A kegyelem erőterében

Soha nem fogadkoztam. Év elején sem, hiszen – jól, rosszul – mindannyian ismerjük korlátainkat. S még ha volna is bennem késztetés erre, hallom a súgást, érzem Isten érintését. A bízva bízásban ő a legnagyobb szövetségesem, legfontosabb partnerem, legnagyobb inspirátorom. Ha meg igencsak csapkodnak felettem a hullámok, s ha csupán átmenetileg is elkedvetlenít a közeg, ahol élek, dolgozom, és rendre arcul csapnak emberek, utolérnek lehetetlen helyzetek, a kő helyett inkább a kenyeret választom. Igaz, nem úgy fohászkodom, hogy: segíts rajtam, Istenem, hanem így: Istenem, nekem már minden eszközöm kudarcot vallott, állítsd vissza a békét, békénket, az egyensúlyomat, hogy – József Attilával – ne görbüljön tovább a „világ gyémánttengelye”! Istenem, te csak tedd a dolgod, majd én segítek…

Magyar lírával a magyar líráért

Találkozás Kozma Krisztián Radnóti-diplomás versmondóval

A nemzet legjobb ifjúsági versmondója – ez áll azon az oklevélen, amelyet a közelmúltban Győrben kapott a marcali Kozma Krisztián. A Magyar Versmondók Egyesülete kétévente rendezi meg a Radnóti Miklós nemzeti vers- és prózamondó versenyt, ahova korábbi eredményei alapján hívták meg a Berzsenyi gimnázium diákját. A mezőny legkiválóbbjaként vehette át a Radnóti-diplomát Kiss László zsűrielnöktől.

Hittel, szeretettel az ellátottakért

Adventi konferencia a somogyi vármegyeházán

 

Lélek-jelen-lét címmel rendezett adventi konferenciát a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Somogy Megyei Kirendeltsége a kaposvári vármegyeházán. Jakó Gergely, a megyei közgyűlés elnöke és Szászfalvi László országgyűlési képviselő köszöntőjében az ünnepre készülődés, az elcsendesedés lélekre tett hatását emelte ki, valamint arra utalt: a somogyi szociális és gyermekvédelmi intézményekben folytatni kell azt a hit évében megkezdett programsorozatot, amely kiemelt figyelmet fordít a lelkigondozásra. Rumszauer Miklós plébános megnyitójában úgy fogalmazott: az isteni igazság hirdetése, a jó, a szép befogadása folyamatos lehetőséget és felelősséget kínál, s érdemes arra törekednünk, hogy az információtengerből csak a lelkünk épülésére szolgáló ismereteket fogadjuk be.

Angyaltoll a kormányhivatalban

Tizenhat somogyi alkotó mutatkozik be az adventi tárlaton

 

Neszményi Zsolt kormánymegbízott köszöntötte a hagyományos adventi tárlat megnyitójának résztvevőit a Somogy Megyei Kormányhivatal Galériában, ahol rendszeresen randevúzik szent és profán, s a testvérmúzsáknak is kedvelt találkozóhelye az épület aulája. A kormánymegbízott a befelé és felfelé figyelésre hangolta a művészeket és a közönséget. Ez talán sikeresebb lehet a várakozás heteiben, de – Nagy Gáspárt idézve – „(…) a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”.

Lélekkapuk

Kling József kaposfüredi szobrászművész műhelyében

Kaposvár sétálóutcájának elején, a Dorottya Szállóval szemben áll Kling József legújabb köztéri szobra, a Lélekkapu. A hajdani alma materből, a Somssich- Táncsics Gimnáziumból kikerülő egykori maturandusoknak is üzenve: „Nem legenda a föld, / amelyből vétetünk, / törvény, hogy itt születtem.” A „mérei” dombok dajkálta Fodor András sorait vésette a talapzatra az adományozó Simon László, a fővárosban működő Somogyiak Baráti Körének elnöke, aki ebből az országnyi megyéből a világ más tájaira vetődött honfitársaival lelki közösséget vállalva szerette volna leróni köszönetét és háláját az útba indító szülőföldnek. Az arany háromszöggel az égiek felé nyitó, zárványokat is megjelenítő, élők és holtak felett szakrális fegyelmezettséggel őrködő alkotás embert és lelket, időt és teret kapcsol egybe.

Fejünk felől a tetőt…

Elveszik, elviszik, miközben egy család küzd a létért, a holnapért, s kimondva-kimondatlanul: a boldogságért. S teszi mindezt szeretethiányos légkörben, egymás mellett, s nem együtt haladva, egymás véleményét, gondolatait nem megértve, az önző ént a figyelem központjába állítva. Mindegy, hogy a hajdani polgári lét emlékmorzsáiból szemezgető, leginkább már a halálba kívánt nagymama-e az illető, Karolin anyó (aki ennyi idősen sem képes kimondani: légy szíves, netán azt, hogy köszönöm), vagy a rendkívül karakán, az albérlőtől megértést és alkalmi mámort remélő, részeges urával élő asszony, Szapperné. A többnyire pongyolában járkáló, s vadállat férjétől elszenvedett hajdani bokatörését rendre felemlegető Nusi, aki látszólag ugyan elengedte már gyermekei kezét, mégis pórázon próbálja tartani idő előtt kiházasított, megesett lányát, Esztert, s a kiváló képességekkel megáldott, ám az egyetemről – hiába a jeles érettségi – helyhiány miatt elutasított Janikát. Igen ám, de már nem szoríthatja oly erősen a pórázt, csak akkor, ha az anyagi függőség kérdése tolakodik elő…

Szembesülni Jézussal

Josip Loncar tüzes örömmel a hit útjáról és az evangelizálásról

 

Az idei adventben ne csak hallgassuk és olvassuk az evangéliumot, hanem kérdezzünk! Gondolkodjunk azon, vajon miről beszélgetett Mária Erzsébettel! Nem segíteni ment Mária, akit szorgalmasnak ismertek; azért látogatott el Zakariás házába, hogy Erzsébettel megosszák tapasztalataikat. Máriának szüksége volt valakire, akinek elmondhatta, mi történt vele. Vajon imádkoztak-e együtt? Képzeljük el, Mária elkezdi a Magnificatot, Erzsébet folytatja, Zakariás hálaéneket mond, és a zsolozsma is elhangzik. Micsoda dicsőítés lehetett a főpap otthonában ez alatt a három hónap alatt! Gondolkodjunk, elmélkedjünk a szívünkben erről! Lehet, hogy ha legközelebb kimondjuk: Üdvöz légy, Mária, nyomban meg is állunk, netán elsírjuk magunkat, mielőtt elkezdünk imádkozni…

Dél-somogyi barangolások

Ha azt mondjuk: Somogy kincse a Balaton s a tóparti települések sokasága, akkor a megye déli részére is illik a kincses jelző. Az asszonyszelídségű dombok ölelte, erdőben s így vadban is gazdag vidék hívogat bennünket, mint anyját a gyermek. Vár- és templomromokkal, ódon épületekkel, megmentett tájházakkal évszázadok üzennek. Észrevétlenül lopódzik be életünkbe a múlt, miközben a vibráló jelenben élünk. Ha azonban megpróbáljuk mesterségen lelassítani az időt, akkor e térségben is felfedezhetjük a történelmi, szakrális, néprajzi és kulturális kincseket; az épített és a természetes környezet megannyi látványelemét.