Álmodik a múlt: A Krisztus-arcú király

Hogy a templom bent is gazdagon díszített, azt alig néhány éve, 2006-tól tudjuk: ekkor kezdték meg előzetes szondázás után a freskók feltárást és konzerválását. Így ma már tisztán és szinte épen láthatjuk a legújabban előkerült – megtalált és megmentett – Szent László-legendát. (Két jelenet itt az átépítés következtében félig vagy teljesen megsemmisült.)

A freskósor általában (Nagy)Várad képével kezdődik: búcsúzik László király és a magyar sereg, búcsúztatják a püspök, az asszonyok, a kürtösök. Itt és az említett két helyen egy nehezen értelmezhető jelenettel indul a sor, a kihallgatással. Itt a trónon ülő szent király előtt egy térdelő alak látható, akit megáld a király. De folytassuk a képsort: a magyarokat látjuk és a kunokat, az egyik kun vitéz lován az elrabolt lány ül. Ezután a seregtől különválva üldözi László a lányrablót, de nem éri be. A következő jelenet a küzdelem, a birkózás: a lovak kikötve, a két hős birokra kel, de nem bírnak egymással. Végül a lány dönti el a küzdelmet: hatalmas bárddal megsebzi a kun Achilles-inát. Ezután László levágja a kun fejét, majd a leány ölébe fekszik megpihenni. Ennyit mutat be egy-egy falkép. De ha az összes fellelhető ábrázolást összevetjük, lassanként kiderül, hogy a történet csak ürügy – adott téma – valami másnak az elmondására. Mert többről van itt szó a puszta történetnél. Két ősi erő vív itt egymással: a Világosság a Sötétséggel!

Ami számomra itt nagy meglepetés volt, mert fényképeztem Gelencét, és ismerem másolatból (mert megsemmisült a templom lebontásával) a közeli homoródszentmártonit, hogy ez azoknak a variánsa: ugyanaz a festő vagy iskola készítette. Erről N. Lauf Judit, a régi magyar kódexek és fragmentumok szakértője így vélekedik: „A művészettörténészek feladata eldönteni, hogy egyetlen mesternek vagy műhelynek tulajdonítható-e ez a hasonlóság, vagy közös mintakönyvet használtak.” Engem most ez a falképsor arról győzött meg – hisz ilyen hasonlóság véletlenül nem jöhet létre -, hogy biztosan mintakönyvet használtak. Lehet, hogy kettőt is, vagy ha egyet, akkor abban más olyan ábrázolás is volt, amely nem része a legendának, s mert talán volt még hely, odafestették. Vagy…? De ami az itteni képen is jól látszik, és ez a legfontosabb különbség (a hasonlóságok után), hogy a kun páncélos öltözetben van, László arca (aki a kerlési csat idején még herceg volt) pedig Krisztus arcára cserélődött fel a 4. és 5. jelenetben. Ehhez hasonlót Gelencén látni, a Passió jelenetein, amit nem ugyanaz a kéz festett meg, mint a fölötte látható Szent László-legendát. Lehet hogy a minta – és a gondolat – a Szent László-hermáig vezet vissza? Erről egy másik alkalommal szólunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..