Meg kell nyomni a vészcsengőt?!

„Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. (…) De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani. (…) Meg kell nyomni a vészcsengőt.” Veres András szombathelyi püspök ez utóbbi mondatot választotta március 29-én, Szentpéterfán megtartott, egyház és állam kapcsolatáról szóló előadása címéül. Az alábbiakban közöljük a püspök előadásának szerkesztett változatát.

E mostani előadásom címe és időpontja már akkor rögzítve lett, amikor nem is sejtettük, hogy Gyurcsány Ferenc éppen politikai agóniáját fogja szenvedni. Előadásomban egyébként is mellőzöm a minősítő megjegyzéseket, csak tényekről beszélek.
A keresztényüldöző dühnek számtalan megnyilvánulását kellett elviselniük elődeinknek is. Nemcsak az ősegyház korában, hanem az úgynevezett felvilágosodás időszakában is, majd a XX. század általunk is átélt évtizedeiben, sőt napjainkban is. Közismert Voltaire egyházellenes kirohanása: Tapossátok el a gyalázatost! De emlékszünk még a kommunista diktatúra egyáltalán nem titkolt egyházüldöző cselekedeteire is. Ennek lett áldozata, többek között, egyházmegyénk két országszerte jól ismert, vértanúsorsú papja is: Mindszenty József bíboros és Brenner János káplán. Nem tudunk nem emlékezni a 2003 karácsonyán elhangzott rádiós megnyilatkozásra: „Ki kellene irtani minden keresztényt!” Érzékeljük-e mindnyájan az e kijelentés mögötti gyűlöletet? Valószínűleg nem, mert csak néhány keresztény szervezet emelte fel hangját e kijelentés ellen. Pedig ha a keresztény helyett más nép- vagy vallási csoport nevét helyettesítjük be a mondatba (például osztrákok, zsidók), mindjárt szembetűnővé válik a kijelentés elfogadhatatlansága és felháborító volta. De ne legyenek kétségeink, ugyanebbe a sorba illeszkednek az egyházi intézményeinkkel szemben évenként visszatérő kirohanások, például Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter 2005. július 7-én írt levele, amelyben kifejti, hogy nemkívánatos az egyházi intézmények további térnyerése. De Gyurcsány Ferenc részéről sem előzmények nélküli a címben idézett megnyilvánulása, hiszen még sportminiszter korában mondta: „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.” Ilyen előzmények után hangzott el a miniszterelnöki felszólítás: „Meg kell nyomni a vészcsengőt, mert lassan kötelező lesz a hitoktatás.” Egyfajta keresztényellenesség és egyházfóbia él egyes szocialista és liberális politikusaink fejében, s ezzel társadalmi szinten teret engednek az egyházellenességnek. Vagy éppen ez a céljuk?

Joggal vetődik fel a kérdés, miért ez a zsigeri gyűlölet az egyházzal és a hívő emberekkel szemben? Attól tartok, az egyház ellenségei nem tudnak magyarázatot adni erre. Mégis mi lehet az oka annak, hogy sokan szembefordulnak az egyházzal? Jézus szavaiban kapjuk meg a magyarázatot: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ” (Jn 15,18-19). Igen, az istenellenes erők teljes erejükkel szembefordulnak mindazzal, ami isteni, ami igaz s ami szent. Az Istennel való szembefordulás oka mindig az emberben keresendő. Aki bűnös cselekedetei miatt önmagát nem tudja szeretni, gyűlöli azokat is, akik Istennek tetsző módon törekszenek élni. Valójában nem is a keresztényekkel van baja, hanem önmagával, saját cselekedeteivel és magával Istennel.

Saul kérdésére – „Ki vagy te, Uram?” – adott válaszában Jézus azonosította magát az üldözöttekkel: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” (ApCsel 9,5). Óriási erőforrás ez számunkra, hívők számára. Az egyházat ért semmilyen belső vagy külső megpróbáltatás közepette nem vagyunk egyedül, Jézus velünk, köztünk van. E kulturális és ideológiai küzdelem közepette is erősítsen bennünket Szent Pál buzdítása: „Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok” (Fil 1,29).

a szerző szombathelyi megyés püspök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.