Édesanyáknak ajánlva

Az Etalon Film a Fatima – A 13. napon, A fehér ruhás vándor, A mennyországot választom és a Teréz után idén márciusban ismét szép alkotással jelentkezett.

 

A közelmúltban készült katolikus témájú filmek közül a 2012-es olasz–német, Názáreti Mária című filmre esett a választás. A filmet két évvel ezelőtt XVI. Benedek pápának is levetítették, aki elismerését fejezte ki az alkotóknak. A film Mária életét tárja elénk, gyermekkorától Jézus feltámadásáig. Az eredeti helyszíneken játszódó mű egészen máshová helyezi a hangsúlyokat, mint a szent történet korábbi megfilmesítői. Giacomo Campiotti filmjében ugyanis Mária, Jézus édesanyja a főszereplő, és vele együtt három nő sorsát mutatja be. A bibliai történetben Mária (Alissa Jung), Mária Magdolna (Paz Vega) és Heródiás (Andrea Giordana) életébe pillanthatunk bele. Mindhárman súlyos döntéseket és áldozatokat hoznak. De egyáltalán nem mindegy, hogy melyikük mi mellett dönt és miről mond le.

Szobor Columbónak

Peter Falk, egészen pontosan az amerikai színész híres karaktere kapott szobrot március közepén Budapesten. A városi legenda szerint ugyanis a Columbo hadnagyot alakító Falk Falk Miksa leszármazottja volt. A szobrot ezért magától értetődő módon a Falk Miksa utcában állították fel.

Mozog is, meg nem is

Hatvanéves a magyar diafilm

 

Izgalmas volt és örömteli, amikor a konyhából nyíló fürdőszoba ajtaja mozivászonná alakult, a konyha mozivá, szüleim pedig szakavatott mozigépészekké. Bizonyos mesék, ha eszembe jutnak, még mindig azon a ma már képzeletbeli fürdőszobaajtón elevenednek meg. A diafilm, hiszen arról van szó, számomra ma is egyet jelent a gyermekkor varázslatával.

Nagyböjti útravaló

Teljesítmény-központú életünkben könnyen előfordulhat, hogy minden kipipálandó feladattá válik. Időnként már a szabadidőnket is úgy töltjük, mintha egy multicégnek szeretnénk megfelelni. Az erdőt járók ma gyakorta nem kirándulnak, hanem teljesítménytúráznak, egy kórusban előbb-utóbb nem csupán az éneklés öröme tartja össze az embereket, hanem a következő kórusverseny, egy lazulásra szánt nyaralás alatt pedig egyszer csak elengedhetetlen cél lesz átúszni vagy körbetekerni a Balatont. A teljesítménykényszer átitat mindent. Sokszor sajnos a vallási életünket is.

„A csalán magja”

Szerelempatak – korhatár nélkül

 

Hetek óta egy dokumentumfilm tartja lázban az internet közönségét. A rendező rövid időre ingyenesen elérhetővé tette alkotását, amelyet a közelmúltban Amszterdamban a tizenhat legjobb egész estés dokumentumfilm közé választottak, és amely a trieszti filmfesztiválon két díjat is nyert.

 

Sós Ágnes Szerelempatak című filmje itt-ott még elérhető a világhálón, de az se bánkódjon, aki már nem találja. Játsszák a mozik is, ráadásul a széles vászon maradandóbb élményt nyújt, mint a képernyő. A filmnek ugyanis nemcsak a címe költőien szép, hanem a benne látható tájak, arcok, megörökített pillanatok és hangulatok is. Ugyanakkor korántsem e fönti felsorolás hozta lázba az embereket. Néhány szép hegy és napfelkelte kevés ma ahhoz, hogy az internetezők népes tábora felvillanyozódjon. Kell a téma is, és lehetőleg olyan, amely nem mindennapi.

A márciusi ifjak nyomában

Gyermekkorunkban a március 15-i forradalom eseményeit helyszínekhez kötve meg kellett tanulnunk. Akkor sem Táncsics börtöne, sem Landerer és Heckenast nyomdája nem mondott nekem semmit. Hová, merre is vonultak nagy hévvel a márciusi ifjak? Vidéki kislányként mindez a fantáziámra volt bízva. Miközben ezek a színhelyek ma is léteznek. Valóságos házak lépcsői, utcák kövei őrzik az ifjú forradalmárok lépteinek nyomát. Olvasóinkat most olyan sétára hívom, amely során közelebbről is megismerhetjük a jeles nap emlékhelyeit.

 

A Pilvax

 

Kezdjük a sétát a Pilvax közben, hiszen a forradalmi események innen indultak. Igaz, az eredeti épületet már rég lebontották, ám a mostani ház is őrzi a márciusi ifjak szellemét, korát. Az 1838-ban alapított, híres vendéglátóhely Pilvax Károlyról kapta a nevét. Petőfi társaival itt fogalmazta meg a tizenkét pontot. A hagyomány szerint a költő március 15-én itt szavalta el először a Nemzeti dalt.

Hóvirág helyett

Néhány éve egyik bevásárlóközpontunk élelmiszerboltjában vásároltam. Vasárnap este volt. A pénztárnál fáradt nőtársam fogadott. Beütötte az összeget, fizettem, már elköszöntem volna, amikor kezembe nyomott egy bonbont, a cég ajándékát nőnapra. Fordult velem egyet a világ. Hogy mit éreztem? Zavart-e, vagy sokkal inkább szégyent? Nehéz lenne megfogalmazni. Hebegtem, habogtam, megköszöntem, aztán hazáig dohogtam magamban. Vajon milyen marketingigazgató az, akinek ilyesmi pattan ki a fejéből? Fájdalmasan bizarrnak éreztem az esetet, s ezen az sem segített, hogy a női emancipáció lelkes híve vagyok. Azon az estén nem tudtam elhessegetni a kérdést: vajon tényleg ezt akartuk?

Hajrá, Debrecen!

Nem létezik olyan Debrecenbe került diák, akit ne vicceltek volna meg azzal, hogy keresse meg a kettes villamost. Az ugratás azért is lehetett mindig sikeres, mert Debrecenben valóban számozott villamosok jártak. Igaz, az összes jármű száma az egyes volt. Így a gyanútlan idegen joggal feltételezhette: ha van egyes, akkor van kettes, netán hármas, négyes is. De ennyire előre azért ne szaladjunk. Az egyesen kívül más villamos már jó ideje nem járt a városban, hiszen 1975-ig az összes szárnyvonalat felszámolták. Másfél évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg egy új villamos vonal megépítésének gondolata. Az első tanulmányterv a lehetséges nyomvonalról 2000-ben készült.