Magnificat

Magnificat, magnificat,

Mária siratja fiát,
átöleli a durva fát,
magnificat, magnificat.

Aki fiát siratja: Mária.
Kereszt tövében kell megállnia.
Kereszt alatt térdelnie,
és leborulnia, és élnie.

Kereszt tövében Mária megáll,
a kereszt lába áll lábainál,
fiára néz, de a keresztet látja,
gyűrött egeken tapod gyönge lába.

A születésre gondol, az örömre,
a fájdalomra és az ördögökre,
az angyalokra és az egyszülöttre,
és feláll, csak a teste roskad össze.

Magnificat, magnificat,
Mária siratja fiát,
átöleli az árva fát,
magnificat, magnificat.

Hét tőr fájdalma a szívében,
de hét öröme még mélyebben.
Fájdalmas és szeplőtelen,
túl üdvön és üdvözleten,

angyalok királynéja, boldogságos,
aranyból épített ház, örök város
lakója, mint az ég polgárai,
már mennybevétele előtt is mennyei.

Szép liliomszál, napba öltözött,
titkos értelmű rózsa,
csodatévő csoda, latrok között
hajnalcsillag, naphimnuszok hozója:

magnificat, magnificat,
a magasságban Máriát
magasztalja és egy fiát
a boldog, alacsony világ,

magnificat, magnificat!