Mihályi Anikó

Felkészülő

Nagyböjti lelkigyakorlatunkat idén a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség nővérei tartották. A hat hattyú című Grimm-mesét dolgoztuk fel az ötödikesekkel, amelyben az engedetlen fiúk hattyúvá változnak, húguk azonban megmentésükért vállalja a hat évig tartó némaságot, valamint azt, hogy csillagvirágból ingeket varr fivéreinek. A hat év alatt a lány férjhez megy, anyósa gyermekei meggyilkolásával vádolja, de ő csak némán tűr. Máglyahalálra ítélik, ám az utolsó pillanatban megérkeznek a hattyúk, megkapják ingecskéjüket, visszaváltoznak fiúkká, és kiderül az igazság.

Felkészülő

Amikor több mint tíz évvel ezelőtt nyolc évfolyamos képzés is indult iskolánkban, nagyon nehezen éltem meg ezt a váltást. Egyetemi diplomával kis ötödikeseket tanítani – nem luxus ez? És különben is: nem vagyok felkészülve módszertanilag a kicsikre… Aztán elindult a képzés, sok gonddal és küzdelemmel. Bizony, az ötödikeseknél rendet tartani, harmincöt egyszerre ugráló kis bolhát fegyelmezni nem könnyű feladat. Az évek múltával azonban egyre inkább felfedezem a kicsik tanításának szépségét.

Felkészülő

Az iskolai év legfelszabadultabb ünnepe a farsang. Lezártuk a félévet, nem kell már a tanulásra összpontosítani, lehet gondtalanul örülni. Még tart a tél, de zsigereinkben már a tavasz újjászületését érezzük.

Nálunk az iskolában már hagyománnyá vált, hogy erre az alkalomra az osztályok egy adott témára készítenek rövid produkciókat. Idei témánk a Vissza a jövőbe, 2113 címet viselte. A gyerekek dús fantáziával láttak a műsorkészítéshez: Milyen lesz a világ nők/férfiak nélkül? Hogy néz ki száz év múlva a rend és fegyelem az iskolában? Átadják a 4-es metrót stb. Nagy élmény, ahogy a diákok egymást inspirálva találják meg azt az alapötletet, amelyre aztán az egész jelenet épül.

Ritkán esik olyan gyönyörűen, olyan nagy pelyhekben a hó, mint ahogyan csütörtökön esett. Már a hatodik órámat tartottam aznap, kicsit fáradtan ültem a tanári asztalnál, s a gyerekeken is érezhető volt az eltelt öt óra minden unalma, küzdése, szenvedése. Egymás után elemeztük az összetett mondatokat, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablak mellett ülők kifelé bámulnak a sűrű hóesésbe…

Felkészülő

Néhány perccel becsöngetés után érkeztem az osztályba. Nyüzsgő hangyaboly fogadott. Érződött, hogy valami fontos kérdés merült föl a gyerekek között, amin vitatkoztak. Jelentés után egyszer csak nekem szegezték a kérdést: „Tanárnő, mit gondol a homoszexuálisokról?” Egy pillanat alatt kellett mérlegelnem, valódi érdeklődésből fakad-e a kérdésük, vagy csak így akarják megúszni a házi feladat ellenőrzését. Végül úgy döntöttem, válaszolok, mindegy, mi motiválja őket. Vannak ugyanis olyan kérdések, amelyek mellett tanárként nem mehetünk el, mert fontosabbak az aznapi tananyagnál.

Beléptem az osztályba. Csörömpölés zaja, majd lehulló ablaküvegszilánkok fogadtak.

A szél becsapta az ablakot – hangzott rögtön a magyarázat. Küldtem a hetest a gondnokhoz, aki intézkedett is nyomban. És mintha mi sem történt volna, folytattam a tanítást.

Néhány óra múlva elmeséltem az osztályfőnöknek, mi történt. Már tudott az ügyről, és nála volt egy gyerek ellenőrzője is. Kiderült, az ablak egy röpülő tolltartótól tört ki, amely éppen abban a pillanatban érintkezett az üveggel, amikor beléptem a terembe. Én azonban már csak az üvegszilánkokat láttam mindebből, és elhittem, amit a gyerekek mondtak.

Felkészülő

Az iskolaévet is átszövik ugyanazok az ünnepek, amelyek megszakítják mindannyiunk hétköznapjait. Fölöltözünk ünneplőbe, és kis műsorral emlékezünk azokra az emberekre, akiknek megköszönhetjük jelenünket. Vannak azonban olyan ünnepek, amelyek ugyanúgy, ahogyan egy család életében, intimitást hoznak a hétköznapok egyhangúságába. Egy születésnap tudatosíthatja bennünk az objektív időben való létezésünket, de bekapcsol minket abba a szubjektív időbe is, amelyben érzékelhetővé válik számunkra időn kívüliségünk. Mert amit átélünk, az adott esetben akár örökkévalóságnak is tűnhet.

Felkészülő

egy se jó”– hangzik a kemény ítélet Mikszáth Szent Péter esernyője című regényében. A mondatnak a vörös hajú Gregorics Pál életében súlyos következményei lesznek: hiába próbál jót tenni, adományokkal segíteni a rászorulókat, kiközösítik őt a besztercebányaiak, így egész életét zárt világban, többnyire házán belül éli.
Amikor a hetedik osztályosokkal erről a regényről beszélünk, saját előítéleteinkre is rápillantunk. A gyerekek is benne élnek a világban, érzékelik a társadalom különböző rétegei közötti feszültségeket. A különféle helyekről – akár otthonról – hozott kirekesztő sztereotípiákról ilyenkor őszintén tudunk beszélgetni.