Lovas Katalin

Hamarosan elérkezik a diószüret ideje. Mivel is csinálhatnánk kedvet ehhez gyerekeinknek, unokáinknak? Például az alábbi mesével:

Amikor Szent Péter Krisztus urunkkal utazgatott, a sok vándorlásban és a nagy melegben nagyon elfáradtak. Egyszer csak a távolban feltűnt egy terebélyes fa, és Péter így szólt:

– Hej, Uram, teremtőm, ott egy szép nagy diófa, feküdjünk le az árnyékába, mert alig húzom már a lábam!

– Bizony, dőljünk le egy kicsit, mert én is fáradt vagyok! – egyezett bele Jézus.

Kezdő kertészkedők nagy gondja: vajon az, ami kibújt a földből, gyomnövény-e, vagy a korábban elvetett magból kifejlődött palánta? Mindannyiunkkal megesett már, hogy a „jó” növényt húztuk ki, és olykor gyomot nevelgettünk odaadó figyelemmel. Beletelik néhány évbe, amíg teljes biztonsággal felismerjük a leggyakoribb gyomnövényeket.

A havas, zord március után áprilisban olyan szokatlan hőség tört ránk, hogy kerestük az árnyékot. Szélsőséges időjárási viszonyok között élünk, készüljünk fel tehát a nyárra, és ültessünk árnyékot adó növényeket.

Bő választékból meríthet az a kerttulajdonos, akinek birtokát körbejárja a nap. A legtöbb díszcserje remekül érzi magát akár a perzselő napsütésben is.

Összeállításunkban úgy válogattuk össze a cserjéket, hogy legyen köztük kúszó növekedésű, örökzöld és lombhullató egyaránt, ám mindegyikük közös tulajdonsága, hogy változatossá, színessé varázsolják a kertet. Most ültessük őket!

Kapcsolatom ezzel a különleges virágokat hordozó cserjével olyan régi, hogy akkoriban még javában Jugoszláviának neveztük többek közt Horvátországot, ahonnan az első magok bekerültek pestújhelyi kertünkbe. Azóta sok kertbarátot örvendeztetett meg e messziről érkezett bokor.

Ki hitte volna, hogy az illatos sütőtök a világ legnagyobb bogyója! És az összes kabakos növény bizony mind szintén bogyót terem, legyen szó kolbász-, sonka- vagy úritökről. Mind a dísztökök, mind a sütőtök igazi szezonja a tél. Az előbbiek mutatós terméseikkel díszítenek, míg az utóbbiból változatos ételeket lehet készíteni. A dísztökök rendkívül sokféle alakban tenyésznek: van turbán, tojás, gömbölyű formájú, rücskös vagy sima felületű, és gazdag színválaszték is párosul ehhez.

A mandula

Pattogó tűz mellett, meghitt esti beszélgetések során előkerül a dió, a mogyoró és a mandula. Utóbbi évszázadok óta szerepel a gyógynövények között is, ám ennél jóval korábban, már a római időkben elterjedt a Kárpát-medencében. Vajon hol lehetett az őshazája? Közép- és Nyugat-Ázsia napsütötte lankáiról indult vándorútra Kis-Ázsia, majd a Földközi-tenger felé, hogy föníciai hajósok révén eljusson egészen Gibraltárig. Mindez Krisztus születése előtt kéthárom ezer évvel ezelőtt történt, nagy múltú növény tehát a mandulafa. Ahol megtelepedett, ott hamarosan legendák, mítoszok övezték. A Bibliában említett Áron vesszeje is mandulavessző volt, amely egy éjszaka alatt kivirágzott.

Miután a balkonládából kiszedtük a muskátlit, valamit ültetni kellene a helyére, hogy télen ne legyen kopár az erkélyünk. Erre „találták ki” a díszkáposztát.
Az őszi veteményeskert csipkés-fodros ruhába bújt balerinájának is nevezhetnénk a díszkáposztát. Hosszú botanikai nevét (Brassica oleraceae convar. acephala nana) annak köszönheti, hogy a közönséges káposztát addig nemesítették, szelektálták, míg magára nem öltötte mostani díszes ruháját. Színek szerint is válogathatunk.