„Nem adnám oda semmi kincsért”

Endrédy Vendel zirci apát börtönben írt jegyzetei

Évente több olyan könyv is napvilágot lát, amely a kommunista diktatúra működését bemutatva az elnyomó rendszer kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. Ezek közül kiemelkednek azok a kötetek, melyek az üldözöttek visszaemlékezéseit vagy más, általuk írt jegyzeteket tárnak a nagy nyilvánosság elé. Ezeknek a munkáknak a sorába tartozik a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség gondozásában megjelent, Endrédy Vendel zirci apát feljegyzéseit tartalmazó kötet is. A forráskiadványt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán mutatták be az érdeklődőknek.

A szabadság nem körülmény, hanem feladat

Búcsúelőadásokat tartott Budapesten John Lukacs történész

Az Egyesült Államokban élő, magyar származású John Lukacs a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gólyavárában találkozott a történelem iránt érdeklődő nagyszámú hallgatósággal. A pennsylvaniai Chestnut Hill College emeritus professzora – aki 1977-ben az Amerikai Katolikus Történészek Szövetségének elnöke is volt – több mint harminc könyv szerzője, melyek elsősorban a XX. század történelmével foglalkoznak. A budapesti előadások a magyar múlt két meghatározó eseménye köré épültek. Az első a kiegyezés időszakával, a második a két világháború következményeivel foglalkozott.

Ott kell lenni mellettük

Egy Afganisztánt megjárt tábori lelkész szolgálatról, emberségről

„Az Egyház mindig dicséretre méltó törődéssel és a különböző igényeknek megfelelő mértékben akart gondoskodni a katonák lelkigondozásáról. Ők ugyanis egy meghatározott társadalmi réteget alkotnak, és akár, mert önkéntes alapon állandó részét képezik a haderőnek, akár, mert a törvény értelmében meghatározott időre behívták őket, »életük sajátos feltételei miatt« konkrét és sajátos lelkigondozásra van szükségük.” E szavakkal kezdődik II. János Pál pápa Spirituali militum curae című apostoli konstitúciója a katonák lelkigondozásáról. De vajon mit jelent ez a konkrét és sajátos lelkigondozás ott, ahol valóban dörögnek a fegyverek, ahol naponta életveszélyben vannak a katonák? Erről kérdeztük Takács Tamás alezredest, kiemelt vezető tábori lelkészt, aki nemrég tért vissza az afganisztáni külszolgálatból.

 – Majdnem tíz éven keresztül volt egyházmegyés pap. Hogyan került a tábori püspökségre? Miért választotta ezt a hivatást?

– Ha időrendben nézzük, akkor tulajdonképpen előbb voltam katona, mint pap, hiszen érettségi után minket, szeminaristákat rögtön elvittek sorkatonai szolgálatra. A Lentiben töltött időszak meghatározó volt az életemben. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy hivatásszerűen is katona leszek, de ahogy előrehaladtam „korban és bölcsességben”, rájöttem, hogy személyiségemhez nagyon közel áll ez a szolgálat. Fontosnak tartom, hogy életünk során kihasználjuk az újdonságra és a változásra alkalmat nyújtó lehetőségeket. Tábori lelkészként olyanokkal tudok napi kapcsolatba kerülni, akikhez egyházmegyés papként nem juthatnék el. A katonák életkora húsz és ötven év között van, rajtuk keresztül a családjukkal is kapcsolatba lehet kerülni.

A diktatúra napszámosai

Egyetlen önkényuralmi rendszer sem tudott fennmaradni jól kiépített elnyomó apparátus nélkül. A gépezet működtetéséhez szükség volt olyan háttérszervezetekre, melyek a hétköznapi embereket tudtuk – és beleegyezésük nélkül ellenőrizték. Magyarországon az 1956-os forradalom után a Kádár János vezérelte MSZMP szép lassan újjászervezte a politikai rendőrséget. 1962-ben az állambiztonsági feladatok ellátására létrehozták a III. Főcsoportfőnökséget az ÁVH és a Politikai Nyomozó Főosztály utódjaként. (Jól mutatja a Kádár-rendszer működését, hogy az átszervezést az augusztus 20-i ünnepségek idején hajtották végre, hogy a gyanútlan polgárok ebből semmit se sejtsenek.) Ezen belül a III/III. Csoportfőnökség a belső reakció elhárításával foglalkozott. Azóta e két római számmal jelölt szervezet folyamatosan része a közbeszédnek. Tabajdi Gábor A III/III. krónikája című műve nem újabb ügynöktörténeteket mesél el, hanem kifejezetten a szervezet hétköznapjait, működését igyekszik bemutatni.

Ott kell lenni mellettük

„Az Egyház mindig dicséretre méltó törődéssel és a különböző igényeknek megfelelő mértékben akart gondoskodni a katonák lelkigondozásáról. ők ugyanis egy meghatározott társadalmi réteget alkotnak, és akár, mert önkéntes alapon állandó részét képezik a haderőnek, akár, mert a törvény értelmében meghatározott időre behívták őket, »életük sajátos feltételei miatt« konkrét és sajátos lelkigondozásra van szükségük.” E szavakkal kezdődik II. János Pál pápa Spirituali militum curae című apostoli konstitúciója a katonák lelkigondozásáról. De vajon mit jelent ez a konkrét és sajátos lelkigondozás ott, ahol valóban dörögnek a fegyverek, ahol naponta életveszélyben vannak a katonák? Erről kérdeztük Takács Tamás alezredest, kiemelt vezető tábori lelkészt, aki nemrég tért vissza az afganisztáni külszolgálatból.

 

Érvekkel az élet kultúrája mellett

Az imádság, a tanulás és a cselekvés egységére szólít fel a hitvédő

Bár volt olyan időszak, amikor feleslegesnek gondolták, napjainkban ismét nagy szerephez jut az apologetika, vagyis a katolikus hitvédelem. Nemrég hazánkban járt Raymond de Souza, aki egész életét a katolikus tanítás védelmének szentelte. Souza – aki tagja a Máltai Lovagrendnek – alapítója és igazgatója az ausztráliai Saint Gabriel Communications hitvédelmi szervezetnek. A Human Life International és az Amerikában tevékenykedő Szent Szív Légiója tagjaként pedig a család- és az életvédelem is feladatai közé tartozik. Az apologéta az Alfa Szövetség és a Budapesti Egyetemi Lelkészség szervezésében tartott előadást A nyugati kultúrkör elfordulása a kereszténységtől és a katolikus ellenhatás címmel a Magyar Szentek Templomában.

Az ügy a fontos

Országjáró

Önkormányzati kitüntetést kaptak a karitász munkatársai

Szombathelyi Egyházmegye

Szerte az országban sok száz munkatárs végzi áldozatos és önzetlen munkáját a Magyar Katolikus Karitász berkein belül. Ritkán kerül sor arra, hogy munkájuk hivatalos elismerést kapjon, és ezáltal kicsit közelebbről is megismerhessük őket. Szombathelyen a szociális hét zárásaként most két karitászmunkatárs kapott kitüntetést. Kalmár Ferencné Tuczai Terézia Nóra a Pálos Károly-díj II. fokozatát vehette át. Béry Géza, a székesegyházi főplébánia karitászcsoportjának vezetője Győrvári Edith-díjat kapott. Őt kérdeztük a jótékonysági munka örömeiről és nehézségeiről.

Mióta dolgozik a karitászcsoportban?

– Immár harminc éve. A főplébániai karitászt még Póka György püspök alapította 1983-ban, én azóta segítem az itt folyó munkát. Jelenleg több mint hatszáz családdal vagyunk kapcsolatban.