Emberségről példát…

A díjazottak személyéről a Balassi Kuratórium dönt, a középkori mintára kovácsolt végvári szablyát Fazekas József bonyhádi kardkovács készíti, a díszokleveleket pedig Vincze László szentendrei nyomdász. A magyarok sorában Tóth Bálint költő kapott először Balassi-emlékkardot 1997-ben, őt követte Döbrentei Kornél, Wass Albert (posztumusz életműdíjként), Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Gérecz Attila (posztumusz), Utassy József, Farkas Árpád, Kiss Benedek, Vári Fábián László, Ferenczes István, Csoóri Sándor, Csokits János, Serfőző Simon, Tari István, Ágh István,
Tamás Menyhért és Tornai József.
A Sombereken, 1934. szeptember 8-án született Kalász Márton számos verseskötete mellett jelentős 1986-os, Téli bárány című önéletrajzi ihletésű regénye, melyben gyermekkori emlékeit felelevenítve szól az őt leginkább foglalkoztató kérdésekről. Verseit legutóbb 2007-ben rendezte kötetbe (Látható,
láthatatlan, Szent István Társulat), visszaemlékezései pedig három évvel ezelőtt jelentek meg Berlin — Zárt övezet címmel.
Kalász Márton a hetvenedik születésnapja alkalmából adott interjújában az Új Ember olvasóinak vallott hitéről, lelkivilágáról is: „Mind neveltetésemből, mind lelkialkatomból következően vallásos vagyok. Nagyon kötődöm a katolikus hithez. Az olyan költői nagyságok, mint Pilinszky János vagy Rába György e tekintetben is irányt adnak. A hit számomra nem kötöttséget jelent, hanem éppen fordítva: szabadságot. Egy olyan eszmét, amelyben szabadon mozoghatok, gondolkodhatom. Nem tudom, mit mondana erre egy teológus, de én felszabadulásként élem át a hit tanításait. Úgy gondolom, verseim döntő része ehhez kötődik. Ha olykor áttételesen vagy szemérmesen is, de az istenhitből táplálkoznak.”