyamatosan dolgozik, „úton van”. Témát pedig végképp nem nehéz találni: aktuális feladatok, hivatás, blogolás, sport, család…

„Az agyag mindennapi kenyerem”

Szerző:

Kovács Margit műhelyében

„Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat” – vallotta Kovács Margit röviddel 1977-ben bekövetkezett halála előtt. A keramikus-szobrász munkáiból a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Múzsák Termében nyílt időszaki kiállítás. A 2013. február 13-áig megtekinthető, Kovács Margit műhelyében című tárlat kurátorával, Herpai András művészettörténésszel beszélgettünk a száztíz éve született alkotóról.

– Hozzám a korai művei állnak a legközelebb, a ’30-as, ’40-es évek aprólékos, egészen finom kivitelű alkotásai, amelyek korábban háttérbe szorultak, most viszont igyekszem felhívni rájuk a figyelmet. A békéscsabai kiállításon döntőrészt Kovács Margit eddig raktárban őrzött munkáit mutatjuk be, az egykori otthonát díszítő, vagyis a hozzá közelálló kerámiákat.

Tavaly újult meg és bővült az 1973-ban megnyílt szentendrei múzeuma. Tíz teremben, kronológiai sorrendet követve állítottam össze a tárlat átrendezett anyagát, hogy a látogatók számára világos legyen a pályaív: Kovács Margit honnan indult és hová jutott el művészetében. Szeretném, ha ötévente megújulhatna az állandó kiállítás, így bemutathatnánk majd a „rejtőzködő” alkotásokat. Reményeim szerint a békéscsabai anyagot – akár kiegészítve – továbbvihetjük majd más városokba, illetve külföldre is, hiszen nemzetközileg jegyzett művészről van szó.

Értékek és példaképek

Szerző:

A Szalézi-ösztöndíj idei kitüntetettje: Bucsy Levente

Szakmai célom a releváns és közéleti szempontból fontos hírek, információk becsatornázása a hazai híráramba, minél markánsabban felhívva a figyelmet az egyház tanításának társadalmi érvényességére – természetesen fiatalos és fogyasztható formában, felületeken – vallja Bucsy Levente. Idén őt jelölte a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjra a katolikus püspöki konferencia. A Magyar Nemzet Online (MNO) szerkesztő-újságírójával a kitüntetés átvétele előtt beszélgettünk.

– 2007-ben csatlakoztam az MNO csapatához, ahová szerkesztőnek vettek fel. Újságírók híján hírügynökségi forrásokból működtünk akkoriban, és egyéb médiatartalmakat szemléztünk, ezenkívül néhányan a szabadidőnket ráfordítva láttuk el önálló írásokkal az oldalt. Csak a tavalyelőtti profilváltáskor nyílt lehetősége a lapnak, hogy újságírókkal bővítse a gárdát, akik segítenek gazdagabb tartalommal is megtölteni a rendelkezésre álló felületet. Az a gyakorlat alakult ki nálunk, hogy aki jó témákat hozott és színvonalasabban írt, hozzá közel álló tartalmakban kezdhetett dolgozni. Én például felkaroltam az egyház- és vallásügyet, ami addig gazdátlan volt, vittem a sportot, beszálltam a belpolitikába is… Most egy kicsit megint több lett a szerkesztői feladatom. Az online-ban napi három-négy írás jelenik meg az oldalon a nyomtatott Magyar Nemzetből, és van laparchívumunk is. Ezenkívül saját tartalmakat, szerkesztett anyagokat töltünk fel, blogokkal, facebookos jelenléttel; szoros összefogásban a Lánchíd Rádióval és a Hír TV-vel.

Cézanne-tól keletre

Szerző:

Pillantás a XIX–XXI. század művészetébe

„Paul Cézanne bonyolult alkotó: »Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete « – vallotta” – olvasható e talányos megállapítás a budapesti Szépművészeti Múzeum Cézanne és a múlt című, nemzetközi érdeklődést is kiváltó időszaki kiállításának ajánlójában. Egy biztos, a pályakezdő, útkereső Cézanne merész és „elvadult” képeit nézve sokkal inkább a fauves-ok juthatnak eszünkbe, semmint a késő romantikát legyűrő lírai impresszionisták. Az erőteljes ecsetvonásokat, a festékkel nem fukarkodó vaskosságot, a komor, szürke gomolygást később váltja fel a visszafogottabb, kiegyensúlyozott és egyéni cézanne-i stílus. Az érett csendéletek (köztük a Szépművészetiben őrzött A tálaló is), a portrék, táj- és életképek majdhogynem konzervatívnak tűnnek mellbevágó ifjonti zabolátlansága és mainak ható korai munkái után.

Sikátorok szentelt földje

Szerző:

Koptok között Kairóban

„Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam az én fiamat.«” (Mt 2,13–14) „Városban pusztai magányod”

Fülledtség, káosz, nyüzsgés. Halvány, szemszárító homokköd terít be mindent, enyhe porszaga rátelepszik a szürkeségre. A szennyes Nílus lustán, feketén és csendben hömpölyög az érdektelen szigetek mellett, az egyforma betonhidak alatt. Kairó él, túlságosan is, élhetetlenül. Épül, vagy inkább burjánzik. Csak a katonásan sorakozó, rendíthetetlen gízai és szakkarai piramisok állják útját a terjeszkedésnek. A fennsík sivatagi kulisszája lassan félszigetet képez a tömbházak, utak és a feltűnő villák falanszteri áradatában. Vidék és nagyváros keveredik, a félkész lakótornyok sűrű erdejében soksávos pályákon ezrével tülekszik- tülköl a mindenféle kiszolgált, megbütykölt, túlterhelt járgány. Az útszélen különböző állatseregletek, nyájak vonulnak vagy hevernek a szűk „járdasáv” vegyes hulladék színesítette piszkában.

Krisztus Barcelona felett

Szerző:

Az 1926-ban elhunyt, varázslatos fantáziájú, mélyen hívő katalán építész, Antoni Gaudí 1883 óta épülő fő művét, a barcelonai Sagrada Família- (Szent Család-) templomot XVI. Benedek pápa bazilikai rangra emelte, amikor 2010. november 7-én megszentelte a már tető alá került s így belülről szinte teljessé vált épületet. Az újabb képek tanúsága szerint a kereszboltozat felett elkezdődött a központi Jézus Krisztus-torony szerkezetének kialakítása, amely százhetven méteres magasságával – az ulmi székesegyházat megelőzve – a világ legmonumentálisabb templomtornya lesz. A neogót-(új)szecessziós bazilika építése várhatóan 2026 és 2028 között fejeződik be.