Pilinszky közelében…
Sok szent úgy áll előttem, mint egy akrobatacsoport, amelynek egyik tagja ugrásra kész, a másik pedig már indítja a következőt. István diakónus indítja a későbbi Szent Pált, Ferenc Klárát, Ambrus Ágostont, engem pedig Pilinszky indított el. Hivatáskrízisben voltam. Kétségbeesésemben bementem az egyik kápolnába, ahol az Új Ember legfrissebb számának címlapján megpillantottam A címzett ismeretlen című írását, amelyet rögtön elolvastam, s mivel annyira magukkal ragadtak a sorok, „lenyúltam” a hetilapot. A levélben ez állt: levelemet mindenkinek írom…, minden kegyelem…, szeressétek egymást…, legfőképpen ellenségeiteket. Ez a gondolatsor hihetetlen módon szembesített önmagammal, és visszalendített a hivatásom útjára.