Elveszítve és megtalálva

Kim Carpenter baseballedző Új-Mexikóban. Egy nap dzsekiket rendel Kaliforniából, telefonon. E teljesen hétköznapi eset azonban egyszer és mindenkorra megváltoztatja az életét. A vonal túlsó végén ugyanis Krickitt szól bele a telefonba, akinek a hangja megigézi. Olyannyira, hogy a következő napokban a legkülönfélébb indokokkal hívogatja őt. Az érdeklődés kölcsönös, ezért egy idő múlva Kim meglátogatja Krickit tet Kaliforniában. Szerelem szövődik közöttük, és összeházasodnak. A mesebeli történet azonban hirtelen tragédiába fordul. Alig néhány héttel az esküvő után súlyos autóbalesetet szenvednek. Kim kisebb sérülésekkel megússza, ám Krickitt életveszélyes fejsérülést szenved. Bár csodával határos módon magához tér, kiderül, hogy sem a férjére, sem az esküvőjére nem emlékszik.

Mit is láttam?

Ha Ridley Scott és Cormac McCarthy összefog, abból csak jó sülhet ki. Márpedig a Szárnyas fejvadász vagy a Hazugságok hálója rendezőjének legújabb filmjéhez Az út és a Nem vénnek való vidék írója alkotta meg a forgatókönyvet. A jogász (The Counselor) megtekintése után azonban kicsit elbizonytalanodtam. Vagy nem figyeltem elég jól, vagy az észbeli képességeket illetően az idő múlása már kezdi éreztetni a hatását, mert én bizony nem egészen értettem, miről is van szó. Vagy mégis?

Végveszélyben

Szerzetesség a proletárdiktatúrában

 

Ha a kommunizmus áldozatainak emléknapján felidézzük a közelmúlt magyar történelmét, azon belül is a materialista ideológia által üldözött egyház megpróbáltatásait, a legtöbbször az 1948 és 1989 közötti időszakra szoktunk gondolni. Pedig mind abból, ami a II. világháború után történt, 1919-ben már drámai ízelítőt kaphatott a katolikus egyház. A szerzetesrendek feloszlatása és az egyházi vagyon elkobzása már a proletárdiktatúra alatt elkezdődött, csupán a rövid időnek köszönhető, hogy nem sok eredményre jutott. A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság című most megjelent forrásgyűjteményből fontos részletek derülnek ki erről az időszakról. A kötet szerkesztője Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának levéltárosa. Őt kérdeztük a könyv legfontosabb megállapításairól.

 

Volt valami apropója a könyv megjelentetésének?

 

– Különösebb oka nem volt, hacsak az nem, hogy a piarista rend újkori történetének fordulópontjai közé – 1848–49 és 1950 mellett – tartoznak az 1919-es események is. 1950-ről Böszörményi Géza piaristától már megjelent egy kötet. Nemrég Szakál Ádám jóvoltából készült egy szakdolgozat is a Tanácsköztársaság napjairól, ez a kötet bevezetéseként olvasható.

Fejlődésben

A progresszív rockról – dióhéjban

 

A magyar klasszikus zenei élet egyik jeles képviselője mondta valamikor a könnyűzenéről, hogy azért nem szereti, mert primitív, hangos és üres. Biztos, hogy sok szempontból igaza volt, hiszen e műfajba tartozó szerzemények nem a bonyolultságukról híresek. Egyszerű dallam, könnyen megjegyezhető szöveg kell ahhoz, hogy egy-egy dal néhány hétre megvesse lábát a slágerlistákon. Ezután a legtöbb „opus” eltűnik a feledés homályában, egészen addig, míg egy aktuális retróőrület során ismét elő nem szedik őket. Ám vannak kivételek. A rockzene népszerűvé válásával ugyanis nemcsak azok kezdtek foglalkozni a műfajjal, akik megelégedtek a néhány akkordból álló, egyszerű dallamvezetésű szerzeményekkel. Különösen igaz ez a progresszív rocknak nevezett irányzat – bátran mondhatjuk – alkotásaira, hiszen ezek kidolgozottságukban vetekednek a komolyzenei művekkel.

Útitársak a bajban

Lelkigondozói szolgálat indul Budapesten

 

Bárkivel előfordulhat, hogy nehéz élethelyzetében hirtelen nem tudja, kihez is forduljon. Nekik segíthet az Oázis, ahol várják mindazokat – fiatalokat és családosokat –, akik fel szeretnék tenni kérdéseiket, vagy akik csak egy megértő beszélgetésre vágynak. A szolgálat munkatársai ingyenesen, előzetes bejelentkezés nélkül fogadnak mindenkit, bármilyen téma is foglalkoztatja. A részletekről Törőcsik Júlia SSS szakmai vezetőt kérdeztük.

A személyes kapcsolat a legfontosabb

Beer Miklós püspök a családpasztorációról

 

A Váci egyházmegyében másfél éve dolgozik az egyházmegyei zsinat, melynek fontos témaköre a házasság, a család és az élet védelme. Az egyházmegyei családreferensek januári találkozóján ismertették annak a felmérésnek az eredményeit, melyet a zsinat munkacsoportja készített a családpasztoráció kérdésköréről. Ennek tapasztalatairól, a családot érintő kihívásokról kérdeztük Beer Miklós váci megyés püspököt.

Végleg elvetették?

Egy abortuszpárti EU-kezdeményezés nyomában

 

Az Európai Parlament 2013 októberében szavazásra bocsátotta a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által kidolgozott Szexuális és reproduktív egészség és jogok című jelentést. A portugál szocialista képviselő, Edite Estrela által jegyzett határozati javaslat – melynek elkészítésében az abortuszpárti International Planned Parenthood Federation brüsszeli szervezete is közreműködött – nagy felháborodást váltott ki, ugyanis ellenőrzés alá akarta vonni az egészségügyi dolgozók abortusszal kapcsolatos lelkiismereti szabadságának gyakorlását, az abortuszt emberi jogként kezelte, és a gyermekeknél igen korán – már az óvodában – szexuális felvilágosító programot vezetett volna be, kivéve ezzel a szülők kezéből a szexuális nevelés jogát.

„Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el trónusa elé!”

Mit mondhatunk a szenvedésről?

 

Szenvedek, tehát vagyok. Így is át lehetne fogalmazni Descartes ismert szállóigéjét, hiszen a szenvedés olyannyira életünk része. Egyetemes emberi tapasztalat, amely elől nem lehet elmenekülni. Ahogy Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára fogalmazott a teológiai tanárok számára megtartott, A szenvedő ember Isten színe előtt című konferencia megnyitó beszédében, bár „a létezés legsúlyosabb kérdése, nem elméleti vagy gyakorlati probléma. A szenvedés sokértelmű jelenség.” Az elhangzott előadások alapján kísérletet teszünk annak rövid bemutatására, hogy miként közelít e súlyos témához a Biblia, a filozófia és a teológia.