„Hogy elmondjam…”

A porajmos, avagy a roma holokauszt túlélőjének megrendítő története – Rita Prigmore csupa szív cigányasszony, igazi szeretnivaló nagymama. Megrázó történetet mesél, a saját élettörténetét. Az édesanyja, mielőtt sterilizálták volna, teherbe esett. 1942-ben a Gestapo abortuszra vitte az asszonyt, ám kiderült: ikreket vár. Mivel a würzburgi klinikán dolgozó Heyde professzornak kísérleteihez ikrekre volt szüksége, aláírattak vele egy nyilatkozatot, miszerint tanulmányok céljából átadja a náciknak a születendő gyermekeket, máskülönben családjával együtt deportálják Auschwitzba.

Fair Play-díjas az Új Ember csapata

Május 9-én, nyolcadik alkalommal rendezték meg barátai, családja és pályatársai a budakeszi sportpályán a Nagy Gáspárról elnevezett kispályás labdarúgó emléktornát, a „Gazsi-kupát”. Kilenc csapat mérte össze tudását a sporteseményen. A csapatok tagjai közül többen egykor együtt játszottak a költővel.

Ízig-vérig férfiak

Szent Flórián nyomában: riport a tűzoltók embert próbáló szolgálatáról – „Édes jó Istenünk, világ virrasztója! / A mi apukánknak légy oltalmazója! / Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad, / Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad, / Hogy a tűz muskátlit ne nyisson… / Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!” A Tűzoltó gyerekek imája, Móra Ferenc versének részlete ez. Egymás mellett parkolnak a tűzoltóautók, mellettük a védőcsizmák sorakoznak, úgy, hogy a nadrágok a szárukkal már rájuk vannak húzva. Kabátok, kesztyűk, sisakok a kocsikban. Két perc – mindössze ennyi idejük van a fiúknak arra, hogy a riasztást követően a helyszínre induljanak. És akkor aztán nincs más, csak az, ami az esküjükben is szerepel: „Szolgálati kötelezettségeimet, ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem.” Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe, május 4-e alkalmából a Dologház utcai, VIII. kerületi tűzoltó-parancsnokságon jártunk.

Engedd el a nyakát!

Haragkezelés, avagy a lélek mozgását kísérő pedagógia – „Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, / Hagyni kell, hadd vigye a szél. / Homokba kell írni a bűnt, amivel megbántott más, / Mielőtt megjegyezhetnéd. / Oda kell menni, megölelni, akkor is, / ha nem te vagy a hibás. / Odamenni, esélyt adni, elengedni minden tartozást.” Pintér Béla keresztény könnyűzenész dalszövege ez. És hát valóban: tudni kell megbocsátani. No de hogyan? Mit kezdhetnénk a haragunkkal? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató azt vallja: nem baj, ha haragszunk, de nem mindegy, hogyan. Szerinte a harag kezelése tanulható és tanítható. Gyermekként mindenki a „haraglétra” alsó fokán áll, és ha nem tanítjuk, ott is marad. Pécsi Rita, aki egyébként maga is gyakorló szülő, április 16-án, Budapesten, a pasaréti Kájoni Házban „edzéstervet” mutatott be a harag kezelésére.

Lehetetlen a béke?

Vallások és találkozások a különbözőségek földjén

 

Több mint négyezer évvel ezelőtt indult útnak egy férfi, hogy ezen a földön telepedjen le. Ő volt Ábrahám, a zsidó vallás ősatyja. Nagyjából húsz évszázaddal később Mária, egy názáreti lány itt hozta világra kisfiát, Jézust, a világ megváltóját. 622-ben egy fiatalember kelt át a sivatagon, hogy hirdesse a hitet Allahban. A neve Mohamed, aki az iszlám legnagyobb prófétája lett. Három vallás különleges találkozási helye a Szentföld, a különbözőségek földje, amely már oly sok mindent, megannyi csodát és viszályt látott. Sokféle nép és kultúra él itt, sokféle ember. Most megismerkedhetünk néhányukkal. Pátriárkák, királyok, próféták és a Messiás hazájában járunk.

Találkozások

Krisztus útján a Jordántól Emmauszig

 

Mert ami a legfontosabb: az Isten keresésére indult ember és az ember keresésére indult Isten találkozása. Jóllehet ez a találkozás bárhol megtörténhet, tán a Szentföld az a hely, ahol Isten és ember a lehető legközelebb kerülhet egymáshoz. Szinte kézzelfogható itt Krisztus jelenléte. Szemlélni a vidéket, amelyet ő is látott, hozzá hasonlóan érezni a perzselő napot, és beszívni a sok-sok balzsamos illatot, kissé olyan, mintha mi magunk is a szent történetek hősei lennénk. Bár meglehet: azok is vagyunk, hiszen a mi életünket is Isten írja. A Szederkényi Károly gazdagréti plébános lelkivezetésével zajló szentföldi zarándoklaton Krisztus nyomában haladunk.

Zarándokok merülnek alá a Jordán vizében, mesebeli környezetben. Így újítják meg a keresztségi ígéretet – ott, ahol Keresztelő János megkeresztelte Jézust. Ragyog a nap a vízen, belelógatom a kezemet, és útjára engedek benne egy falevelet. A Jordán határfolyó Jordánia és Izrael között. A Hermon-hegység lábánál ered, eljut a Genezáreti-tóig, ahonnan több mint háromszáz kilométeren át kanyarog egészen a Holt-tengerig. „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17) – hallatszott az égből. S ezzel kezdetét vette Jézus nyilvános működése. Ám előtte negyven napra kiment a pusztába, ahol a sátán megkísértette.

Jézus lehelete

A keresztutat járva Jeruzsálemben

 

„Különleges város. Nem is tudom, mintha érezni lehetne ott Jézus leheletét” – mondta egy zsidó barátom, amikor elmeséltem neki, hogy Jeruzsálembe megyek. Az ő gondolatával indultam útnak, no meg azzal a képpel, amelyet a Szentföldet megjárt munkatársak beszámolóiból, a Szentírás történeteiből és a bibliai tárgyú hollywoodi klasszikusok jeleneteiből állítottam össze magamban Jézus földjéről. A Szentföldön járva persze sokat változott ez a bennem élő kép: sokkal tisztább, világosabb lett. Talán azt is mondhatom, hogy ami eddig csak „mese” volt, az most valósággá lett. A legjobban kétségkívül a keresztút fogott meg. A Szederkényi Károly gazdagréti plébános lelkivezetésével zajló zarándokút állomásai közül elsőként Jézus szenvedésének és halálának helyszíneivel ismerkedünk meg.

Lélekből

Nők, akik újraírták a történelmet

 

New Yorkban 1857. március 8-án mintegy negyvenezer textilmunkásnő sztrájkolt egyenlő bérért és munkaidő-csökkentésért. 1908-ban pedig ugyanezen a napon több mint száz nő halt meg egy New York-i gyárban történt tűzvészben. 1910-ben, a Koppenhágában megtartott nemzetközi szocialista nőkongresszuson a német Clara Zetkin azt javasolta, hogy március 8-a világszerte legyen a nők napja, amelyet aztán egy évvel később ünnepeltek meg először.