Beszélgetés Hegedűs Endre zongoraművésszel
Gyönyörű a megújult Zeneakadémia épülete. Az újjászületett formák, a korábban elfeledett díszítések. A zene visszatért a szentélybe, talán még tisztább hangzással, hogy régi és új mesterek minden rezdülése, a szereplők lélegzete eljusson a hallgatókhoz. Esti hangversenye előtt itt találkoztam a hatvanadik születésnapját ünneplő Hegedűs Endrével. A tavaszi lombon átszűrődő fényben fölfedeztem a homlokzat közepén Liszt Ferenc szobrát. A trónoló papi ruhás bronzalak mintha figyelné és biztatná a betérőket: „Csendesedj el! Figyeld az évszázadok üzenetét!” A virtuóz romantikus zongorairodalom egyik legjobb tolmácsolója, Hegedűs Endre most is különlegesen nehéz darabokat választott. Schumann, Donizetti–Liszt és Gershwin mellett Muszorgszkij méltán népszerű monumentális ciklusát: az Egy kiállítás képeit. A délelőtt csendjében először édesanyjáról kérdeztem, útba indító városáról, Hódmezővásárhelyről és friss Kossuth-díjáról.
– Nagy szomorúsággal mondom, hogy drága édesanyám nem érhette meg ezt a napot. Férje halála után egyedül élt. Ő a bizonyíték nekem, hogy akkor szép az ember élete, ha nincs benne állandó növekedési kényszer, ha megtalálja azt a lelki harmóniát, amit csak a belső utak bejárása tesz lehetővé. Édesanyám, ha akaratlanul is, de megtette ezeket a kanyargós ösvényeket, még akkor is, ha ez nagyobb lelki fájdalmakkal és bizony testi panaszokkal járt együtt. Így szép az emberi élet, a maga törékenységével, fénnyel és árnyékkal. Így van rá módunk, hogy fel tudjuk ismerni, mennyi ajándékot kapunk Istentől, és ha csak dadogva is – meg tudjuk köszönni.
– Hangversenyein mindig sok az ismerős arc. Szülőföldje jó szívvel figyeli pályáját.
– Kaptam egy csodálatos adományt Istentől. S kaptam még mellé a zene szeretetét is, a kettő nagyon közel áll egymáshoz. Hiszem, hogy Isten nagyon szereti a zenét! Szent Ágostonnal vallom: az Isten azért adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse szellemi hazájára. S ha ez így van, akkor a muzsikát, de még a zeneszeretetet is oda kell ajándékozni minél többeknek. Megsokszorozva legyen jelen az életben mindannyiunk épülésére és örömére. Talán ezt az alapállásomat érzik meg az emberek: ajándékozni, adni és adni! Vajon hol tehetném ezt szabadabban, mint a saját véreim között, szülővárosomban: Hódmezővásárhelyen.
