Zempléni Fesztivál – immár huszadszor. Egy fesztivál esetében az első két évtized elérése nem az emberi mércével számolt ifjúkort jelenti, hanem a felnőttkort és az állandóságot.
Kezdjük mindjárt egy rossz hírrel, amelyről a programfüzet köszöntőjében ír a művészeti vezető, Hollerung Gábor és a fesztiváligazgató, Turjányi Miklós: a pénzügyi forrás apadt, ezért kevesebb programmal és rövidített időtartammal, augusztus 12. és 20. között tudták megrendezni a fesztivált.
Most többszörösen is megéri felkeresni az esztergomi Keresztény Múzeumot. Ugyanis az állandó gyűjtemény remekművei mellett megnézhetjük az idősebb Markó Károly grafikáit bemutató tárlatot, illetve a herendi porcelánokat bemutató kiállítást is. Talán felmerül a kérdés a látogatóban: miért is pont a Keresztény Múzeumban láthatunk az iparművészet körébe sorolható műtárgyakat?
Pest egyik szép különlegessége, hogy két Boldogasszony-temploma (a belvárosi és az Egyetem téri) igen közel áll egymáshoz. Talán olyan közel, mint időben a két Mária-ünnep augusztus 15-én és szeptember 8-án. Írásaink is majd egymást követik sorozaton belüli sorozatként: először Mária mennybevitelének emléknapjáról, azaz Nagyboldogasszony ünnepéről emlékezünk meg.
A Keresztény Múzeum műkincseit bemutató sorozatunkban a „szerző kedvenceiről” is olvashattak jó néhány alkalommal. Hasonlóan jelen számunkhoz, amelyben újra egy kedvelt festményről és témáról esik szó. A művész német, a stílus pedig újra a barokk, talán nem is véletlenül…
Mária Magdolna származási helyéről, egy kis halászfaluról, Magdaláról kapta a nevét. Nem tudjuk, hogy Jézussal mikor és miként találkozott, csak Lukács és Márk jegyzi meg, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Kétszer is kifejezte Jézus iránti mély szeretetét: egy farizeus házában könnyeivel áztatta és hajával törölgette, a betániai vacsorán pedig illatos olajjal kente meg a Megváltó lábát. Jézus közvetlen tanítványi köréhez tartozott, és egészen a kereszt tövéig elkísérte az Isten Fiát. János szerint látta az Urat halála után, és hírül vitte az apostoloknak feltámadását.
Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében található egy különleges kép, amelynek jelentése nehezen fejthető meg. A látogató könnyen fel is hagyna a festmény értelmezésével, hiszen a részletek semmilyen támpontot nem nyújtanak neki. E heti írásunkban kísérletet teszünk arra, hogy segítséget nyújtsunk e festmény nézőjének.
A kép értelmezése során több jelentésszintet tudunk elkülöníteni. Ami elsőre csak egy hétköznapi jelenetnek tűnik, gyakorlatilag egy vallásos téma rejtélyes megfogalmazása. A képen egy ablak előtt ülő nőt láthatunk, aki egy orsót tart felemelt jobb kezében. Lába előtt kis ládikók, feje feletti kis polcon további orsók, illetve kiterített kelmék. A festmény rejtélyessége tovább fokozódik, ha kitekintünk az ablakon, amely egy gótikus város utcarészletére nyílik. Az utcán egy díszesen felszerszámozott ló áll, előtte két boroshordó. A tárgyakat az asszony fejéből kiinduló vörös vonalak, szálak kötik össze.
A halott Jézusról keveset tudunk – az evangéliumok szűkszavúan szólnak a Megváltó halála után következő időszakról. A képzőművészek pedig, mivel nem táplálkozhattak más forrásból, az Újszövetség által említett eseményeket ábrázolják alkotásaikon.
„Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű, jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Feszülettel mindenhol találkozhatunk: templomokban, egyházi intézményekben és otthon is. A feszület háromdimenziós alkotás, szobrászati, iparművészeti munka. Ám létezik másfajta művészi megfogalmazása is, amivel sokkalta ritkábban találkozhatunk.
Az oltár felett függő festett kereszt a XII. században terjedt el Itáliában, és a XV. század elejéig volt használatban. Kezdetben frontális beállításban festették meg a művészek a halál felett győzedelmeskedő Krisztust. A XIII. század második negyedétől jelentek meg azok a keresztek (elsőként Assisiben), amelyeken a szenvedő Krisztust ábrázolták. Ezeken a kereszteken Krisztus már nem frontális beállításban látható, hanem a szenvedés gyötrelmei következtében teste elmozdul, illetve kimozdul a kereszt tengelyéből. Giotto ebben a műfajban is újat hozott létre. Festett keresztjén Jézus egymásra helyezett lábait egy szög rögzíti a fára. Az esztergomi festmény ezt a giottói újítást közvetíti. Ugyancsak modernnek számít a drapériakezelés, ami a sienai trecento hatását mutatja. Modernsége ellenére mégis a korábbi korok, mégpedig a XIII. századi bizantinizáló művészet letéteményese a Keresztény Múzeum táblája: erről árulkodik a test zöldes aláfestése, illetve kevésbé plasztikus megjelenítése. Festett keresztünk értéke leginkább abban rejlik, hogy hasonlóval Itálián kívül ritkán találkozhatunk. Az esztergomi keresztet valószínűleg vagy a XIV. században vásárolták Magyarországnak, vagy ekkor festette egy hazánkban dolgozó itáliai művész.
