A farsangot követő időszakot sokan komornak, borúsnak tartják, pedig a lemondás, az önmegtagadás és a várakozás is lehet felemelő, fényes és világító. Hamvazószerdán olyan útra kelünk, amelynek végállomásán magával a Feltámadottal találkozunk. Ehhez pedig szükségünk van az elmélyült felkészülésre.
A régmúltban kutakodva többféle hagyományos cselekedetet eleveníthetünk fel, melyek mindegyike a szent negyven naphoz, a hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő időszakhoz kötődik. A kiváló néprajztudós, Bálint Sándor például feljegyezte, hogy régen a böjti fegyelem igen szigorú volt, e napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket ehettek az emberek, és naponta csak egyszer. Olajjal főztek, nem zsírral, és sok helyütt még a fehér eledelt is tiltották, azaz tej, túró, tojás, vaj és sajt sem kerülhetett az asztalra.