Máriának sok arca van. A legismertebb a Madonna, a boldog, fiatal anya a kisgyermek Jézussal. Az ábrázolásokon gyakran látjuk fején koronával, égi dicsőségben, csillagok közt, mint a mennyek és az angyalok királynője. Ezen a kolozsvári freskón is ezt látjuk, a Madonnát a koronás szüzek társaságában.
Orbán Balázs írt arról, hogy Homoródkarácsonyfalván, igaz, nem bent, hanem kint „a leomladozó vakolat alól régi fresco festmények tünedeznek elő”.
Bényről az 1700-as évek első felében ezt írta Bél Mátyás: „Bény név alatt két falut is ismerünk: Nagy- és Kis-Bényt. Az utóbbit ugyanis mindössze hat kis család, vagyis a falucskájuk templomához tartozó telepesek lakják. Valamikor ugyanis a premontreiek rendjének kolostora volt itt, melyhez három templom tartozott, egyik az Oltáriszentség temploma, magas és nagyszerű épület, melynek a szentélye a Szent Kereszt formáját másolja, a hajóhoz pedig hátulról merőlegesen egy másik templomot építettek, mely a nagyobbik templom mellett annak előtereként szolgált, nyilván a keresztségre jelöltek számára, akiket ebben a korban a régi szokásoknak megfelelően a templomon kívül oktattak a papok, míg csak a keresztény közösségbe nem fogadták őket.
A Hármashatár-hegy északnyugati oldalán a budai térség legmagasabb települése a középkorban Gercse nemesi falu volt. Román kori temploma, amelyet harminc éve fényképeztem, pusztulásnak indult rom volt. Ma nem az: felszentelt, középkori templom Pesthidegkút határában. Amikor jöttem vissza a fényképezésről, felrémlett egy réges-régi vasárnap délután, amikor eljött hozzám Nagy Emese és Zolnay László, hogy megnézzék a román kori emlékekről készült képeimet. ők beszéltek erről a templomról, illetve romról.
Berhida (Berénhida) falu gótikus kis temploma egy képpel szerepel a Via Regia Hungariae című kis könyvemben, de abból bizonyosan nem tűnik ki, hogy érzelmileg milyen közel áll hozzám ez az „ékszerdoboz”.
Az érettségi bankettünk Mecseknádasdon, a kis Várhegy alatti vendéglőben volt, még kimondani is furcsa: negyvennégy évvel ezelőtt. Ezt azért szükséges elmondani, mert az ide való osztálytársaim soha, tehát később sem említették, hogy a Schlossberg tetején egy középkori templom romjai állnak.
Ezen a táblaképen (készült 1517-ben a volt Turóc megyei Márkfalván) Szent Borbálát láthatjuk atyja társaságában. Erről a jelenetről az Érdy-kódex is tudósít, ahol a szent legendája olvasható. Maximianus császár idejében (Krisztus után 250-310) Nikodémiában élő előkelő pogány úr, Dioscurus leánya volt Borbála.
„Megverte Szent László király a rút tatárokat / Mikor azok kezdenek szórni aranyokat, / Hát szent Ural buzgósággal azért imádkozik. Hogy az elszórt arany mind kerkővé változik.”
