A jótékonyság örömén a hangsúly”

Egy karitászcsoport születésének története

Sörösdobozból készített hamutálat mutatok Szepesvári Orsinak, a Pál Feri atya előadásait kedvelők köréből alakult karitászcsoport alapítójának és főszervezőjének. Nemrég kaptam egy hajléktalan ismerősömtől, aki ezek árusításából próbál pénzhez jutni. „Kérlek, ajánld a hamutálainkat a barátaidnak, szerezz nekünk megrendeléseket!” – kérte a srác. Én pedig emiatt néhány napja tudni vélem, milyen nehéz dolga lehet Orsinak, aki hónapok óta sokakat nyer meg a karitász ügyének.

„Istennek eszközökre van szüksége”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke jólétről és jóllétről, betegségről és irgalomról – Kozma Imre élete különösen gazdag volt fordulatos eseményekben, kivételesen nehéz, sőt néha történelmi jelentőségű próbatételekben. Izgalmas kalandként élt meg mindent mondja , és csak ritkán ijedt meg úgy igazán.

Tanév végén

Pákozdi István egyetemi lelkész régi és mai fiatalokról

Egy több mint két évtizede egyetemisták körében szolgáló lelkipásztor, amilyen Ön is, bizonyára képes már nagyobb összefüggésekre is rálátni a fiatalok életével kapcsolatban. Ezért először arra kérem, értékelje az elmúlt évet a sok-sok korábbi év összefüggésében! Érték-e meglepetések? Lát-e örvendetes fejleményeket, és mi az, ami esetleg aggodalommal tölti el?

– Először is nem igaz a régi marxi tétel – a vallás nemhogy nem sorvad el, hanem éppen megerősödik azok között az értelmiségi fiatalok között, akik a közösségünkhöz tartoznak. Más a mentalitásuk, a hozzáállásuk, mint a rendszerváltást követő évek fiataljainak, akik nagy elánnal szervezkedtek. Ma már inkább kisebb, baráti, családias közösségekben élik az egyetemisták a hitéletüket. Az aggodalmam abból adódik, hogy ők is ebből a világból valók, tehát szembe kell nézniük napjaink számos kísértésével (siker, külföldi érvényesülés, internet stb.).

Derekasan helytáll a szeretetszolgálat

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Győrben, Komáromban, Esztergomban, Nagymaroson, Szőnyben, Almásfüzitőn, Neszmélyben, Dunaszentpálon, Mecséren és Budapesten egyaránt jelen volt az árvíz idején: teát, kávét, szendvicset vittek a védekezésben részt vevőknek. Munkájuk még nem ért véget: június 10-étől, erőiket átcsoportosítva a Duna alsó szakaszán, Bajáig lesznek jelen: mindig ott, ahol a gátak megerősítésén dolgozóknak leginkább szükségük lesz a segítségre.

Együtt a bajban

Hogy baj lehet, tudtuk. Azt viszont nem tudhattuk egészen pontosan, hogyan fogunk reagálni rá. Mindig így van ez, és most különösen gyorsan kellett cselekednie az egész országnak. A természeti csapások a legkülönbözőbb módokon hathatnak az emberekre, attól függően is, hogy közvetlenül érintik-e őket. Megszoktuk, hogy tévéből, híradóból, internetről tájékozódunk a világ folyásáról, és ez naprakésszé, jól értesültté tesz, de legalább annyira el is távolítja tőlünk az eseményeket. „Műsor”, látvány, érdekesség lesz belőlük, amelyekhez nincs komolyabb közünk, ahogyan időnként már a szomszédainkhoz sincs. Egyre jellemzőbb a világunkra, hogy senki sem hisz igazán a nagy közös ügyekben, a többség számára – és ezt is meg lehet érteni – csak a saját és a családja gondjai igazán fontosak; éppen elég nehézséget jelent gondoskodni arról, hogy a közvetlen környezetünkben minden rendben legyen.

Nemcsak műemlék

Nyolcvanéves a városmajori templom

„Ha az a bomba öt méterrel odébb esik le, ma feltehetően nem áll a városmajori templom – mondja Grynaeus András, A 90 éves plébánia 80 éves temploma című kötet összeállítója. – A Vianney Szent János-oltár így is apró darabokra tört, de a gondos restaurátori munka hatására ezt ma már alig lehet észrevenni. Szintén a becsapódás hatására ferdült el a torony, igaz, csak tizenhét centiméterrel, de így is elmondhatjuk, hogy miénk a budapesti ferde torony.”

Isten veled, Don Bosco!

Magyarországon járt a szalézi rend alapítójának ereklyéje

Kazincbarcikát elhagyva a határon át Lengyelországba indult május 26-án Don Bosco ereklyéje. Több mint egyhetes ünnepségsorozat zárult le ezzel. A zarándoklat első helyszíne Szombathely volt, ahol a szaléziak 1929-ben telepedtek le. Az ünnepi szentmisét itt Veres András megyés püspök mutatta be.

Útban Győr felé Don Bosco ereklyéje találkozott Szent Norbert ősi rendjének mai fiaival: Csornán a premontrei apátság temploma előtt egy rövid időre megállt, és a két szerzetesrend tagjai együtt imádkoztak azért, hogy a szerzetesi élet vonzó legyen a fiatalok számára. Győrben Pápai Lajos megyés püspök papjaival és kispapjaival rótta le tiszteletét az ereklye előtt. A következő állomás Veszprém volt. A börtönparancsnok, Németh Éva kérte, hogy az ereklyét vigyék el a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe is, ahol mintegy félszáz fogvatartott várta a különös látogatást.

„Köszönjük az ebédet!”

Országjáró

Miskolci Exarchátus

Páll Miklós tolcsvai parókus a keresztény nevelőszülő-képzésről

A miskolci exarchátus a közelmúltban keresztény nevelőszülő-képzésbe kezdett. Páll Miklós tolcsvai parókust, az exarchátus karitászigazgatóját, a képzés egyházi koordinátorát szolgálatának mindennapjairól és a képzés hátteréről kérdeztük.

Egyáltalán nem magától értetődő, hogy egyházak nevelőszülő-képzést indítsanak, és ezzel államiönkormányzati feladatokat vegyenek át. Az exarchátusban hogyan született meg ez a gondolat?

– Püspökünk, Orosz Atanáz már nem sokkal azután, hogy XVI. Benedek pápa 2011. március 5-én létrehozta a miskolci exarchátust, újra meg újra szóba hozta,hogy mennyire fontosnak tartja szociális elkötelezettségünk bizonyítását. Már abban az évben, június 11-én fel is kért a karitászigazgatói tisztségre, amit megtiszteltetésnek és óriási kihívásnak tekintettem. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében ugyanis rengetegen és sajnos egyre növekvő számban élnek szegények. Alapbeállítottságom a karitatív szemlélet. Mindmáig él bennem az emléke annak, ahogyan kispapkorunkban, a nyíregyházi székesegyházban Keresztes püspök atya nagycsütörtökön megmosta a lábunkat.