Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

Reméljük, nem hasad tovább…

Szerző:

Világ-nézet katolikus szemmel

A moldáv liberális politikusok azt javasolták, hogy a többségében ortodox vallású országban a karácsonyt január 7-e helyett a jövőben december 25-én ünnepeljék. A moldáv ortodox papok egy része, joggal, felháborodásának adott hangot. Sohasem szerencsés, és általában ellenérzést szül, ha a politika beleavatkozik az egyház dolgaiba, s különösen visszatetsző, ha egy ennyire régi hagyományt és identitást érintő kérdésben foglal állást. Ugyanakkor a tiltakozók sajnálatos módon túl messzire mentek, ugyanis olyan átkot szórtak mindazokra, akik december 25-én emlékeznek meg Krisztus születéséről, amelyeket hallva az emberben – akár hívő, akár nem, akár katolikus, akár ortodox – egyszerűen megfagy a vér.

Gyerekszáj

Szerző:

Takarékosság

Keresztfiam hatéves lehetett, amikor a szüleitől egy kis pénztárcát kapott ajándékba, benne némi aprópénzzel. A következő vasárnap azt mondta neki az édesanyja: „Hozd el a pénzedet a templomba, és majd te is bedobsz a perselybe.” Mire ő: „Hogyne, ott nem adnak vissza!”

Fekete Tiborné,
Kecskemét

Cérnába szőtt évszázad

Szerző:

A halasi csipke száztíz éve az Iparművészeti Múzeumban

A csipke mindig is az elegancia kelléke volt, olyan dísz, amelyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangjáról, vagyoni helyzetéről is mesélt. A mai értelemben vett csipkét az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára a pompa városából, Velencéből, de páratlan hírnévre tett szert a szintén sok évszázados múlttal büszkélkedő brüsszeli csipke is.

Gyerekszáj

Szerző:

Sértődés

Ötéves Milán unokámmal labdarúgó-mérkőzést nézünk a televízióban. A Milan játszik a Napolival. „Te kinek szurkolsz?” – érdeklődöm. Így válaszol: „Hát kinek? A Milánnak. És te, papa?” „Én a Napolinak” – mondom. „Akkor már nem is szeretsz engem?!”– kérdezi sértődötten.

Molnár Mihály,
Veszprém

Büszkeségünk, a matyó hímzés

Szerző:

Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: akkor kapod vissza a szerelmedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a leány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit, és azt vitte cserébe a párjáért.

Hang Assisiből

Szerző:

A brit komolyzenei sikerlisták élére került egy olasz szerzetes albuma, amelyen operaáriákat, egyházi és modern dalokat ad elő. Alessandro Brustenghi atya énektudását a U2 együttes producere, Mike Hedges fedezte fel. A harmincnégy éves szerzetes húszévesen lépett be Szent Ferenc rendjébe. Korábban a perugiai konzervatóriumban tanult, teológiai tanulmányai azonban háttérbe szorították énekesi ambícióit.

Keletről jövő fény

Szerző:

Ikonok a nyugati egyházban

Római katolikus templomainkban, otthonainkban ma már megszokott, hogy jelen vannak a keleti egyház hagyományos szentképei: az ikonok. Sokan fognak ecsetet, és iratkoznak be különböző ikonfestő tanfolyamokra. Ám felmerül a kérdés, hogy római katolikusként vajon tisztában vagyunk-e azzal, mit jelent az ikon, és mi a szerepe a vallásgyakorlatban. Terdik Szilveszter művészettörténészt kérdeztem minderről, aki abban is segítséget nyújtott, hogy megismerjük azt a szellemiséget, amelynek jegyében fogantak és fogannak ma is az ikonok.

– Január 20-áig látható a Római Magyar Akadémián az a mai magyar ikonfestők alkotásaiból rendezett kiállítás, amely a múlt esztendő végén nyílt, és amelynek Ön volt a kurátora. Hogyan kerültek a latin kereszténység fővárosába magyar ikonok, és milyen Nyugat-Európa viszonya hozzájuk?

– A Hajdúdorogi egyházmegye 2012-ben ünnepelte alapításának századik évfordulóját. A Római Magyar Akadémián egy tudományos konferenciát tartottak e témáról. Ennek kísérője volt az a tárlat is, amely a mai magyar ikonfestészetet mutatja be. Az ikon nemcsak a keleti egyházak öröksége, hanem a nyugatié is. A képtisztelet lényegét a hetedik egyetemes, vagyis a II. niceai zsinat fogalmazta meg teológiailag, 787-ben. Mégis az utóbbi századokban igen változó volt a nyugati kereszténység viszonya a képekhez, a protestantizmus hatására többször erősödött fel a képellenesség.

Gyerekszáj

Szerző:

Köszönjük Olvasóink leveleit, amelyek közül szerkesztőségünk hétről hétre válogathatott. Mindegyik mondás kedves volt és lelket simogató. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk csokorba az év „terméséből” néhányat. Ezekkel a gyermeki hitet, érzékenységet és derűt tükröző kincsekkel kívánunk áldott karácsonyt minden Olvasónknak.

Gyermeki, tiszta logika

Karácsony közeledtével a fiatal édesapa igyekszik kellően felkészíteni négyéves kislányát, hogy az angyalok, akik a karácsonyfát hozzák, nem testi lények, tehát nem láthatók. December 24-én késő délután a kislány kérlelni kezdi apját: „Apu, menjünk ki az udvarra!” Az apa értetlenül fogadja a kérést: „Hiszen sötét van odakint, hideg is van, miért mennénk ki?” A kislány azonban továbbra is sürgeti: „De menjünk ki, menjünk ki!” Az apa kérdezi: „De miért kellene kimennünk ebben a hidegben?” A kislány: „Szeretném látni, hogyan hozzák az angyalok a karácsonyfát.” Az apa még nyeregben érzi magát: „Hiszen megbeszéltük, hogy az angyalok lelkek, és így nem láthatjuk őket!” A kislány higgadtan érvel: „De a karácsonyfák nem lelkek, azokat lehet látni.” Az apa megszólalni sem tud. Leesett „a lováról”, mint Saul a damaszkuszi úton.

Oláh Miklós