Csaba László akadémikus, közgazdász

Az új év gazdasági kilátásai itthon és a nagyvilágban

A világ gazdasága 2014-ben mai ismereteink szerint tovább fog bővülni. A legtöbb nemzetközi szervezet 3,5 százalékot meghaladó, vagyis a megelőző évtizednél némileg lassabb, de érezhető növekedést vár a világ egészében. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos. Az országok többsége – köztük a kis, nyitott gazdaságú Magyarország – számára a világpiac bővülése a fejlődés alapja, mert csak bővülő kereslet mellett tudunk növekedni, több embernek munkát adni. A Föld lakosságából még ma is több mint nyolcszázötvenmillió fő, vagyis az Európai Unió lakosságának másfélszerese él napi egy dollárnál – mintegy kétszáztíz forintnál – kevesebből. Mindnyájunk számára kézzelfogható, hogy ez milyen kevés, még akkor is, ha a szegény országokban nem szokás mindent a boltban venni, és az időseket, a betegeket és a gyermekeket is legfőképp az asszonyok látják el a családokon belül. Folytatódik tehát egy kedvező irányzat: megvalósulóban van az ENSZ 2000. évi célkitűzése, amely 2015-ig a világszegénység megfelezését írta elő, hisz a mélyszegénységben élők száma akkor másfél milliárd volt. Nem feledkezhetünk el ugyanakkor arról, hogy a másik közkeletű mércén, a Világbank 2,15 dollár – mintegy négyszázötven forint – napi mutatóján mérve még mindig két és fél milliárd embertársunk szegény. Vagyis: sok még a teendő, a növekedés leállításának – jó szándékú környezetvédő barátaink által szorgalmazott – követelése irreális és erkölcsileg sem vállalható.

A hét kérdése

Tavaly az ország végig ellenszélben hajózott. Különösen igaz volt ez az év elején, amikor az összes nagyobb sajtóorgánumban, az Európai Parlamentben és számos más – például kormányközi – fórumon összehangolt támadás folyt Magyarország kormánya ellen. Nem utolsósorban azért, mert az új alaptörvény éppen azokat az értékrendi alapozásokat tartalmazta, amelyeket az Európai Unió alkotmányából a baloldaliak kivenni követeltek, s végül ki is vettek a Lisszaboni Szerződésből. Ezzel párhuzamosan a görög válság kezelésének elhúzódása olyan pénzpiaci pánikot váltott ki, amelynek hatására a kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz fordult áthidaló hitelért.

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa 2011. október végén tette közzé a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításával kapcsolatos állásfoglalását.

Kevés olyan kérdése van korunk gazdaságtudományának, amiben az elmélet és a gyakorlat képviselői olyannyira egyetértenének, mint a fenti címben. Mégis, amint konkrétabban próbáljuk megfogalmazni a kérdéseket, élesen ellentétes nézetek hallhatók. És mintha Karl Marx újjászületésének lennénk tanúi: sok jó szándékú ember álmodozik arról, hogy épp a tőkeelv kiiktatásával lehetne létrehozni a szabad és emberhez méltó társadalmat.

E jelenség mélyebb okainak megértéséhez segít a Stephanus-díj idei kitüntetettje, Reinhard Marx müncheni bíboros érsek, az európai püspökkari konferencia szociális kérdésekért felelős tagjának munkája, A tőke, amit a Szent István Társulat Marx Gyula élvezetes fordításában tett hozzáférhetővé. A névazonosságra tudatosan rájátszó mű már sokadik kötete a szociológiát és társadalometikát másfél évtizede professzorként is oktató szerzőnek. De téved az, aki e bevezető alapján egy száraz, sok matematikával terhelt, jogi-társadalomtudományi bikkfanyelven írt értekezésre gondol.