Halmai Tamás

Lírai memoár Czigány György legújabb könyve. Lírai, mert költő írta költői szépségű nyelven; mert mozaikos felvillanások, sűrítések-kihagyások alakítják személyessé; s mert közread szép számban verseket is.

„Épen és tekélletesen szép vagy, és
szépen maradsz mindörökké.”
(Pázmány Péter)

Öröm, de csupán jelenésnyi, kezdettől készül elenyészni, valami mégis visszatartja, s hogy megmaradjon mindörökre, betakarja a pillanatba, mintha ünnep ünneppel kötne szövetséget, mintha egyetlen tudás volna, szépséget esti fényből olvasni és elveszni szóban, szentségben, szerelemben.

Ami a lombon hull át, az is eltöri félbe – az anyagtalan súlyát hogy is bírná el élve? Mézből, aranyból, szentből a nap, a nyelv, a korpusz – nem hiszi még a rejlőt – koronáját a koldus

Eljátszani egy boldogabb kort már leíratott az az akkord, ölelésekhez partitúra, de idő kell, míg megtanulja a hang a húr, a húr az ujj szándékait az egyensúlyra.

Felbukni, mint a
gyöngyhalászok,

Vasadi Péternek Botlani út, dadogni nyelv az imádság, madárnyi fény, Isten olvasta vers a poklok peremén, hol imádság a vers, színpompás és szegényes, gyönyörű gyónás, fekete létből költözni fénybe, Isten kezéből Isten kezébe.

Kisüt a nap, de legbelül még árnyékot vet valami. Még árnyékot vet valami, de kisüt a nap legbelül.