Kiss Péter

Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.

Szétszakíthatatlanul

Szerző:

Bartalis Imre: Magyar tragédiák

Egy délvidéki faluban élő sváb fiú az 1920-as évek végén zsidó lányba szeret bele, s noha mindkettőjüket másnak szánják a szüleik, szerelmük erejében bízva összeházasodnak. A történelem egy évtized múltán a legkegyetlenebbül szól bele a házaspár és két kicsi fia életébe. Minden biztos pontot, fogódzót, sőt hosszú évekre egymást is elvesztik; az egyetlen, ami megmarad, az isteni gondviselésbe vetett bizalmuk. Annak idején egy szent életű öreg plébános segítségével találták meg kettőjük életének közös nevezőjét. Amit tőle tanultak, egész további életükben velük marad, és a legnehezebb időkben is erőforrásukként hat. A pap ugyanis a leghitelesebben képviselte a kereszténység „forradalmian evidens”, mégis ezerszer sárba tiport igazságát: „nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (A kolosszeieknek írt levél, 3,11).

„A barátságomat ajánlom fel nekik”

Szerző:

Az irgalom emberei és a börtön „humanizálása”

 

Hajlamosak vagyunk könnyen ítélkezni az összetört életű emberek felett. Azok felett, akik bűne nyilvánvalóvá vált, akik megszégyenültek. Különös módon az szolgálja a jóérzésünket, hogy náluk jobbnak tudhatjuk magunkat. Arról, aki börtönbe kerül, a többség általában szívtelenül beszél, és a legrosszabbakat kívánja neki. Pedig ebben a társadalomban nőnek fel ők is, innét távoznak a rácsok mögé, majd évekkel később ide, közénk, sőt talán éppen a mi városunkba, utcánkba, szomszédunkba térnek vissza. Közénk tartoznak, gondjaik a mi gondjaink is.

Hogyan értsük meg egymást?

Szerző:

Jelenits István előadása Gödön

 

Freudnak egyszer lelkesen elújságolták a tanítványai, hogy egy új találmány, a drót nélküli távíró révén lehetővé vált a csoda: az éteren át egyik földrészről a másikra üzenetek küldhetők. Freud, aki fenntartással viszonyult a technika vívmányaihoz, azt válaszolta, hogy ez csakugyan nagy csoda, ő azonban a legnagyobb csodának azt tartja, hogy két ember szót érthet egymással.

Pasarét portréja

Szerző:

Könyvespolcra

 

Vallomások. Negyven önarckép, bemutatkozás. Egy közösség kísérlete önmaga megfogalmazására. Pasarét portréja, ahogyan a templomhoz, plébániához kötődő emberek megrajzolják. Üdítően merész kísérlet annak megválaszolására, mit jelent egy közösség, mit jelent közösségben élni, közös hitben osztozni.

A mi arcaink című könyvben pasaréti hívek (civilek és szerzetesek) beszélnek, mondják el az életüket, a templomhoz kötődő történetüket, keresztény elkötelezettségük történetét, eredetét, megingásait, nehézségeit és kegyelmeit.

Isten minden emberbe „befészkelte” magát

Szerző:

Horváth László Imre kereszténység és történelem viszonyáról – A közelmúltban megjelent regényében, a Lett este és lett reggelben győz és a világ jelentős részén végleg berendezkedik a náci Németország, egyesíti a keresztény egyházakat, és saját szája íze szerinti változatot írat a Bibliából: kilúgozza, meghamisítja a krisztusi tanítást. Vagyis mindent megtesz, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a történelemben hatni képes egyházi jelenléttel. A folyamat a főideológus, Klaus Arme naplója révén tárul fel az olvasó számára. Kétségbeejtő valószerűséggel.

A pillanat angyala

Szerző:

Elveszítjük egymást. Elveszíthetjük. Noha azt hisszük, ez nem történhet meg. Adottnak hisszük mindazokat, akik körülvesznek, és a körülményeinket is. Nem vágyakozunk az után, ami a miénk, ahogyan Simone Weilt idézve Pilinszky kívánatosnak tartotta.

Mint egy prédikációban nemrég hallottam, az a fő hibánk, hogy túl sok mindent tartunk természetesnek. A családunkat, a barátainkat, azt, hogy munkánk, lakásunk van. Vagy azt, hogy bármikor nyúlunk is a zsebünkbe, pár forintot mindig találunk benne. És még mennyi „természetes” összetevője van az életünknek, amelyet szinte észre sem veszünk, annyira magától értetődőnek tartjuk.

Az irgalom díjai

Szerző:

A börtönmisszió munkásait jutalmazták

 

A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete és a Magyar Testvéri Börtöntársaság november 6-án átadta a Bonhoefferés a Colson-díjakat.

A kétévente kiosztandó Bonhoeffer-díjat idén alapították, a vele járó kétszázezer forintos jutalmat Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere saját keretéből biztosítja. Az börtönmissziót végző civilek elismerésére három éve alapított, évente odaítélt Colson-, valamint a börtönlelkészeket méltató Bonhoeffer-díjat minden alkalommal két személy: egy protestáns és egy katolikus kapja meg.

Sötét folyosón át a fénybe

Szerző:

Újabb mérföldkőhöz érkezett a veszprémi „torony”

 

– Az egyik lakónak ajtóvásárlásban segítek ma, és a mosógépet is szereltetnünk kell mostanában – mondja Dallos Andrásné Eszter, a ház „anyukája”. – De közös képviselő is vagyok itt, és a harmadik emeleti otthonunk lakóin is rajta kell tartanom a szememet. Hozzám bárki bármikor fordulhat kérdéssel, kéréssel. Az a dolgom, hogy jól elosszam magamat, az időmet a feladataim között. – Egy társasház, amelynek van igazi gazdája – töprengek el –, sokan álmodozunk ilyesmiről. Talán éppen ez a máltai szeretetszolgálat titka: hogy „luxust” visz az ínségbe, azaz hogy magas színvonalú szolgáltatásokkal áll azok rendelkezésére, akiket általában mindenki elhanyagol, elutasít.