„Nem messze lakott innen” – mondja Mohos Gábor atya a tíz évvel ezelőtt boldoggá avatott Salkaházi Sára emléknapjának előestéjén, a szociális testvérek, a Cor et Lumen Christi, az Emmánuel és a Nyolc Boldogság közösség által rendezett imaest május 10-ei nyitómiséjén a budapesti Örökimádás-templomban.
Máriaremetén pünkösdhétfőn óriási és zavarba ejtően sokszínű a nyüzsgés. A zavarunk abból adódik, hogy a búcsúhangulat, a családi programok, mint például a falmászás, valamint a keresztúthoz hasonló, tizennégy állomásos, imádságos irgalmasság útja, majd a mise lépten-nyomon egymásba ér, összekeveredik. Az összhatás mégsem kaotikus, sőt jólesően életszagú. Az erős civil jelenlét lehet az oka, hogy az a benyomásunk támad: kivételesen nagy ereje van a katolikus közösségi szférának, az életteli önálló szerveződéseknek.
Harmadik napja már, hogy együtt vannak. Csütörtökről péntekre huszonnégy órás dicsőítés volt a program, pénteken utcai evangelizációra mentek a Blaha Lujza térre, majd gyógyító szolgálat várta a lelki enyhülést remélőket. Ma pedig, délután négy óta Tűz-evangelizáció zajlott le. Közvetlenül a mise előtt az imájukat kérők vállára tett kézzel még közbenjáró imákat mondanak a segítőpárok. „Uram, jó nekünk itt lennünk!” – úgy tűnik, mintha velem együtt még sok száz ember gondolná-érezné ma ugyanezt.
Egy imaközösség, amely daganatos beteg gyermekek szüleit segíti – A budapesti Örökimádás-templomban május 1-jén már öt órakor is nagy a nyüzsgés. Az oltár mellett hangol a zenekar, férfiak hangfalakat és kottaállványokat pakolnak, kislányok süteményestálcákkal sertepertélnek. A hangulat – és ez az egész estére jellemző marad aztán – sokkal inkább ünnepi, derűs, mint komoran méltóságteljes, amilyennek vártam. Pedig a daganatos betegekért és szüleikért évente egyszer elmondott mise előkészületei zajlanak, amelyet a Keresztező imaközösség szervezett.
Balatonboglári borászcsaládból származom, de a szüleim nem akartak belőlem is borászt nevelni. Igaz, azt sem akarták, hogy zenész legyek, főleg anyukám nem. Anyai nagyapám megbízhatatlan, felelősséget vállalni nemigen képes, családjának sok szomorúságot okozó ember volt, és mivel anyukám ezt a zenész mivoltával kapcsolta össze, engem féltett a zenészéletmódtól. Egy sorsszerű találkozás végül mégis a zenélés … Olvass tovább
Budapesti fogvatartottak esztergomi látogatása – Ünnep a mai nap. A budapesti büntetés-végrehajtási intézet tizenkét fogvatartottja lelkészei kíséretében jutalomkiránduláson vesz részt Esztergomban, ahol Székely János segédpüspök látja őket vendégül. Mi, a nagy többség, akik mindennap az utcán lófrálunk, és semmi különöset, örömtelit nem találunk ebben, nem érthetjük, mekkora ennek a jelentősége. Az idő is a kivételes alkalomhoz igazodik: hétágra süt a nap, de azért nincs túl meleg. A vármúzeum után a püspök kalauzolásával a bazilikába és környékére vezet a vendégek útja. Tiszta az ég, így messzire ellátni Párkányon túl. Ma minden a szabadságról, a tavaszról, a megújulásról szól.
Bódi Mária Magdolna, a szüzesség vértanúja – Hetvenegy éve, 1945. március 23-án, a Balatonfűzfő melletti Litéren meggyilkolta egy szovjet katona, mert hevesen ellenállt, amikor meg akarta erőszakolni, és a többi lányt is erre biztatta. Akkor már négy éve történt, hogy szüzességet fogadott, noha apáca nem lehetett. Fiatal kora ellenére roppant tudatos hitvalló volt. A Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének tagjaként azon dolgozott, hogy a munkások körében is jelen legyen a krisztusi örömhír.
Nemzetközi romapasztorációs konferencia Esztergomban – Senki sem akar vesztes lenni, és szívesebben keressük sikeres emberek társaságát, barátságát, mint a társadalom peremére szorultakét. Ám rosszabbá tesszük a világot, ha nem akarjuk észrevenni benne a rosszat, a fájdalmasat, és nem érezzük magunkéinak az ínséget szenvedők gondjait. Ébredjünk a tudatára annak is, hogy az ínség sokszor nagyrészt éppen a mi közömbösségünk, elzárkózásunk, ítélkezésünk eredménye. Esztergomban április 8-án tíz ország romákat segítő katolikusai gyűltek össze, hogy a nagylelkűség, az irgalom, a közösségvállalás és a szükséget szenvedők iránti elköteleződés fontosságára hívják fel a figyelmet.
