A koronázás joga

Kiállítás egyházi gyűjtemények anyagából

Egyedülálló, a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen királyi koronázási emlékekből rendezett kiállítást nyitott meg Erdő Péter bíboros szeptember 1-jén az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban. Más egyházi gyűjtemények mellett e helyütt található a koronázáshoz szükséges s a középkor óta használt liturgikus tárgyak többsége, hiszen a magyar állam megalapításától kezdve az esztergomi érseket illette az uralkodók koronázásának joga, amit írásba is foglaltak. A törvényes koronázás feltétele volt az is, hogy a ceremónián a Szent Koronát használják.

Mindennapi fohászok – anyahangon…

Húszéves a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége

Már a szentségimádás idejére megteltek az esztergomi bazilika padsorai augusztus 25-ének kora délelőttjén. Az ország minden szegletéből érkező zarándokok, édesanyák és hozzátartozóik a Szent Mónika közösség alapításának évfordulóján tartott országos találkozójukon szentmisében és közös együttlétben adtak hálát azért a sok-sok kegyelemért, amit az elmúlt húsz évben megtapasztalhattak.

Történelmi léptékkel mérve húsz év nem nagy idő, de a közösség életerejét bizonyítja, hogy minden visszahúzó, bomlasztó hatás ellenére is képes volt fennmaradni, s folyamatosan gyarapodni. Ezt az életerőt, „a felvirágzást a Jóisten kegyelmén kívül – ahogyan Róna Gábor jezsuita atya, a kezdeti lépések támogatója fogalmazott – egy nagyon fontos igény is segítette”. A kalocsai édesanyák – spanyol sorstársaikhoz hasonlóan – látva és megtapasztalva a környező világ romboló hatásait, szerettek volna tenni valamit saját maguk és gyermekeik hitének erősítéséért, anyai hivatásuk minél jobb betöltéséért. „Mit tehetünk, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?” – tették fel aggódva a kérdést. Elhatározták, hogy naponta buzgón imádkoznak, és a hét egyik szabadon választott időpontjában a templomban, az oltáriszentség előtt is elmondják fohászukat.

Utcán születő művészet

A turisták által látogatott nagyvárosokban és az üdülőhelyeken manapság már mifelénk sem szokatlan látvány az utca forgatagában alkotó, rajztáblája, festőállványa fölé hajoló művész. Akadnak köztük olyanok, akik portrékészítő tehetségüket csillogtatják, mások az utcák, a terek hangulatát igyekeznek visszaadni műveiken. Némelyek pedig inkább csak inspirációt merítenek a környezet motívumaiból, hogy így alkossanak meg egy saját képi világot, amellyel kifejezhetik mondanivalójukat.

„A szükség csak közelről látszik…”

Esélynövelés máltai módra

Azon a reggelen az asszony korábban ébredt a megszokottnál. Elrakta a mosogatóban maradt edényeket, s miközben feltörölte a konyha kövét, arra gondolt, hogy legközelebb nem hagyhatja másnapra a rendcsinálást. Az embere, aki most még békésen alszik, holnap ilyenkor már úton lesz. Hosszú idő után először láthatják gyermekei, hogy apjuk munkába indul. A „vízügynél” fog dolgozni…

A határ menti régióban, a „végeken”, s főleg a Bodrogközi kistérségben, ahol ők is élnek, nehéz munkához jutni. Ahogyan hivatalosan mondják: „A foglalkoztatáshiány a legnagyobb probléma.” Abaúj-Hegyköz után ez az ország második leghátrányosabb térsége. Az utóbbi negyven évben felére csökkent lakóinak lélekszáma, s az itt élő tizenhétezer ember közül csak kétezer-nyolcszáznak tudnak munkát biztosítani az önkormányzatok. A munkaképes férfiak és nők nagy részének iskolázottsága alacsony, s „piacképes” végzettség nélkül nem vagy csak nagyon nehezen tudnak kitörni zárt környezetükből. Az alkalmi mezőgazdasági munkák tavasztól őszig tartanak, télen pedig maradnak a szociális juttatások, a családi pótlék, az ápolási díj, az időskori járadék, a segély, a közmunka, a napszám…

Ezerszínű virágok Máriának

Csatkai zarándokok Savanyúrétről

A völgyet övező dombkaréjban nehezen találnak utat a napsugarak. A karcsú, erdei fák között, a párás, virágillatú levegőben még szunnyadozik néhány reggeli ködfolt. Megszólít a csend… Azt üzeni, hogy lépjek közelebb, egyre közelebb, s máris úgy érzem, hogy része vagyok egy megfoghatatlan, mégis létező valóságnak, amelyre leginkább csak mély, imádságos állapotban találhat rá az ember. Egyre erőteljesebben szippant magába ez a különleges világ, ahol a lég megtelik madárcsicsergéssel, eltűnnek a zakatoló hétköznapok, s lassan ünneplőbe öltözik a látogató lelke… Megérkeztem Csatkára, a Szűzanya kápolnájához.

Utazás „Emlékföldre”

Titkok, legendák a százéves iskolában

Emlékföld? Az idő múlásával egyre több ablak nyílik arra a fokozatosan táguló horizontra, mely mögött ott rejtőzik az emlékek varázslatos birodalma. Ezen a tájon más árnyalatot kapnak az egyszer már átélt események, az egyszer már megfogalmazott gondolatok, kimondott szavak, kifejezett gesztusok. Egy-egy váratlanul felbukkanó tárgy, felvillanó tekintet, elillanó illat, dallam vagy hangszín könnyen felidézheti életünk elfeledettnek hitt pillanatát, visszavezethet bennünket elmúlt idők elveszettnek hitt homályába.
Hasonló élményben lehetett részük azoknak a látogatóknak, akik megtekintették a századik születésnapját ünneplő Domokos Pál Péter Általános Iskola történetét felidéző tantermi tárlatot. De nemcsak a hajdanvolt vagy még ma is élő dédszülők, nagyszülők, egykori tanárok, diákok üzennek a kiállított relikviák közvetítésével, hanem titokzatos történetekről, rejtett üzenetekről mesélnek a falak is.

Ima a városért

Élő rózsafüzér-zarándoklat Budapest körül

A bécsi mintára megtartott első rózsafüzér-zarándoklat óta minden évben egyre többen ragadják meg zarándokbotjukat, veszik hátukra elemózsiával, imaszándékokkal megrakott zsákjukat, hogy útra keljenek, és keresztény hitük megvallásával Krisztushoz hívják embertársaikat, szeretetközösségük megmutatásával pedig jellé váljanak a világ számára. A gyermekes családok, fiatalok, idősek, budapestiek, vidékiek és külföldiek a város öt helyszínéről, kilenc irányba indulva, a forgalmas helyeket elkerülve, csendesebb utcákon, tereken átkelve, erdei, mezei ösvényeken haladva jutottak el május 12-én a találkozási pontokra, ahol estére bezárult az imádság- és fáradtságszemekből összerakott élő rózsafüzérlánc a főváros körül.

Jeltelen sírból a Mária-kegyhelyre

Vezér György Ferenc újratemetése

Rendtársai, családtagjai, tisztelői – köztük állami vezetők – jelenlétében helyezték örök nyugalomra április 30-án a pálosszentkúti Mária-kegyhelyen az 1951-ben mártírhalált halt Vezér György Ferenc pálos szerzetes földi maradványait. (Róla szóló írásunk 2012. április 29-i lapszámunkban olvasható.)