Reméljük, nem hasad tovább…

Vlagyimir kisinyovi metropolita, a moldáv ortodox egyház feje természetesen azonnal elhatárolódott a durva dörgedelemtől, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy efféle szitkok egyáltalán elhangozhattak egy egyházi személy szájából.

Tudjuk, hogy az egyházszakadás máig sajgó sebe az, amely újra és újra kifakad, kikezdve mindazt az eredményt, amelyet az utóbbi évek finom és óvatos, de reményt keltő katolikus–ortodox párbeszéde elért. Mégsem sétálhatunk el teljes nyugalommal a tiltakozók álláspontja mellett, amely nem az átok súlyossága miatt okozza a legnagyobb fejtörést, hanem amiatt, ami mögötte van. Hiszen a kérdés a következő: vajon csakugyan lehetetlen lenne megegyezni abban, hogy Krisztus születését együtt ünnepelje Kelet és Nyugat? Így ugyanis – egy kissé sántító hasonlattal élve – Jézus olyan, mint az elvált szülők gyermeke: a születésnapján két időpontban is felköszöntik, de az ünnepléshez vándorolnia kell az anya és az apa családja között, akik időnként még össze is vesznek rajta.


Miközben találhatnánk megoldást. Ehhez azonban legalább az egyik félnek engednie kellene. Szerencsére már készülőben van az első szép példa. A jeruzsálemi latin patriarchátusban 2013 húsvétja már az egység jegyében telik majd. A katolikus egyház a Szentföldön 2015-től véglegesen áttér az ortodox egyház által használt Julián-naptárra, így a keresztények Krisztus feltámadását végre együtt ünnepelhetik. A patriarchátus a liturgikus menetrendet már idén az ortodoxokéhoz igazítja. Ez azt jelenti, hogy a húsvétot a Szentföldön (egyelőre még Jeruzsálem és Betlehem kivételével) március 31-e helyett május 5-én tartják. Így a vegyes házasságban élő családok is együtt ünnepelhetnek, s talán egy lépéssel megint közelebb kerülünk ahhoz, amit úgy hívunk: kereszténység….