Gajdó Ágnes

Magyar dokumentumfilm (2008)

A Ba­ra­nya me­gyé­ben, a Drá­va ár­te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó Or­mán­sá­got Kodolányi Já­nos ön­élet­raj­zi ih­le­té­sű Süllye­dő vi­lág cí­mű köny­vé­ből s más írá­sa­i­ból is­mer­tem meg. Vajsz­ló­ra ép­pen azért ki­rán­dul­tunk, hogy kör­be­néz­zünk azon a vi­dé­ken, ahol az író a ka­to­li­kus nép­is­ko­la ne­gye­dik osz­tá­lyát vé­gez­te, s ahol meg­ha­tá­ro­zó, írá­sa­i­ban ké­sőbb is fel­buk­ka­nó él­mé­nye­ket szer­zett. Ap­ját 1909-ben ne­vez­ték ki fő­er­dész­nek a fa­lu­ba, Pécsváradról köl­töz­tek „az Or­mán­ság fő­vá­ro­sá­ba”. Kodolányi ké­sőbb vissza­tért, s ta­ní­tó­ként he­lyez­ke­dett el ab­ban az is­ko­lá­ban, ahol egy­kor ta­nult. Sö­tét­ség, Föld­in­du­lás, Bö­bék Sa­mu bú­csú­ja cí­mű no­vel­lá­it it­te­ni em­be­rek, az „egy­ké­zés” kér­dés­kö­ré­vel fog­lal­ko­zó írá­sa­it az it­te­ni szo­ká­sok ih­let­ték.

Magyar ismeretterjesztő film (2011)

A Hor­to­bá­gyon jár­va nem­csak a hí­res-ne­ve­ze­tes hí­di vá­sár for­ga­ta­gát ér­de­mes föl­ke­res­ni, ha­nem az Eu­ró­pa-szer­te egye­dül­ál­ló lé­te­sít­ményt, a Ma­dár­par­kot is. Itt a Ma­dár­kór­ház Ala­pít­vány ma­dár­men­tő te­vé­keny­sé­gét, a szár­nyas be­te­gek el­lá­tá­sát és a sza­bad élet­re va­ló fel­ké­szü­lé­sü­ket is­mer­he­tik meg a lá­to­ga­tók anél­kül, hogy za­var­nák a „lá­ba­do­zó­kat” vagy a gyó­gyí­tó mun­kát. Az in­téz­mény az egész or­szág te­rü­le­té­ről, de fő­ként a Hor­to­bá­gyi és Bük­ki Nem­ze­ti Park­ból be­ke­rü­lő, sé­rült, be­teg, vé­dett ma­da­rak ál­lat­or­vo­si el­lá­tá­sát, kór­há­zi ápo­lá­sát és re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ját vég­zi. Az éven­te be­ér­ke­ző két­száz-há­rom­száz be­teg kö­zül har­minc­öt-negy­ven szá­za­lék vis­­sza­ke­rül a ter­mé­szet­be.

Ame­ri­kai csa­lá­di film (2007)

A csa­lá­di mo­zik kö­zül az ál­la­to­sak arat­hat­nak leg­in­kább si­kert. Ha a fő­sze­rep­lő egy ku­tya vagy ne­tán ló, a ké­szí­tők­nek már­is nyert ügyük van. A most lát­ha­tó, Michael Damian ren­dez­te film fő­hő­se egy kü­lön­le­ges, Moondance (Hold­tánc) ne­vű kis­lány (Kay Panabaker), aki a nyá­ri szü­net­ben vé­let­le­nül ta­lál­ko­zik egy fe­hér-bar­na fol­tos pó­ni­val. S hogy, hogy nem, ez a ta­lál­ko­zás meg­vál­toz­tat­ja az éle­tét. A ló gaz­dá­ja, Dan­te Longpre (Don Johnson) kü­lönc vén­em­ber; egye­dül él a farm­ján, nem áll szó­ba sen­ki­vel. A kis­lány azon­ban egy­re több időt tölt ná­la, s Pe­pi­tán, a pó­nin ke­resz­tül ba­rát­ság ala­kul ki kö­zöt­tük. Ami­kor azon­ban a kis­lány Pe­pi­tá­val együtt be­ne­vez egy ug­ró­ver­seny­re, hir­te­len túl sok el­len­druk­ker­rel ta­lál­ja szem­ben ma­gát…

Fran­cia—spa­nyol ka­land­film (2000)

Min­dig sze­ret­tem a tér­ké­pe­ket bön­gész­ni. Is­me­ret­len he­lye­ken jár­ni anél­kül, hogy akár kan­ni­bá­lok­kal ta­lál­koz­nék… A po­li­né­zi­ai Gyöngy-szi­get már a ne­ve mi­att is von­zó le­het. Itt köt ki 1918-ban egy fran­cia ka­to­nai ha­jó, amely­nek ka­pi­tá­nya, Alfred De Morsac (Thierry Lhermitte) ös­­sze­ba­rát­ko­zik a szi­get her­ce­gé­vel, Reiával (Anituavau Landé), aki a fér­fi­ban a meg­men­tő­jü­ket lát­ja. A hiva törzs har­co­sai ugyan­is el­len­őr­zé­sük alá von­ták a te­rü­le­tet, s nem le­het tud­ni, mi lesz. Reia édes­any­ja gyű­lö­li a fran­ci­á­kat, ezért a ka­pi­tány­nak me­ne­kül­nie kell. A kap­zsi­ság, a ha­ta­lom­vágy so­sem ve­zet jó­ra, ki­de­rül e film­ből is. És az ál­mok fan­tasz­ti­kus ere­jé­ről is ké­pet kap­ha­tunk, mi­köz­ben ka­lan­dok­ban sem lesz hi­ány…

An­gol is­me­ret­ter­jesz­tő film (2007)

Ír­or­szág ti­tok­za­tos tör­té­ne­te­i­ről hall­va min­dig a Szent Patrikról és a bökölő ál­la­tok­ról szó­ló me­se jut eszem­be, és egy ré­ges-ré­gi, Com­mo­dore 64-re írt szá­mí­tó­gé­pes ka­land­já­ték, az ősi ír me­sén ala­pu­ló Tir na nog. A do­ku­men­tum­film Ír­or­szág és Nagy-Bri­tan­nia misz­ti­kus és szent he­lye­it mu­tat­ja be, ame­lye­ket év­szá­zad­ok óta kul­ti­kus tisz­te­let övez. Ha­tal­mas domb­ba vé­sett lóalakot, negy­ven mé­ter ma­gas, em­be­ri kéz al­kot­ta sír­dom­bot lát­ha­tunk, s meg­is­mer­ked­he­tünk a megalitikus kul­tú­rák­ra jel­lem­ző ne­ve­ze­tes dol­me­nek­kel, menhirekkel, trilitekkel és cromlechekkel, a múlt meg­kö­ve­se­dett őr­ző­i­vel is. Olyan spi­ri­tu­á­lis he­lye­ken jár­ha­tunk, me­lyek­hez le­gen­dák és meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan je­len­sé­gek fű­ződ­nek.

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film (2010)

„Em­ber­nek len­ni nagy be­teg­ség. És gyó­gyít­ha­tat­lan is” — ír­ta a sa­já­tos hu­mo­rú, mind­ös­­sze har­minc­hét esz­ten­dőt élt Rej­tő Je­nő, aki­nek leg­is­mer­tebb írói ál­ne­ve P. Howard. So­ká­ig pony­va­író­nak gon­dol­ták, de hogy va­ló­já­ban mi­lyen zse­ni­á­lis író volt, tán még ma sem tud­juk iga­zán. Az el­kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben er­re is fényt de­rít­het­nek a vál­lal­ko­zó szel­le­mű iro­da­lom­tör­té­né­szek, de nem lesz kön­­nyű dol­guk. Az azon­ban bi­zo­nyos, hogy Pisz­kos Fred, Fü­lig Jimmy, Tus­kó Hopkins, Sen­ki Al­fonz és a lí­rai lel­kü­le­tű Troppauer Hümér szel­le­mi aty­ja im­már ki­tö­röl­he­tet­le­nül ré­sze lett a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net­nek. Még ak­kor is, ha so­kan fa­nya­log­nak. Ha a min­den­nap­ok har­ca­i­ba be­le­fá­ra­dunk, bát­ran ve­gyünk elő egy Rej­tő-re­gényt, s ne tö­rőd­jünk sem­mi­vel! A kép­ze­let szül­te in­tel­lek­tu­á­lis hu­mor sok­szo­ro­san gyó­gyí­tó ere­jű.

Né­met is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­zat (2008)

A Du­na jobb ol­da­li mel­lék­fo­lyó­ja a szlo­vé­ni­ai Jú­li­ai-Al­pok­ban ered, a Slap Savica (Savica víz­esés) az egyik leg­in­kább sze­met gyö­nyör­köd­te­tő ter­mé­sze­ti kép­ződ­mény, amit va­la­ha lát­tam. Vé­kony­ka víz­su­gár zu­han alá a szik­lák kö­zül, s a víz­esés­ből ha­tal­mas, szé­les fo­lyó lesz, mi­re a he­gyek­ből le­ér, és lus­tán höm­pö­lyög to­vább majd’ ezer ki­lo­mé­ter hos­­szan. A Szá­va men­tén egye­di táj ala­kult ki az év­szá­zad­ok so­rán. Em­ber és ál­lat kap­cso­la­ta e li­ge­tek­kel tar­kí­tott vi­dé­ken igen kü­lön­le­ges. Eu­ró­pá­ban je­len­leg egye­dül itt ta­lál­ha­tó meg a man­ga­li­cá­hoz ha­son­ló­an jó tu­laj­don­sá­gok­kal ren­del­ke­ző turopolje ser­tés, ame­lyet a ki­ha­lás ve­szé­lye fe­nye­get. A Szá­va Szi­sze­kig ha­józ­ha­tó, Belg­rád­nál öm­lik a Du­ná­ba.