Kön­­nyek­kel írt kö­zös tör­té­ne­lem

Szak­rá­lis kap­cso­la­tok az ír és a ma­gyar nép kö­zött

Lö­vés dör­dül, a hős föld­re zu­han – az ír–angol konf­lik­tust meg­ének­lő fil­mek köz­is­mert for­du­la­ta jut eszünk­be, ha a szót hall­juk: Ír­or­szág. Eset­leg a mes­­sze föl­dön hí­res sör, az egész év­ben esős idő­já­rás, is­mert nép­ze­né­jük, len­dü­le­tes gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sük még az ez­red­for­du­ló ide­jé­ből. Bár ben­nünk buj­kál­tak e szte­re­o­tí­pi­ák, a Pá­pai La­jos győ­ri me­gyés püs­pök ve­zet­te, jú­li­us 8. és 15. kö­zött Ír­or­szág­ba lá­to­ga­tó, mint­egy öt­ven­fős egy­ház­me­gyei za­rán­dok­cso­port cél­ja el­ső­sor­ban az ír–magyar szak­rá­lis kap­cso­la­tok ápo­lá­sa volt.

Mielőtt éjfélt üt

Vannak még nagy, sorsbeteljesítő találkozások. Ahogyan Jesse és Celine egymás mellé ülve szóba elegyedtek egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton, úgy Richard Linklater, Julie Delpy és Ethan Hawke sem sejtették kezdetben, micsoda varázslatnak lettek részesei. Az amerikai függetlenfilmes rendező két fantasztikus színészével együttműködve úgy mesél a szerelemről, hogy messze kerüli a hollywoodi falvédő-romantikát, s ahogy 1995-ben az új találkozás ígéretével, 2004-ben a beteljesülés reményével búcsúztunk párosunktól, rendre furdalt minket a kíváncsiság: mi történt velük?

Kön­­nyek, mély­ről

A nyá­ri popcorn-szezon csa­ta­za­já­ban sok­szor sü­ke­tek ma­ra­dunk a ka­tar­zis csend­jé­re. Pe­dig Anne Émond film­je, a ha­zai mo­zik­ban jú­li­us vé­gé­tõl ve­tí­tett El­sõ éj­sza­ka már fel­üté­sé­vel is va­la­mi egé­szen szo­kat­lan él­ményt ígér.

Egy fék­te­len bu­li be­las­sí­tás­sal sti­li­zált ké­pei fo­rog­nak elõt­tünk. A lány (Catherine De Léan) el­len­áll­ha­tat­la­nul rop­ja, a fiú (Dimitri Storoge) kedv­tel­ve fi­gye­li, snitt, és már ös­­sze­ga­ba­lyod­va fek­sze­nek a srác la­ká­sán. Mi­re el­ju­tunk a főcí­mig, már meg is tör­té­nik az ak­tus. Ez azon­ban még csak a kez­det, hőse­ink ugyan­is – a nagy­apá­ink ál­tal több­nyi­re be­tar­tott sor­ren­det fel­rúg­va – csak a tes­ti be­tel­je­sü­lés meg­ta­pasz­ta­lá­sa után kez­dik fel­fe­dez­ni egy­más sze­mé­lyi­sé­gét.

Langyos impressziók

Mindig gyanút fogok, ha valamely ambiciózus rendező egy kiemelkedő személyiségről szóló filmje címéül nemes egyszerűséggel annak vezetéknevét választja. Ez hollywoodi gondolkodásmódot tükröz, mely mindent leegyszerűsít az ikonná emelt hős nevével. Gilles Bourdos Renoir című, itthon július 25-étől vetített filmje azonban ízig-vérig francia vállalkozás – reménykedhetünk tehát.

Az oltalmazó lovagkirály ünnepén

Országjáró

Győri Egyházmegye

Mintegy ezer résztvevővel zajlottak le június 27-én, a fogadalmi körmenet kétszázötvenedik évfordulóján a Szent László-ünnep győri eseményei.

A programsorozat már az ünnep előestéjén elkezdődött, amikor hagyományteremtő szándékkal ünnepélyes liturgia keretében helyezték ki Szent László király hermáját nyilvános tiszteletre. Idén a szertartáshoz énekeskönyv- és DVD-bemutató, valamint egyházzenei áhítat is csatlakozott, melyen közreműködtek a Gödöllői Kántorátus és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenész és népdalénekes növendékei, Balogh Piusz karnagy vezényletével.

Örömünnep Győrben

Országjáró

Győri Egyházmegye

XI. Szeretet-napok

Az immár tíz éve változatlan „Adj örömmel!” jelmondat idén is sok embert indított arra, hogy részt vegyen a Győri egyházmegye által szervezett, bevételét teljes egészében Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekmentő missziójára fordító Szeretet-napokon.

Az április 20. és 21. között megtartott rendezvénysorozat jótékonysági bállal kezdődött, melynek a győri Hotel Konferencia adott otthont. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt a rendezvény két fővédnöke, Pápai Lajos megyés püspök és Simon Róbert Balázs, Győr alpolgármestere. Rajtuk kívül rövid köszöntőt mondott Böjte Csaba ferences szerzetes, valamint Somogyi Tivadar alpolgármester is. Ezután Farkas Zsolt és Várnagy Andrea művészházaspár, a Házasság Hete rendezvénysorozat idei arcai adtak rövid, lélekemelő zongorakoncertet. A vacsora alatt lehetőség nyílt tombolavásárlásra, majd a nyitótánc után elkezdődött a vidám, zenés mulatság.

Nem félünk a farkastól

Amerikai filmdráma (1966)

 

Mond­ják, a há­zas­sá­gok a menny­ben köt­tet­nek. És a po­kol­ban ér­nek vé­get — te­szik hoz­zá má­sok ci­ni­ku­san. Martha (Elizabeth Taylor) és Ge­or­ge (Richard Burton) kö­zép­osz­tály­be­li ér­tel­mi­sé­gi­ek­ként masz­kok és sze­re­pek mö­gé búj­nak, hogy lé­tez­ni tud­ja­nak. Épp egy es­tély­ről ér­kez­nek ha­za, a hecc ked­vé­ért ci­va­kod­ni kez­de­nek, amit ak­kor sem hagy­nak ab­ba, ami­kor egy ba­rá­ti há­zas­pár ér­ke­zik hoz­zá­juk. Az Edward Albee drá­má­já­ból, Mike Nichols ren­de­zé­sé­ben ké­szült le­gen­dás film ke­gyet­len le­szá­mo­lás a ró­zsa­szín bol­dog­sá­got ígé­rő ame­ri­kai álom il­lú­zi­ó­i­val. Mar­tha és Ge­or­ge ál­ar­cai ezen az őrült éj­sza­kán vég­leg le­hull­nak: har­sány ha­ho­tá­zá­sok, ot­rom­ba vic­ce­lő­dé­sek és az előz­mény nél­kül ki­rob­ba­nó fék­te­len ve­sze­ke­dé­sek jel­zik, hogy csap­da­hely­zet­ben ver­gőd­nek, s a bol­dog­ta­lan­sá­gért va­ló köl­csö­nös bos­­szú las­san el­emész­ti őket.

Győzhetetlen remény

Le­gyen bár pisz­to­lyos wes­tern­hős, ke­mény ök­lű nyo­mo­zó vagy szik­la­szi­lárd ka­to­na, Clint Eastwood az ame­ri­kai hős ős­tí­pu­sát tes­te­sí­ti meg, mely­ben a pi­o­ní­rok ter­mé­szet­le­győ­ző, új vi­lá­got épí­tő el­szánt­sá­ga az ógö­rög har­ci erény­­nyel ke­ve­re­dik. Gyor­san te­re­bé­lye­se­dő ren­de­zői élet­mű­vé­ben azon­ban egy­re szem­be­tű­nőbb a tö­rek­vés: ön­nön mí­to­szá­nak ele­me­i­ről kö­vet­ke­ze­te­sen ki­mu­tat­ja, hogy ha­mi­sak, ugyan­ak­kor fi­no­man jel­zi, hogy a fe­lü­le­tes kli­sé-mas­ka­ra mö­gött fon­tos ér­té­kek rej­tőz­nek.