Ma már nem

Addig még lélegzem kicsit,
hallgatom, ahogy ropog a kályha,
a tűz a fát emészti – mindhiába,
mert hideg van, pedig április
serege áll a kapuk előtt,
április-zöld özönli el a mezőt,
s trombitaszótól részegen
darazsak zúgnak a kertben.

Ma éjjel mindent elrendezek,
ez a magamra rótt vég-rendelet.
Írok még egy sornyi verset,
és zsebre vágom mindenre készen,
igazolásul, hogy tényleg éltem,
hogy velem legyen, ha hajnalban
ébredés helyett felindulok
behívód SAS-szárnyain az égbe.

Filip Tamás (1960)
Budapesten élő költő, szerkesztő.