Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Szent József

Sajnos, régebben ez nem volt általánosan bevett gyakorlat – ezen okból találkozhatunk fehér foltokkal egy-egy országos gyűjtőkörű, állami múzeum anyagában. Simor János esztergomi prímás azonban nemcsak „múzeumigazgató” volt, hanem műgyűjtő is. Egy olyan gyűjtő, aki – mivel kedvelte a kortárs nazarénusokat – sok megrendelést adott ennek a Rómában alkotó, a korábbi korok stílusát felelevenítő s a kortárs művészetet megreformálni vágyó művészcsoportnak. Tevékenységét munkatársai (így például az első gyűjteményi katalógust összeállító Maszlaghy Ferenc) segítették, a számlákat, a szakértői beszámolókat az esztergomi Prímási Levéltár őrizte meg az utókornak.

Simor egyik kedvenc festője az osztrák Gebhard Flatz (1800-1881) volt. Ő, mint korának oly sok művésze, Rómában találta meg stílusát. Az addig Innsbruckban arcképeket festő mester 1833-ban ment Rómába, ahol megismerkedett a nazarénus körrel. Itt kezdett el szakrális témájú festményeket alkotni. Később újra Innsbruckba költözött, majd életének utolsó tíz évét Bregenzben töltötte el.

Simor három festményt, illetve egy tussal kivitelezett oltárképtervet vásárolt meg Flatztól. Míg a Xavéri Szent Ferenc halálát és a Szent Cecíliát már bregenzi korszakában, addig a Szent József a kis Jézussal címűt sokkal korábban, még 1841-ben alkotta az osztrák művész. Az utóbbi kép egy tondó, azaz kör alakú festmény. Ennek köszönhetően a kompozíció zártabb, stílusa pedig érzelgős-édeskés. A háromszögre komponált mű sarkaiban a keresztet tartó angyalt, az elgondolkodva rátekintő Józsefet és az ölében tartott, kezeit balra kinyújtó Jézust láthatjuk. Az angyal kezében a kereszthalál szimbóluma mellett még egy, a fogantatására utaló jelképet, a liliomot is megtaláljuk. Érdemes összehasonlítani festményünket a sorozatunkban korábban már tárgyalt Franz Joseph Dobyaschofsky hasonló címet viselő, ám húsz évvel későbbi alkotásával. Mivel mindkét mű a nazarénus kör stílusjegyeit hordja magán, eltéréseket inkább az eltérő kompozíciós megoldások miatt fedezhetünk fel. Dobyaschofsky vászna főként a függőlegesekből épül fel: a két alak nyújtottsága, a középháttér loggiás lezárásának két keskeny oszlopa, a nyílások mögött felsejlő fák merőlegest alkotnak a párkányzat, illetve a tróntalapzat vízszintes síkjával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.