Filip Tamás

Költészetem korábban herme-tiszta volt;
előbb egy iránytűt szerettem volna
általa megtalálni, hogy aztán
tengerre szálljak egy bizonytalan
örökség után, ami tán nem is engem illet,
de gyászoló unokáimnak tartozom vele.

Vers

Vizes lepedőbe csavarva aludt a lázadó.
Miután ágyára tette az összehajtogatott vásznat,
hunyorogva lép ki az ajtón, mint aki feltámadt,
és visszaemlékszik Lázár barlang-álmaira.

Vers

(1)
Nem volna szép, ha énekelne,
mikor az égi trónról
hullnak a hangjegyek.
Ilyenkor jobb csöndben
maradni, s nézni
ahogy a járdán csillog,

Vers

           Vasadi Péternek

Akit a forgószél úgy

imádott, hogy végül

pontosan a helyére tett,

hűvös fák tövébe, tűnődő,

Bella István emlékére

Uram, mindjárt itt az éjfél
– úgy látszik, ma már nem
küldöd el behívóparancsodat,
adsz még némi haladékot,
hogy erősen higgyem: csak csoda,
de halhatatlan nem vagyok.