„Az agyag mindennapi kenyerem”

 

Mit tudunk Kovács Margit személyéről? A fényképek mindig egyedül, munka közben ábrázolják…

– Személyiségét leginkább a kerámiáin keresztül ismerhetjük meg. A magánéletéről alig beszélt, a vele készült interjúkban csak röviden utalt rá. Tudjuk, hogy édesanyjával élt Budapesten, a Pozsonyi út 1. szám alatti lakásban. Számomra azért is érdekes az életmű, mert még mindig felvetődnek lényeges kérdések a művészetével és személyével kapcsolatban is.

Szinte áttekinthetetlenül gazdag életművet hagyott maga után. Szentendre mellett, szülővárosában, Győrben is van állandó gyűjteményes kiállítása…

– Rengeteg témát feldolgozott, merített a Bibliából, a keresztény kultúrkörből, a mitológiákból, a keleti-ázsiai formakincsből, s ezek mellett az irodalomhoz, a népművészethez és népzenéhez köthető alkotások is megjelennek nála. Megihlette például Bartók Cantata profanája és a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal. Számos műfajban tevékenykedett, a kisplasztikától a monumentális szobrászati alkotásokon át a kerámiaképekig.

Sokan emlékezhetnek még az időközben lebontott Úttörő Áruház aranyhalas medencéjére is Budapesten… Érdekes, hogy a diktatúra évtizedeiben egyszerre foglalkozott/ foglalkozhatott profán és vallásos témákkal. Állami megrendelésre készített köztéri alkotásokat, miközben templomi munkákon is dolgozott. A rendszer által „védett” művész volt?

– A városmajori templom keresztelőkútját még a ’30-as években készítette; és az ő stációképei díszítik az 1967-ben épült hollóházi Szent László-templomot. A hitéről szinte semmit sem tudunk, vallásilag valószínűleg nem kötődhetett egyik egyházhoz sem. Kommunista párttag volt, 1945-ben lépett be. Jó barátságot ápolt az akkori potentátokkal, erről legendák is keringenek – de nem politizált. Úgy érezte, hogy a művészetével segítheti Magyarország újjáépítését. Persze hatott rá a kultúrpolitika, a népművészet felé fordult, az ’50-es évektől egyre több kerámiája szólt a vidéki emberekről, a falusi létről. Mindazt, ami megfogta, közvetlen egyszerűséggel értelmezte, átültette az életébe, és ebből építkezett. „Naiv vallásossága” bizonyára nem volt igazán mély, az emberi kapcsolatokat, például az anya és fiú viszonyát vagy a megváltás misztériumát tükröző témái mégis azt mutatják, hogy megérintette a hit. Éppen ezeknek az emberközeli, narratív munkáinak köszönheti máig tartó népszerűségét mind a műkedvelők, mind a szakértők és a gyűjtők körében.