Gondolatszálak A bolygó hollandiról – Itt lenne az ideje, hogy megjelenjen a Budapesti Wagner-napok első albuma és adattára. Idén, a tizedik nyáron vált teljessé a repertoár: A bolygó hollandi bemutatásával immár mind a tíz kanonizált Wagner-zenedráma megszólalt a „kis Bayreuthként” emlegetett budapesti fesztiválon a Művészetek Palotájában. Igaz, kínálatbővítésként a Rienzi koncertszerű előadása is tervben van…
Végéhez közeledik a pesti belvárosi főplébánia-templom feltárása. Közel egy évvel ezelőtt jártunk itt. Tavaly júliusban Kovács Eszter ásatásvezető mutatta meg a kutatásra frissen megnyitott árkok áttekinthetetlen – pallókkal, rámpákkal áthidalt, létrák segítségével megközelíthető – labirintusrendszerét. Egymásra nehezülő, korok rétegmetszeteit feltáró falcsonkok, gödrök, alagutak, ideiglenes átjárók, barokk kripta, bontásra ítélt, igénytelen késői betoldások, földhányások, csontok és törmelék… Mintha korábban bomba robbant volna a széles barokk-klasszicista csarnokban. Mára jelentősen tisztult az összkép.
Gondolatok a Mefistofeléről – Lenyűgöző előadás volt Boito Mefistofeléje. Megint, mint minden alkalommal, amikor megszólal ez a darab. Ezúttal az operaházi Faust 225 fesztivál keretében tűzték műsorra Kovalik Balázs 2010-es rendezését. Etalon. A sokat – és gyakran joggal – szidott öncélú kortárs kísérletek felületességével szemben ebben az esetben a legjobb értelemben vett modern (mának szóló) színház született: minden részletében kidolgozott, átgondolt, komplex alkotás.
Beszélgetés Káel Csaba rendezővel – Hosszú, huzavonákkal teli előkészületet követően, 1875. március 10-én Bécsben mutatták be. A Sába királynője az operairodalom azon népszerű darabja lett, amelyet a világ szinte valamennyi jelentős dalszínháza műsorára tűzött karmestergéniuszok vezényletével, a legkiválóbb énekes sztárok közreműködésével. A keszthelyi születésű, zsidó származású, német anyanyelvű Goldmark Károly (1830–1915) grandiózus alkotása a XX. század harmincas éveitől lassan feledésbe merült. A második világháború után talán ha tízévenként tűnt fel itt-ott nagyobb városokban, afféle kuriózumként, legtöbbször rövidítve, koncertformában előadva. Budapesten még felújították, és 1976-ig műsoron tartották. Fischer Ádám vezényletével, 1980-ban a Hungaroton adta ki első teljes (világpremier) lemezfelvételét… – aztán beállt a csaknem teljes csend. 2000-ben egyszer azért megszólalt a zenedráma a Dohány utcai zsinagógában. Goldmark és a fő mű idei „hármas” jubileuma, a Sába királynője nyári margitszigeti, majd őszi Erkel színházi előadása remélhetően visszahozza a köztudatba az egykor legnépszerűbb „magyar” operát. A rendezővel, Káel Csabával beszélgettünk a „Sába-reneszánsz” esélyeiről…
Faust az Operaházban – Főpróbáról nem szokás jegyzetet írni. Nem ildomos, szabályellenes és inkorrekt, hiszen az csak egy majdnem kész előadás. A közreműködők a premierre tartogatják az energiájukat; az izgalom ilyenkor teljes, az erőbedobás viszont józanmód visszafogott. Gounod Faustjával viszont most nem ez volt a helyzet az Operaházban. A „próba” után azon gondolkodtam, hogy az elmúlt harminc évben hallottam-e valaha élőben ennyire hatásosan e népszerű, „könnyű” francia operát.
Félórányi csúszással kezdődik Robert Wilson délutáni előadása a Vígszínházban. A vonata késett, Linzből jött, ahol – mint később kiderül – a Traviatát készíti elő. Eszenyi Enikő konferálja be a vendéget, és elhangzik a büszkeségre okot adó örömteli bejelentés: Bob Wilson a következő szezonban rendezni fog a Vígben.
Jóllehet a főváros kulturális kínálatára az utóbbi időkben nem lehet panaszunk, a Budapesti Tavaszi Fesztivál ideje alatt még inkább érezhetjük, hogy „visszakerültünk” Európa közepére. Idén is több világsztár fellépő akadt, aki e programsorozat keretében lépett fel először Magyarországon. Minőségi csere keretében például a dél-afrikai tenor, Johan Botha vállalt Fabio Sartori helyett két Erkel színházi Aida-előadást… Az egyik legjobban várt vendég Elīna Garanča volt, aki a Művészetek Palotájában adott hatalmas sikerű „bemutatkozó” áriaestet. Akik rendszeresen átjárnak Bécsbe zenei élményekért, vagy akár a Metropolitan HD-közvetítéseinek követői, jól ismerhetik a lett mezzoszopránt, ám Garanča pesti „névjegyletétele” még rajongóinak is tartogatott meglepetéseket. Ebben segítségére volt férje, Karel Mark Chichon brit karmester is, aki – tökéletes összhangot teremtve – a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát a kifejezés gazdagságának szolgálatába állította.
Még egyszer A kis hercegről
A kis herceg friss fordításáról, Ádám Péter minden eddiginél pontosabb, szöveghű munkájáról nemrég adtunk hírt. Ám alig telt el néhány hét, és Antoine de Saint-Exupéry elbeszélése a Helikon Zsebkönyvek-sorozatban is megjelent, méghozzá Takács M. József a korábbiaknál formabontóbb magyarításában. E formabontás persze nem annyira direkt, végképp nem bántó, sőt… – inkább csak árnyalatokban és a mondatszerkesztés módjában érhető tetten, miközben annak bizonyosságát adja, hogy minden „olvasat” közelebb visz az írói szándék mind tökéletesebb megértéséhez, vagyis a szöveg lelkéhez. Jóllehet a fordítás önmagában műalkotás, óhatatlanul személyes hangvételű értelmezés is. Kétségtelen, hogy Takács M. József bizonyos pontokon egyéni megoldásokat választott, melyekkel A kis herceget kibillentve félreértelmezett ifjúsági státuszából, az elbeszélést finoman Saint-Exupéry kisregényeinek (A déli futárgép, Éjszakai repülés, Az ember földje, A hadirepülő) „felnőttvilága” felé mozdította.
