Tér és idő színpadán

Csillag Gusztáv ügyvéd, a KÉSZ kaposvári csoportjának elnöke szerint a püspökség megalapításakor érzékelhető volt: az egyház nem maradhat a templomfalak között. Beton atya személye már a bemutatkozáskor egyértelművé tette, hogy a Teremtő nem egy barokk püspökkel kívánta kezdeni az új egyházmegye történetét.

A főpásztor a szentatya döntését Isten humorának, a Vatikán legújabb tréfájának tekintette – ahogy annak hangot is adott a beiktatásán –, s még fél év sem telt el, amikor a megyei könyvtár zsúfolt nagytermében a következő gondolatok hangzottak el tőle: „A vallás nem a nagyanyám rózsafüzére, meg a litánia sem. Isten nem háromszög szakállal ül valahol a felhőkön! Fel kéne fedezni, hogy mit tanítunk és kik vagyunk! Az értelmem az igazat kutatja, az akaratom az értékre, a jóra tör. Ez az Igazság, ez a Jóság: végtelen és személyes, mi Istennek hívjuk. Erre születtünk, és ha ezt nem kapjuk meg, akkor megbetegszünk…” A hasonló előadásokat vidékjáró utak követték. A főpásztor az atyákon kívül főleg a pedagógusokkal és a bérmálkozók szüleivel tartotta fontosnak a személyes találkozókat. Az események sorából kiemelkedik a 2005 adventjén tartott „Minden politika, de a politika nem minden” című rendezvény. A katolikus gimnázium tornatermében közel ezren akartak részesei lenni Orbán Viktor és Balás Béla párbeszédének. A kérdező Balog Zoltán volt.


– Hiszem, hogy az egyházat a Szentlélek irányítja – vallja Varga László püspöki helynök, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa –, s ha egy olyan döntés született, amely átrajzolta az egyházmegyék térképét, akkor ebben is benne van Isten szándéka. Lehet, hogy ez rögtön nem érzékelhető, de az idő múlásával felismerjük Isten szeretetének jeleit a kezdeti időszakra vonatkozóan is. A hívek területi egységét irányítani, személyes kapcsolatot tartani a papokkal, illetve megélni a saját egyházközségem gondjait, örömeit talán itt könnyebb, mint egy kétszer ekkora egyházmegyében. Ezt is Isten szeretet- jelének tekintem, mint ahogy azt is, hogy a jelenlegi helyemen sokkal inkább érzékelhetjük az elindított szentségimádás gyümölcseit, a sérültek és a szegények szolgálatát – másoknak is példát adva, hadd merítkezzenek meg ebben az örömben.

Az elmúlt húsz évben Balás püspök a jelenlegi papság csaknem nyolcvan százalékát szentelte, s ez a „vérátömlesztés” világviszonylatban is kuriózum. 1993. július 3-án elsőként Rumszauer Miklóst, a kaposvári Szent Margit–Szent József-templom plébánosát szentelte pappá. „Rumos” atya azóta – hálát adva a papság kegyelméért –, minden évben meg is köszöni ezt a főpásztornak.

– Gondolom, jólesik ez püspök atyának is – jegyezte meg –, mint ahogy nekem is jólesik az egyik hívem hálaszava, aki köszönetet mond áldozáskor az ámen után. Egyszer megkérdeztem, mit köszön meg ilyenkor. Azt válaszolta: „A papságát, mert ha nem változtatta volna át az Eucharisztiát, akkor én most nem részesülhetnék belőle. Ebben az ostyában benne van a maga papságáért hozott minden áldozat.” Az értünk, kaposvári egyházmegyés papokért és hívekért, intézményekért, közösségekért hozott püspöki szolgálat is áldozattal teli…

A 84. évében járó Gyuriga Károly lengyeltóti esperes-plébános az egyházmegye legidősebb aktív papja, aki fiatal káplánjával négy település híveit pasztorálja. Az idős atyát rendszerint még este kilenckor is a templomban találjuk.

– Akit szeretünk, azzal szívesen vagyunk együtt – jegyezte meg mosolyogva. – Így vagyok az Úrral, s ezért napközben többször is átmegyek a templomba; imára, magánbeszélgetésre. Élőkért, holtakért, a rám bízottakért, a világ papjaiért – hogy hiteles szolgálói legyenek az Istennek –, népünk sorsának jobbra fordulásáért fohászkodom az Oltáriszentség jelenlétében. Nem is olyan régen tizenegy párttitkár működött Lengyeltótiban, és ennek bizony ma is érezzük a hatását, pedig már az elődöm is sokat tett azért, hogy visszataláljanak az emberek az élő vízforráshoz.

A remény embere, Kocsi György zamárdi plébános a veszprémi Boldog Gizella Szeminárium prefektusa is. Egy megható történetet osztott meg velünk:

– Egy zamárdi nyaraló a prédikáció után – amelyben a hit példájaként megemlítettem Mindszenty bíborost, aki emlékirataiban már akkor megírta, hogy lehanyatlik a vörös csillag Magyarország egéről, amikor ezt még senki sem hitte – a következőt mondta könnyes szemmel: „Édesanyám, aki nagyon szeretett színházba járni, 1956-ban fogadalmat tett, hogy addig nem megy színházba, amíg a szovjetek el nem hagyják Magyarországot. A halála előtti napon látta a tévében, amint az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. Az Úristen meghallgatta a fogadalmát. Higgyünk az ima és a fogadalmak erejében!

Sipos Imre a miklósi Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség szerzetes papja, aki Galbavy Jenő priorral vallja: legfőbb céljuk a közösségi lelkipásztorkodás a kis falvakban. Somogyban is nagy probléma a csekély lélekszámú, egymástól távol eső települések ellátása. Hétvégente százhatvan kilométeres utat járnak be, hogy eljussanak tizenegy misézőhelyükre. Hogy ki ne üresedjenek, a lelkipásztori munkát összekapcsolják az elmélkedő remeteélettel. Ennek biztosítására építik lelkipásztori házukat és monostorukat. Egyházi épületeket újítanak fel, lapot szerkesztenek, és immár tizenegyedik könyvük kiadását készítik elő. Teológiai munkáik mellett jelentősek a helytörténeti kutatásaik is. Feltárják és közkinccsé teszik kis falvaik történetét.

Szvath Tamásnak, a Csiky Gergely Színház színészének – édesanyja eltemetése után – a bérmálásra való felkészülés volt az egyetlen biztos pont az életében.
– Ez az időszak szinte egybeesett a püspökség megalapításával – emlékezik a három gyermeket nevelő művész. – Beton atya tüzes, lendületes, igazságkereső prédikációi nekem is új irányokat mutattak. A szentimrésektől ugyancsak sokat kaptam: hiteles példákat, barátokat, hitet az életen át tartó házasságban.
A fiatal színész arra is utalt: színpadon állva vagy filmforgatáskor, s Londonban, ahol alkalmi munkából élt, illetve később, gyermekeit terelgetve is mindig jelen volt és van a szívében, hogy Jézushoz tartozik. Igyekszik mindennap tenni azért, hogy kisfiai is hitben nőjenek fel.

Némethné Horváth Emília, a nagykanizsai Magvető közösség vezetője szerint az egyházmegye új keretet és új lendületet adott az evangelizációhoz. Családias összefogás jellemzi a közösséget, s már a több generáció jelenléte is tanúságtételnek számít. Az egyházmegye ifjúsági találkozóinak, meðugorjei zarándoklatainak, imatáborainak zenei szolgálata mindig az Antióchia közösséggel karöltve valósult meg. Felejthetetlen lelki élményekkel gazdagodtak a passiójáték és a 60 másodperc című musical, de az egyházközségi farsangok során is; előadásaikra az egyházmegye határain túl is felfigyeltek. Úgy érzékeli: a nagy hajó lassan mozdul, s az adott pillanatban mindannyiunknak a megfelelő helyen kell helytállnunk ahhoz, hogy az örömhír hírnökei legyünk. Aztán, ha már dagad a vitorla, érdemes teljes sebességre kapcsolni…

Ozsváth Ferenc, a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium első igazgatója már a kezdetekkor megérezte: Balás püspök érti a kor szavát, s mivel felülvizsgálta az egyház középkortól megmerevedett álláspontját, minden esély megvan az új lelki életre. Máig emlékezetes számára az a mariazelli lelkigyakorlat, amelyet a megyés püspök tartott, s amelyen a gimnázium tanárai is részt vettek.

Bencs Zoltánné, az általános iskolai tagozattal és művészeti iskolával bővült intézmény igazgatóhelyettese úgy véli, a túljelentkezés minősíti leginkább a tanítás színvonalát. Már a harmadik tanévet indítják két elsős osztállyal.

– A tehetséggondozás és a zenei képzés gazdagította az iskolai életet, és közösségformáló szerepe is óriási – vallja. – Büszkék vagyunk arra, hogy számos megmérettetésen dobogós helyet szereznek diákjaink; egyik tanítványunk például első lett egy Kárpát-medencei helyesírási versenyen. Óraadóként több pap tanít nálunk, s a lelkigyakorlatokon, nyári táborokon kívül a rendszeres beszélgetések is lelki többletet jelentenek diákjainknak.

A katolikus gimnazisták közül többen papok lettek. Erre a hivatásra készül Kisiván Csaba elsős esztergomi papnövendék is, aki egy évben született az egyházmegyével.

– Innen indult a hivatásom, itt szeretnék papként is szolgálni – jegyezte meg. – Isten kijelölte az utat, és kísérőket, segítőtársakat, példaképeket állított elém. Mint Agg József főesperes atyát, aki kicsi korom óta bátorított, aki figyelemmel kíséri tanulmányaimat, és imáival segít az úton. Meg kell említenem Varga László atyát, gimnáziumi hittanáromat és Nagy Vendel atyát is, aki a hittanérettségire készített fel. Váron István atya két évig lelkivezetőként segített közelebb Istenhez, szolgálatomhoz és önmagamhoz. Sándor László atya – még gimnazistaként – hétévesen állított oda az oltárhoz, de Rumos atya, valamint a Polgár és a Perczel házaspár vezette Antióchia közösség is nagy kincs volt. Őrzöm emlékeimet, és Balás Béla püspök atya Kis idő című könyvében írott gondolatait is: „Az egyháztörténelem Isten kegyelmének és az ember szabad akaratának viszonya a tér és az idő színpadán. Ez kezdődött el az első pünkösdkor, ebbe kapcsolódtunk bele egy adott ponton, most pedig rajtunk múlik, hogyan folytatódik.”

Fotó: Kovács Tibor