Az Örök Városban működő Szent István zarándokház kápolnája újabb műalkotással gazdagodott, miután Botz Yvette iparművész Kapisztrán Szent Jánost ábrázoló üvegképet ajándékozott az intézménynek. Németh László olaszországi magyar főlelkész, a zarándokház igazgatója a Rómában élő magyar papokkal együtt bemutatott szentmisén a ház és Kapisztrán Szent János kapcsolatáról beszélt.
Gianfranco Ravasi bíboros a Népek udvaráról
Még XVI. Benedek pápa kezdeményezésére indult nemzetközi rendezvénysorozat Népek udvara néven. E találkozókon a Szentszék lehetőséget kíván biztosítani a hívők és nem hívők párbeszédének elősegítésére. Az események szervezője a Kultúra Pápai Tanácsa, melynek elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros a sorozat „nagykövete”. Ő vezette idén a Vatikánban a római kúria nagyheti lelkigyakorlatát is. A Szent István Könyvhét ünnepélyes megnyitóján ő kapta teológiai munkásságáért az idei Stephanus-díjat. Az átadáson nem tudott jelen lenni, mert épp Mexikóban volt, a Népek udvara ottani eseményén. Visszatérése után, a Vatikánban beszélgettünk vele az általa képviselt programsorozatról.
– A Népek udvaráról szóló magyarországi hírek legtöbbször a hívők és nem hívők dialógusáról szólnak. Kikkel kívánnak párbeszédet folytatni? Csupán az ateistákat akarják meggyőzni tévedéseikről?
– A Népek udvara a heródesi jeruzsálemi zsidó templom melletti egyik térről kapta a nevét, ahol Jézus is megfordult. Ez a tér mindenki előtt nyitva állt. A templom körül találkozott a zsidó és a pogány világ. Akik odamentek, nem a zsidó hitet, hanem más vallásokat követtek – az akkori szóhasználat szerint tehát pogányok voltak –, más istenségben hittek. Ezért használta XVI. Benedek pápa a hívők és nem hívők találkozójának megnyitóján a Népek udvara (atrium gentium) kifejezést. A világ számos országában, legutóbb Mexikóban jártunk e párbeszéd jegyében. A beszélgetések témái az élet alapvető kérdései: a létezés és a tudományos kutatások, a művészetek és a transzcendens kapcsolata. Minden találkozó más. Volt, ahol főként katolikusok beszélgettek a nem hívőkkel, de Stockholmban például a lutheránusok, Bukarestben pedig javarészt az ortodox hívek. A Népek udvara nem csupán hívők és nem hívők párbeszéde. Persze vannak meggyőződéses ateisták, s velük is próbálunk kapcsolatot teremteni. Ugyanígy teszünk az érdektelenekkel és a keresőkkel is. Szeretnénk olyan helyet biztosítani a párbeszédnek, ahol a mai művészet és társadalom ismét megtalálhatja igazi értékeit. Ez természetesen megengedi a különböző kultúrák egymás mellett élését is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai világban „kultúrája” van az erkölcs nélküli, közömbös életnek. Arról van szó, hogy hívők és nem hívők számára egyaránt igazságosabb társadalmat építsünk. Sokszor érzékeny kérdéseket is felvetünk: az életről és a halálról, a fájdalomról, a rosszról, de akár a szerelemről is, amelyet sokszor nagyon felszínes módon élünk meg. A Népek udvara tehát a párbeszéd helye, nem térítés, de tanúságtétel a hitről, azaz evangelizáció.
A Parlamentben november 25-én, huszonkét önkormányzat részvételével megalakult a Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás. Az Esztergomtól Máriagyűdig vezető, jövő év tavaszára kiépülő zarándokút vonalába eső települések együttműködése az ország legnagyobb önkormányzati társulása. Az egyesületi kezdeményezésben szerveződő zarándokút célja az, hogy a spanyolországi El Caminóhoz hasonlóan minél több embert a hazánk szakrális területein, az ország gerincén át vezető, négyszázhúsz kilométeres útra hívjanak, amelyet végigjárva lélekben megújulva térhetnek vissza megszokott környezetükbe.
Zarándoklat Prokop Péter emlékére
A római Szent István Alapítványt 1965-ben Zágon József hozta létre, azzal a céllal, hogy megvalósítsa Isten szolgája Mindszenty József bíboros álmát, Szent István zarándokházának újraélesztését. Az álom 1967-re valósággá vált, felépült a Szent István Ház, amely azóta fogadja a Rómába érkező magyar és külföldi zarándokokat és turistákat. Az alapítványnak több mint húsz esztendőn át Ruppert József piarista szerzetes volt az elnöke. 2000-ben az ő kezdeményezésére zarándokoltak el a szervezet tagjai Zágon József sírjához Muttersbe, halálának huszonötödik évfordulóján. E kezdeményezés hagyománnyá vált, s azóta minden évben zarándoklatot szerveznek valamely volt tag, illetve egykori jótevő sírjához.
Könyvajánló
Pálvölgyi Gyula Huba egykori bencés novícius Pannonhalmáról szüleinek és nővérének írt levelei Várszegi Asztrik főapát ajánlásával, magánkiadásban jelentek meg. A monostorba 1938-ban érkező fiatalember a rend szigorú szabályai szerint havonta egy levelet küldhetett rokonainak. Olvasásuk közben kirajzolódik számunkra, a regula előírásai miként kezdték átszőni a fiatalember mindennapjait, és miként vált le róla a sok felesleges gondolat, cselekedet.
Az esztergomi papnevelő intézet növendékei elöljáróik és tanáraik vezetésével negyvenhárman Rómába zarándokoltak – a hit évében. Köztük volt Székely János esztergom–budapesti segédpüspök mellett Blanckenstein Miklós rektor, Frankó Tamás prefektus, Mazgon Gábor spirituális, Török Csaba, a fundamentális teológia és Válóczy József, a filozófiatörténet tanára is. Eljöttek az újmisés papok is, hogy a többiekkel együtt látogassák meg a San Callisto-katakombát, imádkozzanak a patriarkális bazilikákban, megtekintsék Róma nevezetességeit, s meghallgassák a szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa katekézisét.
A Balassi Intézet és a Bécsi Magyar Történeti Intézet könyvbemutatója
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Gólyavárának Pázmány Termében megtartott rendezvényen Szabó Csaba történész, levéltáros a Bécsi Magyar Történeti Intézet múltját és jelenét ismertette. Az intézmény jelenlegi igazgatójaként kiemelte, hogy a kezdetek krónikája a XVIII. századig vezet vissza, amikor Mária Terézia a magyar nemesi testőrgárdának adományozta a bécsi Trautson-palotát.
Beszélgetés Erdő Péter bíborossal az új pápáról
– Ön már a második konklávén vehetett részt. Tapasztalt különbséget a két pápaválasztás között?
– Alapvetően meghatározta a mostanit, hogy XVI. Benedek pápa lemondott, minden hívő tisztelete és megbecsülése mellett visszavonult. Tehát nem gyászolunk, mint II. János Pál pápa halálakor. 2005-ben a hívők, de a nem hívők is drámai pillanatokat éltek át. A körülmények most mások voltak, nem aggodalmaskodva gyűltünk össze. Azt akartuk, hogy a megválasztandó pápa új impulzust adjon a világegyház életének. Hasonlóan az akkori konklávéhoz ez alkalommal is nagy hittel kezdtünk dolgozni. Együtt imádkoztunk, együtt vettünk részt a szentmisén – mindannyian Isten akaratát kerestük. Persze akkor is, most is mindegyikünknek voltak előzetes elképzelései. Azonban mindkét esetben Isten akaratának megérzése és megértése volt a legfontosabb.
