Badacsonytomajon a volt pálos kolostor és a Szent II. János Pál-emlékhely közelében épült fel az a kis hegyi kápolna, amelyet augusztus 23-án szentelt fel Erdő Péter bíboros. Az Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész által megálmodott istenháza Szent István király tiszteletére épült.
Egy kattintás, és ott lehetünk a kivégzésen. Nos, értem én. Hajdan a városok főterén mindenki ott tolongott, hogy láthassa, ahogyan a hóhér lesújt. Nem új keletű kíváncsiság ez. Nekem valahogy mégsem megy. Rákerestem a neten, de amikor a csuklyás felemelte a kést, be is zártam az arab feliratos honlapot. Nem vagyok olyan profi és hidegvérű újságíró, hogy egy jegyzet kedvéért végignézzem ezt. Azt hiszem, nem is szükséges. Kegyelet is van a világon.
Új kápolna magasodik a Badacsony-hegyen. Nem szokványos látványt nyújt, nem szokványos a táj sem. A hely, ahová a templomocska épült, felső kolónia néven vált ismertté a múlt század első felében. Bányászlakások hajdani színhelye ez. Akik itt éltek és dolgoztak, korántsem nyaralni jártak ide. A bazaltbánya már rég nem működik, a hegy is kezdi visszanyerni eredeti szépségét. A kápolna egy új korszak kezdetét jelzi, miközben bazaltkövei a múltról is mesélnek. Udvardi Erzsébet, a tavaly elhunyt festőnő vágya volt, hogy e hegyre kápolna épüljön Szent István tiszteletére. Ékessége lett a festőművész által alkotott oltárkép, amelyen első királyunk felajánlja országát és koronáját Szűz Máriának. A templomot Erdő Péter bíboros augusztus 23-án szentelte föl Szent István tiszteletére. Az építkezés hátteréről, Udvardi Erzsébet közreműködéséről Földi Istvánnal, a badacsonytomaji plébánossal beszélgettünk.
Boldog Kalkuttai Teréz anya tizenhét éve, szeptember 5-én hunyt el. Idén, ezen a napon, amely a jótékonyság nemzetközi napja is, szobrot állítottak Budapesten a szegényeket felkaroló szerzetesnő tiszteletére.
A belgiumi Hasselt városában lévő Z33 Kortárs Művészeti Központ tulajdonosai néhány évvel ezelőtt nagyszabású projektsorozatot indítottak. Céljuk az volt, hogy a művészet és az adott környezet között párbeszéd alakulhasson ki. Az ekkor elkészült alkotások közül a leginkább elgondolkodtató egy templom lett. Egy olyan templom, amely nem felszentelt épület, nem tartozik hozzá plébánia, sem plébános, sem hívő közösség. Magányosan áll a flamand tájban. S hogy mégis mitől különleges? Attól, hogy bizonyos szemszögből nézve átlátszó, feloldódik a környezetében.
Amiről a díszek mesélnek
A Szent Koronát, a magyar államiság egyik jelképét számtalan titok lengi körül. Történészek, művészettörténészek, muzeológusok számára még ma is sok a kérdés. Kalandos múltját vaskos könyvek taglalják, de remekbeszabott ötvösmunkaként is érdemes megvizsgálni. Nézzük meg közelebbről ezt a szépséges, szakrális ékszert! Ikonjai, drágakövei sok mindenről mesélnek.
A Szent Korona eredetére vonatkozó, jelenleg érvényes, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által is támogatott főáramlati tudományos eredmények ma sincsenek lezárva. A koronát valószínűleg III. Béla idején állították össze Magyarországon, két részből. Az alsó rész, az úgynevezett görög korona eredetileg Bizáncból érkezhetett I. Géza görög felesége számára női koronaként, és ezt a két rész összeállításakor dolgozták át. A felső, latin rész valamilyen módon Szent István királyhoz köthető elemekből készült.
Chefchaouen Marokkó mennyei kék városa. A több mint ötszázéves település arról híres, hogy óvárosát kékre festették. A falak, az utcák köve, az ajtók, a zsalugáterek, sőt még a lépcsők is kék színűek. Chef chaouen vagy Chaouen, az ország északkeleti részén található a Rif-hegység szívében. Chefchaouent 1471-ben alapították mint erődvárost, hogy megállítsák a portugálok betörését.
Mesének sovány, művészfilmnek kissé erőltetett, mégis szerethető film a Tengerre várva. Aki nem látott még kazahsztáni filmet (bizonyára nem csekély a létszám), és mindenképpen látni akar egyet, most megteheti, hiszen Bakhtyar Khudojnazarov különös hangulatú filmjét júliusban vetíteni kezdték a hazai mozik.
A történet valahol Belső-Ázsia tájain játszódik. A szereplők oroszul beszélnek, de annyira oroszok, mint amennyire az üzbégek, a tadzsikok vagy a kirgizek. Egy halászfaluban élnek a tenger mellett, amely szó szerint elhagyja őket. A meseszerű elem nem is annyira meseszerű, ha megértjük a finom áthallást. Hiszen a Kazahsztán (és Üzbegisztán) területén lévő Araltó kiszáradása évtizedek óta hatalmas gondja az itt élőknek. A hajdani tómeder zord tájain a jobb időket látott hajók látványa valóság errefelé.
