Ivancsó István

Görögkatolikus lelkiség

E két fogalom nagyon szorosan összetartozik. A lelki élet keleti atyái gyakran hangsúlyozzák ezt. Szemléletükben ugyanis az imádság egyrészt feltételezi az erényeket, másrészt pedig maga az erények királynője, amely más erényeket is magával vonz. A gondolkodó elme könnyen belátja ezt. Ha az isteni erényekre fordítjuk a figyelmünket, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy hit nélkül nem létezhet az imádság, hiszen az imádkozó ember a magasabb rendű szellemi valóság, Isten felé fordul, s ez feltételezi a hitet, legalábbis annak valamilyen formáját. Remény nélkül nem lenne értelme az imádságunknak, hiszen éppen azért fordulunk Isten felé, mert bízunk abban, hogy meghallgatásra találunk nála. S emlékezzünk csak arra, hogy – ha szégyenkezve valljuk is be magunknak – a legtöbb imánk bizony kérés. Ha pedig a szeretetre tekintünk, ismét azt látjuk, hogy e nélkül sem létezhet imádság. Ugyanis nem hideg fejjel, érzéketlenül fordulunk Istenhez.

Görögkatolikus lelkiség

Nem tudjuk, hogyan és milyen körülmények között ment végbe az Istenszülő bevezetése a templomba, amelyet görögkatolikus egyházunkban november 21-én ünneplünk. Mindenesetre a Jakabféle apokrif evangélium így számol be erről az eseményről: „Amikor háromesztendős lett a leányka, így szólt Joákim: »Hívjátok össze a zsidók szeplőtelen leányait, fogjanak mécsest a kezükbe, gyújtsák meg, nehogy a kisleány hátrafelé nézzen, nehogy szíve elraboltasson az Úr templomából«. Mindent ennek megfelelően tettek, amíg az Úr templomát el nem érték. Ott a pap fogadta őt, megcsókolta, áldást mondott reá, és így szólt: »Az Úr minden nemzedéken át naggyá teszi nevedet. «” Ez az apokrif szöveg meglehetősen sok liturgikus énekünknek alapjául szolgált.

Görögkatolikus lelkiség

Bármily furcsa is, görögkatolikus egyházunkban – mint minden esztendőben – november 15-én elkezdődik a karácsonyra való tényleges felkészülés. Életünk nagy eseményeire általában fel szoktunk készülni. Az iskolából való ballagást megelőzi a szalagtűző (ezekben a hetekben éppen ennek idejét éljük); a házasságkötés előtt a fiatalok megtartják az eljegyzést; a kisbaba születésére a családok lázasan készülődnek a névválasztástól kezdve a kis ruhácskák megvásárlásáig… Mindez azért történik, hogy a nagy események ne csak átsuhanjanak fölöttünk, hanem maradandó nyomot, életünket gazdagító emléket hagyjanak bennünk.

Görögkatolikus lelkiség

Egyre inkább az anyagiak felé forduló világunkban komolyan föltehetjük a kérdést: kinek tartjuk az angyalokat? Annak idején, gyermekkorunkban megtanultuk a reggeli imádságot, s benne azt a versszakot is: „Őrangyalom, szeress, kérlek, minden rossztól, bajtól védj meg.” Hordozunk hát magunkban egy képet az angyalokról. De vajon ez a kép éveink számának gyarapodásával fejlődött-e, alakult-e bennünk? Vagy megmaradt gyermeki szinten?

November 8-án, a főangyalok ünnepén görögkatolikus egyházunk segítségünkre siet, hogy minél helyesebbre formáljuk magunkban az angyalokról vallott felfogásunkat. Az ünnep bőségesen gazdag liturgikus szövegéből elegendő egyet kiválasztanunk ahhoz, hogy meglássuk azt a tiszta tanítást, amelyet egyházunk az angyalokról vall.

Görögkatolikus lelkiség

Ki ne tapasztalná, mennyire rögös az életszentség útja? Bizony nehéz előrehaladni rajta. Ám szerencsére van egy jó eszközünk, amely mindig rendelkezésünkre áll, hogy lelkileg magasabbra juthassunk, emberileg tökéletesedhessünk. Ez pedig nem más, mint az imádság. Két oldalról szemlélhetjük az imádság és életszentség kapcsolatát.

Egyrészt az imádság feltételezi az erényeket. Az tud igazán helyes kapcsolatba kerülni Istennel, és ebben a jó kapcsolatban meg is maradni, aki erényes életet él. Az tud igazán, tiszta szívvel, megtisztított lélekkel imádkozni, aki az erények gyakorlása révén odafigyel belső állapotára. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a bűnök mélységéből is kiálthatunk Istenhez. De az imádság igazi állapota mégiscsak az, amikor megtisztított szívvel, ünneplőbe öltöztetett lélekkel fordulunk Isten felé.

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci lelkiségben az imádság, alamizsna és böjt hármas fogalmát nem lehet egymástól elválasztani. Nem másra, mint Jézus Krisztus tanítására alapozódik ez, így bizonyára hasonlóképpen van a keresztény lelkiség más területein is. Amikor alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt (Mt 6,2–4), ne másnak mondd el, hanem Istennek. Amikor böjtölsz, ne az emberek láttára tedd (Mt 6,16–18), mert Atyád a rejtekben is lát. A lényeg az, hogy ezek a cselekedetek is az Istennel való kapcsolatot ápolják, tehát imádságként foghatók fel.

Görögkatolikus lelkiség

Meghallgatja Isten a bűnös ember imáját? Mielőtt elhamarkodottan nemmel válaszolnánk, álljunk meg egy pillanatra! Gondoljuk végig, hogy a Bibliában hány ember imádkozott bűnös állapotban. Mi magunk is idézzük a zsoltárost minden vecsernyében: „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád; Uram, hallgasd meg az én szómat.” Minden Szent Liturgia elején elimádkozzuk a bűnbánó Dávid zsoltárainak gyöngyszemét, a „könyörülj, rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint” kezdetű 50. zsoltárt. Miközben a válaszunkat továbbgondoljuk, érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mi magunk mikor és mennyit tudtunk már igazán bűntelen állapotban imádkozni. Bizony, lesújtó a mérlegünk…

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunkban az október 11. és 17. közé eső vasárnapot minden esztendőben a hetedik egyetemes zsinat atyáinak tiszteletére szenteljük. Ezt a zsinatot 787-ben tartották Nikaia vagy Nicea városában, ahol a legelső egyetemes zsinatot 325-ben ülték. A püspök atyák az előbbi alkalommal Jézus Krisztus valóságos istenségét védelmezték meg az arianizmus eretnekségével szemben, másodszorra pedig a földi eszközökkel való ábrázolhatóságát vallották meg és rendelték el, véget vetve az ikon klazmusnak, vagyis a képromboló harcnak. Igaz, más eszközük nem lévén, ezt eszmei szinten vitték végbe. Ugyanis a képrombolás végérvényesen csak 843-ban ért véget, immár császári parancsra.