Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Keresztelő Szent János – mint „mellékszereplő”

Talán nem meglepő módon az esztergomi múzeum bővelkedik az ilyen témájú alkotásokban. Ezeket a festményeket két csoportra oszthatjuk fel, aszerint, hogy belső térben vagy természeti környezetben ábrázolják a családot. Az előbbire egy példát idéznénk: mégpedig egy bolognai festő, Bartolomeo Passarotti (1529-1592) olajfestményét. Az Ipolyi Arnold gyűjteményéből elszármazott képen a Szent Családot Alexandriai Szent Katalin társaságában láthatjuk: a játékkeresztet vállára vető Keresztelő a festmény bal alsó részén, Katalinnal szemközt látható. A második csoport egyik legkorábbi darabja a firenzei Gherardo di Giovanni (1446-1497) alkotása, melyen Mária trónjának aranyos hátoldala még elválasztja a tájtól a szent szereplőket, köztük az ifjú Jeromost is. Táblája eredetileg kör alakú festmény, azaz tondó lehetett, amelyet később nyolcszögletűre egészítettek ki. Francesco di Simone da Santacroce (1462-1508) Zakariás személyével bővítette ki a Bellini-előzményeken alapuló, Szűz Máriát szentekkel körülvevő, azaz Sacra Conversazione-ikonográfiát. A háttér szintén Bellini korát idézi: a jobb oldali hegyen vár áll, hozzá kanyargós út vezet. Firenzei kortársa, Francesco Ubertini pedig Raffaellót citálja: a kompozíció előterében, egy város falai előtt a Szent Család helyezkedik el, Szent János a Kisjézus előtt ereszkedik térdre. A velencei Polidoro

Veneziano (1515-1565) a háromszög kompozíciót a lineárisra cserélte fel: balra Mária alakja magasodik, ölében ülő Kisdede letekint a jobboldalt hódoló Keresztelőre. A festményt egy fa, a távolban pedig hegy zárja le.
Befejezésül pedig egy, a két csoport között helyet foglaló képről, illetve annak festőjéről írunk: Marco Palmezzanót egy Szent Sebestyén-festmény kapcsán már a sorozatunkban. Noha a háttér itt is tájképi (a két hegy között völgy húzódik), de jobbra építészeti elemek (árkád pillére, párkányzata és díszítő féloszlopa) keretezik a fatáblát. A kompozíció előterében a két világot elválasztó mellvéd emelkedik. A festményen látható Szent Családot újra Alexandriai Katalin alakja egészíti ki, a mellvéden ülő s hátraforduló Kisdedre a harmadik sorban álló Keresztelő Szent János tekint. Kettejük között kapcsolatot teremt összeérő kezük is. A festmény pontos datálását megkönnyíti a jobbra lent található felirat, mely megnevezi művészünket, illetve a készítés évét, 1529-et.