Elmer István

Lélekkel kell közelíteni a csodához

A máriapócsi kegyhely háromszázadik évfordulójára emlékeznek idén a görögkatolikusok. Ebből az alkalomból a Hajdúdorogi egyházmegye emlékévet hirdetett. Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolitával – éppen ezekben a napokban alapította Ferenc pápa a metropóliát Magyarországon Debrecen székhellyel, amelynek élére Kocsis Fülöp püspököt nevezte ki – az ünnepi évről és húsvét életünkre gyakorolt hatásáról beszélgettünk.

– Mi történt az ezerhétszázas évek elején Máriapócson, s milyen előzményei voltak ennek?

– Pócs – akkoriban még így nevezték – háromszáz évvel ezelőtt vált kegyhellyé, azt követően, hogy 1715. augusztus 1-jén második alkalommal is könnyezett a Mária-ikon. Az első könnyezést 1696 novemberében jegyezték fel. A képet néhány hónappal később I. Lipót császár Bécsbe vitette, miután az esperes, a püspöki helynök és a kiküldött katonai személyek kivizsgálták az esetet, s megállapították a csodát. Ekkoriban még nem terjedt el a nép körében a kép tisztelete, a hozzá való zarándoklat. Később másolat került az eredeti ikon helyére.

Pócs pedig tovább élte a maga egyszerű életét. Visszakövetelték ugyan a képet – még II. Rákóczi Ferenc is közbenjárt –, de minden igyekezetük hasztalan volt. Majd 1715. augusztus 1-jén megtörtént a második csoda, egy másik képpel, a másolattal. Ez is jelzi, hogy nem maga a fatábla, a megfestett ikon adott csodát, hanem a hely. Az Istenszülő a helyet, és tegyük hozzá, a népet választotta ki. Ettől kezdve indultak meg a zarándoklatok Pócsra, s vette fel a település a Máriapócs nevet.

Károlyi András képei között

Károlyi András festő- és grafikusművész kiállítása nyílt meg a rákosszentmihályi plébánia közösségi termében március 21-én. Károlyi András szoborfestéssel is foglalkozik, s mint maga mondja: „Van, aki költőként is említ.” A festmények és a grafikák tematikája kapcsolódik a nagyböjthöz, húsvét misztériumához. Szikora József, a Katolikus Rádió főszerkesztője megnyitójában kiemelte: „Károlyi András lerajzolja, megfesti, megszínezi, fekete-fehéríti ezt a nem könnyűt… Az ember erőfeszítését rajzolja, hogy jó és egyre jobb legyen.” Aztán a képek grafikai világáról ezt mondta: „Első pillantásra zsúfoltság, kusza összevisszaság. A figyelmes, türelmes szemlélő számára aztán egységgé szelídül a kuszaság, szépséggé a riadalom… világtartó korpuszok, sorskerék, létra, riadt és riasztó arcok, szelíd arcok, keskeny ujjak, szemvonzó idomok.”

Tököl, ahol szépen zsendül az élet

Szeretek megérkezni számomra ismeretlen városokba. Várom, milyenek lesznek az első benyomások, majd igyekszem – apró jelekből – minél inkább megérteni az ottani embereket. Milyen lehet abban a környezetben élni? Ezzel a hangulattal és figyelemmel érkeztem meg Tökölre a közelmúltban. A Budapesthez közeli település – látótávolságban a lakihegyi adótorony – az én nemzedékem számára azzal írta be magát az emlékezetbe, hogy 1956-ban az itteni szovjet laktanyába hívták tárgyalni Maléter Pált és kíséretét, majd ejtették foglyul őket. A múlt emlékét azonban felváltja most a jelen: gyönyörű vonalú, megnyerő épület mellett haladunk el, ez a városi bölcsőde, mellette az elegáns művelődési központ, két frissen festett templomtorony emelkedik odébb, a református és a katolikus.

Magyar Gergely atyát hívtam a napokban Nagyszőlősön. A ferences rend korábbi tartományfőnöke az elmúlt év augusztusa óta Kárpátalján szolgál. Ma ő a nagyszőlősi plébános. Beszélgetésünket a templom és a plébánia épületének felújításával kezdtük, de rövidesen a Kárpátok alatti élet mindennapi – és egyre feszítőbb – gondjai kerültek szóba. Még ugyanezen a napon levelet kaptam régi munkácsi ismerősünktől, Popovicsné Palojtay Mártától. A két hang – a két kiáltás – egybekapcsolódott. S a hír: a Katolikus Karitász országos gyűjtésbe kezdett Kárpátalja népének megsegítéséért.

Találkozás Marton Bernát ciszterci atyával

Személyét az utóbbi napokban felkapták a magyar médiában, annak kapcsán, hogy a rossz időjárás miatt lefújt dallasi maratoni – ultramaratoni, ötven kilométeres – futóverseny távját ő idehaza, a Margit-szigeten teljesítette, hetvennégy évesen. A ciszterci szerzetes, a rend által alapított dallasi gimnázium tanára az év elejétől – a tanév végéig – Magyarországon tartózkodik, a budapesti Szent Imre Gimnázium növendékeit oktatja angol nyelvre. Ezek a tények adták Bernát atya iránt az érdeklődés kereteit. Találkozásunkkor én sokkal inkább a szerzetes útjára voltam kíváncsi, amely a második világháború elején Budán, beszélgetésünk helyszínétől nem messze kezdődött.