Hamis a baba

Ma­gyar ak­ció­víg­já­ték (1991)

 

Em­lék­szem, ami­kor A po­gány Ma­don­nát elő­ször ad­ta a té­vé (1981-ben ta­lán), nem sok­kal a film vé­ge előtt el­ment az áram. Sza­lad­tam át a szom­széd­ba, hogy meg­tud­jam, va­jon Öt­vös Csö­pi (Bujtor Ist­ván) és Kar­dos (Kern And­rás) meg­fej­ti-e a rej­télyt, és elő­ke­rül-e az ér­té­kes szob­rocs­ka.

Két keréken

A kerékpár csaknem két évszázados története számos szép és érdekes fejezetet tartalmaz. A ma már kissé nevetségesen ható „vesszőparipától” a modern bringákig hosszú út vezet, az azonban biztos, hogy a bicikli az egyik legjobb és legegészségesebb közlekedési eszköz, amit az ember feltalált. Családok, kisebb-nagyobb társaságok szerveznek kerékpártúrákat, és örvendetes, hogy Magyarországon is egyre bővül a sokkal biztonságosabb, a gépjárműforgalomtól távolabb eső önálló kerékpárutak száma. Az EuroVelo-hálózat az egész európai kontinensen végighalad, a tervezett hatvanezerből eddig húszezer kilométernyi út készült el. S most, hogy végre küszöbön a jó idő, nyeregbe is pattanhatunk.

Nyelvrokonaink ünnepelnek

A finnek nemzeti eposzát, a Kalevalát 1835. február 28-án tette közzé Elias Lönnrot néprajztudós. Magyarra többen is lefordították, a legismertebb változat Vikár Béla nevéhez fűződik. A szókapcsolat – Kaleva-lak – jelentése Kaleva földje, azaz Finnország. A műben a finnkaréli mitológia több szereplője felbukkan, így például Ilmarinen, a kovácsisten, a szél és a levegő ura, aki az első kardot és ekét készítette. Leghősiesebb cselekedete a Halál legyőzése volt, „akit” egy vasládába zárva a tenger mélyére süllyesztett. Később aztán az emberek kiszabadították fogságából. Vejnemöjnen, a csendes víz istene, „minden idők énekese” oly csodálatosan játszott hárfáján, hogy „még a fák is vigadoztak, / Mezőn tuskók táncot roptak”. A Kalevala világszerte sikert aratott, a finnek általa ismertebbé váltak, s az eposz a finn nyelv fejlődéséhez is jelentős mértékben hozzájárult.

Isten ajándéka

A Mátyás név jelentése a héber Mattanjah, Mattinjah (Isten ajándéka) szóból ered, s mindenképpen illik arra a férfira, aki az áruló Júdás helyére került a tizenkét apostol közé. Mátyás valószínűleg találkozott a föltámadt Krisztussal, később Etiópiában hirdette az evangéliumot. A pogányok megkövezték, majd bárddal lefejezték, ezért is szerepel a szent attribútumai között a szekerce, valamint az alabárd, a kard, a kereszt és lábánál a kő. Magyarországon Hunyadi Mátyás, az igazságos uralkodó a legismertebb e név viselői közül, ő az ünnep vigíliáján, 1443. február 23-án született.

Emberségről példát…

 

Kalász Mártoné a Balassi-emlékkard

 

Különleges irodalmi díj az 1997-ben alapított Balassi Bálint-emlékkard, amelyet minden évben február 14-én, Bálint-napon adnak át egy európai szellemiségű, a magyar líra élvonalába tartozó költőnek. Idén a kétszeres József Attila-díjas és Stephanus-díjas, Gundel-életműdíjas költő, író, műfordító, Kalász Márton veheti át az elismerést. Az egyiket. A másik Balassi-kardot, amely évről évre egy-egy olyan külföldi irodalmárt illet, aki népszerűsíti a magyar költészetet, és Balassi-verseket is fordít, ezúttal a francia Jean-Luc Moreau nyerte el.

Játsszunk együtt!

Emlékszem, hideg téli estéken nagyanyámmal gyakran kártyáztunk, malmoztunk, olykor-olykor előkerült a marokkó vagy az autós kirakó is. Társasjátékot főleg az unokatestvéreimmel együtt játszottunk, akkoriban a Gazdálkodj okosan! és a Takarékoskodj! volt a kedvencünk, de sok vidám percet töltöttünk a Virágparádé vagy a Lóverseny című játékkal is. A szüleimmel ország-várost, betűkockát játszottam, de volt olyan is, hogy főzés közben barkochbáztunk vagy „fekete, fehér, igen, nem” párbeszéddel múlattuk az időt. Édesapám magyartanárként számos nyelvi fejtörőt tudott, anagrammát, intarziát készítettünk, hosszú-hosszú eszperente mondatokat állítottunk össze. Vargha Balázs Játsszunk a szóval! kötetéből merítettünk új ötleteket, és gyakran kölcsönöztem ki a könyvtárból Grätzer József Sicc című kötetét, mert csuda érdekes képrejtvényeket, titkos írásokat, gyufafeladványokat tanulhattam belőle.

Katalin-kápolna a hegyen

Az ispotályok a keresztény ókortól kezdődően zarándokok, betegek és rászorulók gondozására fönntartott intézmények voltak. A magyarországiak közül csak a Zemplén szívében, a Telkibányán lévő maradt meg eredeti formájában. Alapításáról 1367-ből származó okiratok számolnak be, és a gondviselésnek tudható be, hogy ma láthatjuk. A romok ugyanis tizenöt évvel ezelőtt váratlanul bukkantak elő egy ház alapozási munkálatai során.

A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak és a helyi összefogásnak köszönhetően a román kori Alexandriai Szent Katalin-kápolna és ispotály az ország egyik legszebb helyreállított műemléke lett. Az eredeti alapokon építették fel az ispotályhoz tartozó, barátságos, csendes környezetben álló kápolna épületét.

A böjt ereje

A farsangot követő időszakot sokan komornak, borúsnak tartják, pedig a lemondás, az önmegtagadás és a várakozás is lehet felemelő, fényes és világító. Hamvazószerdán olyan útra kelünk, amelynek végállomásán magával a Feltámadottal találkozunk. Ehhez pedig szükségünk van az elmélyült felkészülésre.

A régmúltban kutakodva többféle hagyományos cselekedetet eleveníthetünk fel, melyek mindegyike a szent negyven naphoz, a hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő időszakhoz kötődik. A kiváló néprajztudós, Bálint Sándor például feljegyezte, hogy régen a böjti fegyelem igen szigorú volt, e napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket ehettek az emberek, és naponta csak egyszer. Olajjal főztek, nem zsírral, és sok helyütt még a fehér eledelt is tiltották, azaz tej, túró, tojás, vaj és sajt sem kerülhetett az asztalra.