Baritz Sarolta Laura OP

Teremtésvédelem

Vizsgáljuk tovább az ember és a természet viszonyát: természetes-e a pincsikutya jelenléte a babakocsiban, ahogy az olykor az utcán látható?
A holisztikus ökoetikák közül a legismertebb talán Aldo Leopold Föld-etikája, amelyet etikai forradalomnak is szoktak nevezni. Az úgynevezett „biotikus közösségeknek” (több, különböző élőlény együt télése egy közös helyen: a kőtől, a moszattól az állatokon keresztül az emberig) egyetlen, közös morális értékük van, együtt alkotnak egy önértékkel rendelkező egyedet. Ez az ember leértékelését jelenti. Híres holisztikus irányzat még James Lovelock Gaia-elmélete. Lovelock szerint a földi bioszféra egyetlen nagy élő organizmus, egyetlen egyed. Ezzel az állítással elveti a bioszféra egyes elemeinek értékrangsorát, s nem tesz ontológiai (létbeni) különbséget sem a létezők között. Az előbbieknél még radikálisabb a mélyökológia, amely a természet önértékén is túllép, és természettudományos fogalmakkal magyaráz lelki, társadalmi, etikai valóságokat. A transzperszonális ökológia szerint a személyes lelkiismeret része a természeti környezetnek. Ezek az irányzatok tehát figyelmen kívül hagyják az ember és a természet közti ontológiai (létbeni) különbséget is.

Teremtésvédelem

Szeretem nézni az embereket, embercsoportokat az utca forgatagában.

Kedvenc látnivalóim közé tartoznak az anyák gyermekeikkel; figyelem, milyen közöttük a kapcsolat, a kommunikáció. A babakocsis anyukák különösen érdekesek, jó nézni szerető gesztusaikat a kocsik kis utasai felé. Néhány éve azonban időnként érdekes látványnak vagyok tanúja. A babakocsiban olykor nem baba, hanem egy kis szőrmók, egy főkötővel bekötött fejű, gombszemű, paplannal betakart kiskutya fekszik, s tekintget riadtan a világra. Gazdája gondosan tologatja, ápolgatja, mintha tulajdon (ember)gyermekét dajkálná. Mi ez a jelenség? Hogyan magyarázzuk?

A szerzők jelentős közgazdászprofesszorok. Luigino Bruni a római Lumsa Egyetem és a loppianói Sophia Egyetem közgazdászprofesszora, a Fokoláre mozgalom tagja, a Közösségi Gazdaság (Economy of Communion) vezetője, a boldogság közgazdaságtanának neves szakértője. Stefano Zamagni a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora, négy másik egyetem óraadó professzora, nyolc szervezet (köztük az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa) vezetőségi tagja, négy tudományos akadémia (köztük a New York-i tudományos akadémia) tagja, tizennégy különféle díj és kitüntetés birtokosa, számos könyv és cikk szerzője.

Teremtésvédelem

„A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda, és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.” (Mt 31–32) A mustármagot a Gazda Magyarországon az ALTERN csoport létrehozásával ültette el, a növekedést az ő és a hozzájuk csatlakozók munkája biztosította. Fává akkor kezdett terebélyesedni, amikor a tevékenység 2010-ben intézményesült a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban szakirányú képzés (KETEG) néven, együttműködésben a Budapesti Corvinus Egyetemmel, valamint a Domonkos-rend által vezetett Római Pápai Szent Tamás Egyetemmel (Angelicum). Most már ott tartunk, hogy a fa ágai között égi madarak is vannak.

Teremtésvédelem

Kerülhet-e a csizma az asztalra? Lehet-e fából vaskarikát fabrikálni? Hogyan illeszthető bele a teológiába a közgazdaságtan? Vagy a közgazdaságtanba a teológia? Ilyen, első megközelítésben együtt lehetetlennek látszó dolgok csak akkor tudnak összebékülni, ha a „földhözragadthoz” képest más nézőpontból is tudjuk őket szemlélni.

Ludovico Antonio Muratori XVIII. századi olasz pap történész Boldog kereszténység (Cristianesimo felice) című könyve szerint a gazdaság törekvése a „közjóllét” (szó szerinti fordításban: közösségi boldogság, közboldogság), amelyet az egyes emberek boldogsága alkot.