Ám egyik megközelítés sem helyes, sőt… A gyermek Jézus kettős, emberi és isteni természetét leginkább a középkori festők tudták kifejezni: a Kisjézusban már az Emberfiát látták, a kis felnőttet. Ez a testi fejlettség különösen akkor jelentkezik hangsúlyosan, ha Máriát álló helyzetben találjuk a szabadon fekvő, mezítelen csecsemő mellett. Így például azokon a képeken, amelyeken Mária éppen imádja Gyermekét. Észak-Itália XVI. századi festői közül ketten igen hasonló beállítással és kompozíciós elemekkel rögzítették vásznaikon ezt a témát, amelynek ikonográfiáját még Bellinitől kölcsönözhették. Mária a trón háttámlája előtt, a Gyermek pedig az előtte lévő mellvéden helyezkedik el. A háttámla oldalt kilátást nyújt a tájra: hegyek között megülő kis házakra, vagy éppen egy síkságon felépített városra s annak erődített kapujára. Eltérés csak az alakok beállításánál figyelhető meg, hiszen Máriát és Jézust ellentétes testhelyzetben, tengelyesen tükrözve festette meg a két művész.
Giovanni Battista Rosititól (1495-1545) mindössze két festményt ismerünk: ráadásul az esztergomi biztosan az ő ecsetjétől származik. Erre bizonyítékként a mellvédre tűzött papír szolgál, pontosabban szólva annak görög felirata, amely megnevezi festőnket, illetve a készítés évszámát, 1507-et. Mária a fatáblán nem kulcsolhatja össze kezét, hiszen jobbjával egy párnát tart, amelyre Jézus hajtja fejét, baljával pedig az angyali üdvözlet sorait tartalmazó imakönyvet. A második festmény alkotója ismeretlen a kutatás előtt: egyedül csak születési helyét, Lombardiát valószínűsíthetjük. A műalkotáson Mária jobbra fordítja fejét, a Kisded a Szűz előtt álló mellvéden, takarón fekszik. A baloldalt felsejlő városkapu boltív feletti mezőjében (azaz supraportájában) elhelyezett festmény Jézus fogantatásának hírüladását jeleníti meg. Mint láthatjuk, a két festmény az angyali üdvözletre utaló motívumok miatt akár – a héten ünnepelt – Gyümölcsoltó Boldogasszonyról is kölcsönözhetné címét…
