Gajdó Ágnes

Ismeretterjesztő sorozat (2011)

A XVIII. szá­zad­ban ti­zen­egy, a XIX. szá­zad­ban hu­szon­hét, a XX. szá­zad el­ső nyolc­van évé­ben hat­van­hét ál­lat­faj pusz­tult ki, töb­bek kö­zött a kvagga, a ka­li­for­ni­ai pa­pa­gáj, az óri­ás alka, az ős­tu­lok és a ván­dor­ga­lamb. A Nem­zet­kö­zi Ter­mé­szet­vé­del­mi Unió (IUCN) min­den év­ben ki­ad­ja az úgy­ne­ve­zett vö­rös lis­tát, ame­lyen a ki­pusz­tu­lás köz­vet­len kö­ze­lé­be ke­rült, ki­ha­ló­fél­ben lé­vő, sú­lyo­san ve­szé­lyez­te­tett fa­jok sze­re­pel­nek el­ső­sor­ban, de a fel­so­ro­lás tar­tal­maz­za a se­bez­he­tő és a mér­sé­kel­ten ve­szé­lyez­te­tett fa­jo­kat is. Az em­lő­sök ne­gye­dét fe­nye­ge­ti a ki­ha­lás, s ezért nagy­mér­ték­ben az em­ber te­he­tő fe­le­lős­sé, pon­to­sab­ban az er­dő­ir­tás, a va­dá­szat, a kör­nye­zet­szen­­nye­zés. Dél­ke­let-Ázsi­á­ban a leg­drá­ma­ibb a hely­zet, ahol a fő­em­lős­fa­jok het­ven­ki­lenc szá­za­lé­ka ke­rült a ki­pusz­tu­lás kö­ze­lé­be.

„Kö­zöt­tünk él­nek” — A Bé­csi Nap­ló tör­té­ne­tei. Mű­vé­sze­ti, tu­do­má­nyos ma­ga­zin­mű­sor (2011) • Az is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­zat a vi­lág kü­lön­bö­ző pont­ja­in élő ma­gyar kö­zös­sé­gek (egye­sü­let, szer­ve­zet, szö­vet­ség, klub, egy­ház­köz­ség, egyén) be­mu­ta­tá­sát tűz­te ki cé­lul. A ké­szí­tők el­ső­sor­ban azo­kat a ma­gya­ro­kat és a ma­gyar­ság­hoz kö­tő­dő sze­mé­lye­ket mu­tat­ják be, akik ki­emel­ke­dő köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­suk­kal, mű­vé­szi te­vé­keny­sé­gük­kel vagy élet­út­juk­kal ki­vív­ták kör­nye­ze­tük el­is­me­ré­sét. A most lát­ha­tó epi­zód­ban az auszt­ri­ai ma­gya­rok lap­ját, a Bé­csi Nap­lót is­mer­het­jük meg kö­ze­lebb­ről. Az 1980 már­ci­u­sa óta, két­ha­von­ta meg­je­le­nő fo­lyó­irat párt­po­li­ti­ká­tól füg­get­len, az eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ót tá­mo­ga­tó, egyút­tal a ki­sebb­sé­ge­ket az eu­ró­pai sok­szí­nű­ség hor­do­zó­i­nak te­kin­tő új­ság. A film­ben meg­szó­lal De­ák Er­nő fő­szer­kesz­tő, Ferenczy Klá­ra szer­kesz­tő és Gömöri György, a szer­kesz­tő­bi­zott­ság Lon­don­ban élő tag­ja.

Mes­ter­sé­ge szí­nész. Port­ré­film (1984)

A Szom­szé­dok teleregény Len­ke né­ni­jét, az­az „a kö­zér­test”, ahogy so­ro­zat­be­li pár­ja hív­ta, az egész or­szág is­mer­te és sze­ret­te. A nagy­sze­rű ko­mi­kus, Kom­lós Vil­mos és Pin­tér Ir­ma szí­nész­nő le­á­nya 1935-ben vé­gez­te el Ró­zsa­he­gyi Kál­mán szí­nész­kép­ző is­ko­lá­ját, majd a Ki­rály Szín­ház­hoz szer­ző­dött. Ját­szott Sze­ge­den, Mis­kol­con, majd több fő­vá­ro­si te­át­rum­ban. 1977-ben lett a Nem­ze­ti Szín­ház tag­ja. Ele­in­te na­i­va- és szub­rett­sze­re­pek­ben tün­dö­költ, majd nagy­sze­rű ka­rak­ter­szí­nész vált be­lő­le. Sze­re­pelt a Sem­mel­we­is, a Ro­ko­nok, Az arany­em­ber cí­mű film­ben, a Princ, a ka­to­na és a Bors té­vé­so­ro­zat­ban. Já­szai Ma­ri-dí­jas, ér­de­mes mű­vész volt, 1994-ben a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend kis­ke­reszt­jé­vel tün­tet­ték ki. Luk­ács Mar­git ha­lá­la után, 2002-ben vá­lasz­tot­ták a nem­zet szí­né­szei kö­zé. 2011-ben hunyt el.

Japán-osztrák rajzfilmsorozat (1980)

E re­mek so­ro­za­tot nagy­anyám­mal együtt néz­tük 1988-ban, ami­kor elő­ször ve­tí­tet­ték Ma­gyar­or­szá­gon. Sel­­ma Lagerlöf ne­ve is­me­rős volt ma­ma szá­má­ra, hi­szen ol­vas­ta a svéd író­nő har­min­cas évek­ben ma­gya­rul is meg­je­lent el­be­szé­lé­se­it. Most kis­lá­nyom­mal együtt ülünk a te­le­ví­zió elé, s vár­juk es­té­ről es­té­re a vad­lu­dak­kal Lapp­föld­re tar­tó, Már­ton gú­nár há­tán uta­zó, tör­pé­vé va­rá­zsolt kis­fiú kü­lön­le­ges ka­land­ja­it. Kis Ági ked­ven­ce az a rész, ami­kor Nils és ba­rát­ja, Po­cok Vi­ha­ros Hojszát, az idő­já­rást meg­vál­toz­tat­ni ké­pes bo­szor­kányt ke­re­sik, ám az er­dő­ben csak egy ál­mos bé­kát ta­lál­nak. Tő­le tu­da­ko­zód­nak, ám az unot­tan fe­lel: „August va­gyok. Itt min­den bé­kát Augustnak hív­nak…”

Ma­gyar té­vé­film­so­ro­zat (1982)

Gye­rek­ko­rom­ból fel-fel­rém­le­nek olyan té­vé­so­ro­za­tok, ame­lye­ket ugyan csak egy­szer-két­szer néz­het­tem, még­is hal­vá­nyan em­lék­szem rá­juk. Ilyen pél­dá­ul Surda tör­té­ne­te, a Kór­ház a vá­ros szé­lén vagy a Palásthy György ren­dez­te 78-as kör­zet, Schütz Ila és Sztankay Ist­ván fő­sze­rep­lé­sé­vel.

Kéz­jegy. Ma­gyar port­ré­film (2006)

A Kos­suth-dí­jas, ér­de­mes mű­vész Cser­hal­mi György idén ja­nu­ár vé­gén újabb el­is­me­rés­ben ré­sze­sült: Ma­kó vá­ros pol­gár­mes­te­ré­től át­ve­het­te a Páger-díjat. A 2002-ben ala­pí­tott szí­nész­el­is­me­rés a vá­ros szü­löt­te, Páger An­tal ked­ves pe­csét­gyű­rű­jé­nek pon­tos má­sa, oda­íté­lé­sé­ről szak­mai zsű­ri dönt. Cser­hal­mi két film­ben ját­szott együtt Páger An­tal­lal, Kar­dos Fe­renc Men­­nyei se­re­gek és Sarkadi Im­re El­ve­szett pa­ra­di­csom cí­mű al­ko­tá­sá­ban, és sa­ját be­val­lá­sa sze­rint so­kat ta­nult nagy előd­jé­től. Pél­dá­ul azt, hogy a szí­nész­mes­ter­ség fo­lya­ma­tos meg­úju­lá­sát min­dig kö­vet­ni kell, és hogy a te­het­ség ön­ma­gá­ban ke­vés ah­hoz, hogy az em­ber ma­ra­dan­dót al­kos­son. A port­ré­film­ben az idén hat­van­ötö­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő szí­nész vall pá­lyá­já­ról, kol­lé­gá­i­ról, a po­li­ti­ká­ról — je­len­ről és múlt­ról.

A Kecs­ke­mé­ti Ka­to­na Jó­zsef Szín­ház elő­adá­sa (2011)

Bol­dog II. Já­nos Pál pá­pa­sá­ga ide­jén is so­kat írt, ám a most lát­ha­tó oratórikus el­mél­ke­dést a há­zas­ság­ról még 1960-ban, krak­kói se­géd­püs­pök­ként ve­tet­te pa­pír­ra. Ka­rol Wojty»a ak­kor is ál­ne­vet hasz­nált, a da­ra­bot ugyan­is Andrzej Jawie½ név alatt je­len­tet­te meg.