Gajdó Ágnes

Elkallódni, megkerülni

Szerző:

Száz éve született Weöres Sándor

A páratlan tehetségű költő és műfordító talán az egyetlen olyan alkotó a magyar irodalomban, akinek a zsenialitását soha senki nem vitatta. Vitatkoztak vele, bírálták látásmódját, világképét, esztétikai vagy politikai nézetkülönbségek miatt fogalmaztak meg kritikát költeményeiről, de még ellenfelei is elismeréssel szóltak Weöres Sándor egyedi stílusáról, bonyolult vagy játékos lírai kísérleteiről, különleges kifejezésmódjáról. Az Átváltozások című verseskötetéről írt lektori jelentés szerzője 1963-ban annak ellenére a kiadás mellett foglalt állást, hogy megállapította: a költő „többször is programszerűen meghirdeti: a mai társadalom, a mai politika csak pusztítást hozhat, az Ember mélységes belső megújhodása még megmentheti az emberiséget…” És: „Ahang vonulása-ciklus, amely mintegy az eddigi Weöres maszkjait sorolja fel, egészében mélységes, időnként megdöbbentően általános pesszimizmust, az egész emberi fajra, kultúrára kiterjedő pesszimizmust áraszt…” (A lektori jelentés Domokos Mátyás Leletmentés című könyvében olvasható.) Weöres pesszimizmusa mellett ezoterikus és meglehetősen sajátos mítoszvilága sem nyerte el a hatalmon lévőkkel hasonló elveket valló irodalmárok tetszését. Domokos Mátyás emlékei szerint Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó irodalmi vezetője egy alkalommal fagyos arccal azt mondta Weöres verseinek olvastán: „Azért abban mégiscsak van valami bőszítő, hogy egy költőt meg se karcoljon a kor, amelyben él.”

„Az imádkozó ember nem fél”

Szerző:

Sok évvel ezelőtt vettem meg Rónay György két vaskos naplókötetét. Magyar szakos egyetemi hallgatóként többekkel épp akkor készültünk egy országos tudományos diákkonferenciára, s egyik bölcsészkollégánk a sokak számára ismeretlen vagy alig ismert Rónay György költészetét választotta előadása témájául. Mindig is érdekelt a napló mű faja, így nagyon megörültem, hogy ráakadtam Rónay feljegyzéseire, s minthogy akkoriban József Attila életművével foglalkoztam, elsőként azt kerestem, írt-e róla Rónay.

Gyalog, lovon, omnibuszon

Szerző:

Arany János Epilogus című költeményének kezdősorai jutottak eszembe, melyeket sokan ismerhetnek: „Az életet már megjártam. / Többnyire csak gyalog jártam, / Gyalog bizon’… / Legfölebb ha omnibuszon. // Láttam sok kevély fogatot, / Fényes tengelyt, cifra bakot: / S egy a lelkem! / Soha meg se’ irigyeltem.” Akkoriban persze még nem furikáztak automobilokkal az emberek, csak később lett a négykerekű jármű státuszszimbólum, ma meg már szinte el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.

A Szent Kereszt fényében

Szerző:

Egyházközségi hét Ráckeresztúron

A Fejér megyei Ráckeresztúr háromezer-ötszáz lelkes község. Egyetlen, műemlék jellegű temploma 1722 és 1725 között épült, s a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelték fel. A martonvásári Szent Anna-plébánia látja el itt a szolgálatot 1992 óta, vasárnaponként Hankovszky Béla Jácint kiemelt tábori lelkész tartja a szentmisét. A település életében, mindennapjaiban meghatározó szerepet játszik az egyházközség, tagjai a katolikus karitásszal együtt tevékenyen részt vesznek a rászorulók megsegítésében, az önkéntes munkákban, különféle gyermek- és ifjúsági programok szervezésében. Néhány éve az orgonát újították föl a hívek adományaiból, idén a plébánia épületére került új ajtó, s a templombelső világítását is megjavították.

A sánta dervis küzdelmei

Szerző:

Vámbéry Ármin önéletrajzi írásának bevezetőjében egy török példabeszédet idéz, amely szerint önmagáról csak az ördög szokott beszélni. A neves orientalista Küzdelmeim címmel mégis rögzítette gondolatait, élményeit, hiszen a fél évszázad során felgyűlt adatokat kár lett volna átengedni a feledésnek. Vámbéryt leginkább a példaadás ösztönözte írásra. Úgy képzelte ugyanis, hogy „A szegénység és elhagyatottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban (…) talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégiscsak siker koronázza.” A fiataloknak ráadásképpen még egy bölcs perzsa gondolattal is üzent: „Beszakhti sud pukhte merdi huner / Beates muszaffa seved szim u zer”, azaz „A nyomorban érik a férfi-erény, / A tűzben tisztúl az arany s ezüst.” Ady Endre a Budapesti Napló 1905. június 4-i számában elismerő szavakkal méltatta a könyvet: „Irodalmunknak is nagy nyeresége ez a ritka érdekességű önéletrajz.”

Őszhozó Kisasszony

Szerző:

A néphagyomány szerint Kisasszony vagy Kisboldogasszony napján, aki arra érdemes, az megláthatja a felkelő napban Máriát, és rózsákat figyelhet meg a nap körüli sugarakban. Ezen a napon búcsúznak a fecskék és más költöző madarak is, de még nem kelnek útra. Ekkor kezdték meg a dióverést, és sok helyütt a vetést is. A gazda tiszta ruhában, fehér ingben, szótlanul vitte ki a vetőmagot a földre, munka közben sem beszélt, majd amikor végzett a vetéssel, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona. Egyes vidékeken a gabonamagot már hajnalban kiterítették az ég alá, hogy a lehulló harmat által a Jóisten megszentelje azt, s bőséges legyen a termés.

Szent Mihály hava

Szerző:

Az esz­ten­dő ki­len­ce­dik hó­nap­ja, a har­minc­na­pos szep­tem­ber a né­pi ka­len­dá­ri­um­ban Szent Mi­hály ha­va, az ősz kez­de­te. Bár az idő még nyá­ri­a­san me­leg le­het, a ter­mé­szet las­san-las­san a tél­re ké­szül, ám előbb még meg­aján­dé­koz­za a szor­gos gaz­dá­kat íz­le­tes gyü­möl­csök­kel s a hegy át­tet­sző­en fe­hér vagy ép­pen mély­vö­rös le­vé­vel. Ré­geb­ben e hó­nap el­ső nap­ján lép­tek szol­gá­lat­ba a ju­há­szok és a kon­dá­sok, s a sző­lő­he­gyen meg­kez­dő­dött a sző­lő­őr­zés.

Nógrádi tájakon

Szerző:

Madách és Mikszáth nyomában

Nógrád megye településeihez számos irodalmi, kultúrtörténeti emlék fűződik. Járt, élt vagy alkotott e vidéken Balassi Bálint, Rimay János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, de a legtöbb szállal minden bizonnyal az Alsósztregován született Madách Imre és a közeli Szklabonyáról származó Mikszáth Kálmán kötődött e tájhoz. Ma mindkét község Szlovákiában található, előbbit Dolná Strehová, utóbbit Sklabiná néven leljük meg a térképen.

Alsósztregován még tart a Madách-kastély felújítása, ám a csesztvei kúria, az író egyetlen magyarországi emlékhelye szabadon látogatható. Itt élt és gazdálkodott Az ember tragédiája szerzője, innen hurcolták el a börtönbe, mert szabadságharcosokat bújtatott. S tíz esztendő múlva itt fogadta a Tragédiáért lelkesedő és annak átdolgozásában közreműködő Arany Jánost. A kastély kertjében álló többtörzsű védett krími hársfa sok mindenről mesélhetne, de az az idős lucfenyő is láthatott egyet-mást, amelyet vélhetően a XIX. század elején, az építkezéssel egy időben ültettek.