A vagyon kísértése
Szegények és gazdagok a Bibliában
Ha valaki rendszeresen olvassa a Szentírást, akkor tudja, hogy számtalan olyan rész található benne, melynek értelmezése csak némi utánajárást követően lehetséges. Ilyen például a „boldogok a lelki szegények” kifejezés vagy éppen Ananiás és Szafira története. A Máté evangéliumában található részt Pecsuk Ottó, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, az Apostolok cselekedeteiben olvasható szakaszt pedig Thorday Attila, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola tanára világítja meg az Új Ember olvasói számára.
– Az ősegyházra sokan úgy tekintenek, mint egy ideális közösségre. Valóban példaértékű ez a magatartás?
THORDAY ATTILA: – Tiszteletre méltó minden olyan emberi viselkedés, amely a felismert igazságot komolyan veszi, és azt tettekre váltja. Különösen példaszerű az apostoli egyház gyakorlata, amennyiben anyagi javaikat testvéri módon megosztották egymás között. Felismerték, hogy a mennyei Atyának szeretett gyermekei lettek Krisztusban, s ezért nem lehet a testvérek között nélkülöző. Ha az anyagi javakat a hívő közös használatba adja, akkor önmagát e javak gondos kezelőjének tekinti. Ahelyett, hogy kizárólagos jogot tartana fenn magának, ingyenesen hittestvérei rendelkezésére bocsátja azokat. Ezáltal is tanúságot tesz arról, hogy Isten népében Isten uralma van jelen.