Keresztelő Szent János születéséről, fellépéséről, haláláról az evangéliumok tájékoztatnak. Ennél sokkal „szűkszavúbbak” az esztergomi Keresztény Múzeum festményei. Jelen írásunkban azokat a XVI. századi itáliai festményeket tekintjük át, ahol Szűz Mária és a gyermek Jézus társaságában látható Keresztelő Szent János.
A sokszínű egyház egyik példája a misztika és a realista tomizmus egymás melletti léte. Noha Jézus Szívének tisztelete alapvetően a német misztikusok időszakában született meg (például az Énekek éneke hatására), igazából a XVII. század második felében terjedt el – köszönhetően Alacoque Szent Margit látomásainak és Eudes Szent János buzgólkodásának.
A keresztény ikonográfia területén a képzőművészek számára az egyik legnagyobb misztériumot Urunk színeváltozása és mennybemenetele jelentette, hiszen túl kellett lépniük a „fizikai lét” ábrázolásán…
A megváltást Szűz Mária igenje indítja el, a Messiás megszületésének első hírnöke Anna prófétaasszony, a föltámadás első tanúja pedig az „apostolok apostola”, Mária Magdolna… Az üdvösségtörténetben szerepet játszó nők kedvelt „témái” a képzőművészetnek is.
Biztosan előfordult már, hogy egy-egy festmény előtt elgondolkoztak azon, vajon a középkor festői miért ábrázolták oly izmosnak a gyermek Jézust. Válaszként felmerülhetett a szükséges anatómiai ismeretek hiánya, illetve a festői ismeretek szűkössége.
Vajon milyen egy jó múzeumigazgató? Ha a kérdést nem a most divatos marketing, hanem az utókorra is hatást gyakorló gyűjteménygyarapítás felől közelítjük meg, akkor elmondhatjuk: semmiképpen sem elfogult. Noha, mint bármelyik művészettörténész, rendelkezik kedvenc korokkal, stílusokkal, sőt művészekkel is, érzelmi kötődése nem hagyhatja ujjlenyomatát a múzeumi gyűjteményen.
Olvasóink számára Garamszentbenedek neve ismerősen cseng már: a felvidéki bányaváros gyakori vendégként szerepel sorozatunk írásaiban. A héten – a közeledő húsvét ünnepéhez kapcsolódva – az esztergomi Keresztény Múzeum egyik fő művét tárgyaljuk, Jánosréti mester Kálvária-oltárát.
Az egyházalapítás korunkra divatos szóvá vált. Köznevesített egyházat bárki alapíthat, vallási (tév)eszméit szabadon áramoltathatja, leplezett gazdasági társaságként előnyöket szerezhet az adózáskor, a haszonból pedig telkeket, régi (magyar) nemesi kastélyokat vásárolhat fel. Mára már az iskolaalapítás, pontosabban szólva az iskolavásárlás sem ütközhet akadályba. Ám törvényhozóink is sokszor elfelejtik: Krisztus egyetlen egyházat alapított, amely (sajnos) felekezetekre oszlik. … Olvass tovább
