Országjáró
Húszéves a Kaposvári egyházmegye
II. János Pál pápa Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójában 1993. május 30-án hirdette ki a Kaposvári egyházmegye megalakulását. Az új, 6764 négyzetkilométernyi területű egyházmegye élére Balás Béla püspököt állította. Az egyháztörténet szempontjából e két évtized nem túl jelentős idő, ám az itt szolgáló papok, valamint az itt élő hívek számára fontos szempont volt és marad, hogy „közelebb került a hivatal”, hiszen korábban Veszprémhez tartozott a hajdan sötét és vörös Somogyként emlegetett és ma is missziós területnek számító megye.
Rosta István egyetemi tanár, aki több mint húsz éve tagja a kaposvári Szent Margit–Szent József egyházközség képviselő- testületének, így emlékszik vissza a székesegyházban június 16-án tartott püspökbeiktatásra, amelyre a főpásztor Szendi József veszprémi érsekkel érkezett, vitorlással szelve a Balaton hullámait:
– Az akkori plébános, Rózsás László atya kért fel arra, hogy a hívek nevében – akiknek egy része nem fért be a székesegyházba – köszöntsem püspökünket. Egy emberként éreztük, hogy a megyeszékhely hitéletében és kulturális légkörének alakulásában óriási jelentősége van annak, hogy Kaposvár püspöki székhellyé vált. Az emelkedett hangulatú eseményen az egyik papi köszöntő élénk derültséget váltott ki, mert így hangzott: „Szent István a Veszprémi püspökséget kősziklára építette, a szentatya a Kaposvári egyházmegyét Betonra.”