Ünnepélyes keretek között adta át a kitüntetetteknek a Mindszenty-emlékérmeket Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság elnöke november 4-én, a Parlament épületében. A Mindszenty Társaság célja többek között az, hogy ápolja a mártír sorsú bíboros emlékét, s megismertesse a közvéleménnyel életművét.
Három irányból – Márianosztráról, Mátraverebély-Szentkútról és Máriabesnyőről – indultak szeptember 8-án gyalogos zarándokok, hogy Vácra érve, a szeptember 11-i szentmisén együtt ünnepeljék a helyi és a környékbeli hívekkel a Hétkápolna-kegytemplom alapításának háromszázadik évfordulóját. A szabadtéri oltárnál megtartott ünnepi szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be.
Minden korosztályt változatos programokkal várt a szeptember 3–4-én megrendezett budafoki pezsgő- és borfesztivál. A színes sokadalomban kedvét lelhette a visszatérő és az új vendég egyaránt.
Közel hatvanévnyi várakozás után újra eredeti, Duna-parti épületében kezdhette meg a tanévet a piarista rend pesti gimnáziuma. A szeptember 2-án megtartott Veni Sancte szentmisén, amely az intézmény kétszázkilencvenötödik tanévét nyitotta meg, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek felszentelte az iskola kápolnáját, és megáldotta az épületet. A misét követő ünnepségen beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Labancz Zsolt tartományfőnök.
A Nagyboldogasszony-napi ünnepi liturgia keretében nyitották meg s a következő, nyílt héten már a nagyközönség is megtekinthette a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjét és Gyógynövényházát. A szerzetesi közösség az új létesítmény segítségével a középkori bencések gyógyító hagyományait az eddigieknél is tüzetesebben szeretné megismertetni a látogatókkal.
A festői szépségű Somogyi-dombság északi peremén megbúvó hangulatos kisvárost hazai és külföldi vendégek az év minden időszakában egyaránt szívesen keresik fel. Nemcsak messze földön híres gyógyfürdője csalogatja e vidékre az üdülővendégeket, hanem a Szent Márton út egyik állomása: műemlék temploma is.
Nyaralások idején gyakran kerékpározunk a magyar tenger északi partvidékén, zöld erdők, szőlők mentén, a fehér présházak, szétszórt nyaralók közötti utakon. Magával ragadó a táj atmoszférája, a víz, a levegő, a föld illata, a fény átható tisztasága, tüzes ereje. Már a korábbi korok embere is kedvelte ezt a kedvező klímájú vidéket, ahol az ember egyensúlyba kerülhet a természettel, megtapasztalhatja a Teremtő jelenlétét, az Isten adta s az ősök formálta harmóniát.
Ezernyi somogyi utamon előbb-utóbb mindig rátaláltam arra az ösztönösen is keresett helyre, dologra, tárgyra, emberre, aki vagy ami – anélkül, hogy határozott tervem, elképzelésem lett volna róla – ismeretlenül is indulásra késztetett. Ez máshoz nem hasonlítható, időnként jelentkező hiányérzet a vándorlelkű ember szívében, s azt sugallja: menni kell. A kezdetben megfoghatatlannak tűnő hiány egyszer csak alakot, formát, bizonyosságot ölt egy-egy harmonikus tájban, emberi alkotásban, felejthetetlen személyiségben.
