Baranyai Béla

Kétségtelen, hogy az egyháztörténelem iránt érdeklődők sematizmusok, levéltári anyagok és a forrásokat precízen feltüntető tanulmányok révén kaphatnak pontos képet a régmúlt eseményeiről. Egy-egy püspök életét pedig úgy ismerhetjük meg a legjobban, ha sorra vesszük tetteit, és tanulmányozzuk a kortársak visszaemlékezéseit. De vajon milyen emberek voltak mondjuk a Szombathelyi egyházmegye élén álló főpapok? Az utókor dicsérte vagy bírálta őket, ám mit tehetünk ma, ha a hús-vér emberhez szeretnénk közelebb jutni? Például kezünkbe vesszük Tóth József nagyprépost Emlékezzünk régiekről című, 1925-ben megjelent anekdota gyűjteményét, melyet a Mar -tinus Kiadó rendezett ismét sajtó alá.

A XIX. század emberét nem a hitre találás jellemezte. Olyannyira nem, hogy aki a vallást, ráadásul a katolikus kereszténységet emelte élete vezéreszméjévé, az nem sokra juthatott. Ezért is lehet tanulságos báró Eötvös József (1813–1871) vallásossága. A témáról még tavaly rendezett konferenciát a Faludi Ferenc Akadémia. Az ott elhangzott előadások szövegei most egy kötetbe gyűjtve olvashatók.

Beszélgetés Pálinkás Józseffel, az MTA elnökével

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megbízásából immár évek óta felmérést készítenek a tizenöt éves diákok olvasási és szövegértési készségeiről. Emellett a matematikai és természettudományos tudást is vizsgálják. A háromévente elkészülő PISA- (Programme for International Student Assessment) jelentés alkalmas lehet arra, hogy egy-egy ország megállapítsa, nemzetközi összehasonlításban hol tartanak a diákjai. A legutóbbi, 2012-es felmérés azt mutatja, hogy egyrészt a 2009-ben mért adatokhoz képest romlott a magyar diákok teljesítménye, másrészt az OECD-átlagtól is el vagyunk maradva. Pálinkás Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével a felmérés következményeiről és a magyar tudomány jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.

– Az MTA nemrég konferenciát tartott a PISA-felmérés értékeléséről. Ön szerint mi lehet a rossz eredmények oka? – Hosszú ideje tartó folyamat, hogy Magyarországon – sem az iskola, sem a családok – nem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy a gyermekek megszerzik-e a szükséges tudást és készségeket. A közgondolkodásnak sokkal inkább része kellene, hogy legyen ez a súlyos és fontos kérdés. Sajnos évről évre növekszik azoknak az aránya, akik a PISA-felmérés során a legalacsonyabb – 1-es vagy az alatti – szinten teljesítenek, míg a legjobbak – a 6-ost elérők – száma csökken. Matematikából ez az arány 2,1 százalék, ami riasztó, hiszen azt a kérdést veti fel, hogy mi lesz a magyarországi mérnök-, kutató- és orvos utánpótlással.

Hogyan jutott el a Schönstatt Magyarországra?

Bár a Joseph Kentenich által alapított Schönstatti apostoli mozgalom száz évvel ezelőtt jött létre, arra, hogy Magyarországra is eljusson, a nyolcvanas évekig kellett várni. Gódány Róbert és Gódány Rita Ausztriából hazatelepülve hozták magukkal a Schönstatt lelkiségét. A „gondviselésbe vetett gyakorlati hitük” az évek alatt meghozta gyümölcsét, hiszen mára már az egész országban jelen van a családmozgalom. Bölcsője azonban máig Óbudavár. Itt kerestük fel az alapítókat, akik a mozgalom elindulásáról meséltek.

– Nagyon sokféle lelkiség létezik a katolikus egyházban. Mi adja a Schönstatt családmozgalom különlegességét?

Gódány Róbert: – A Schönstatt szíve-lelke a szeretetszövetség. Az alapító, Joseph Kentenich fiatal pallottinus szerzetesként 1912-ben azt a megbízatást kapta elöljáróitól, hogy legyen a diákok lelkivezetője a rend újonnan felépült gimnáziumában, Schönstattban. 1914. október 18-án előadást tartott a fiúknak. Az alapítást ehhez a beszédéhez kötjük. Ne feledjük, hogy az első világháború előestéjén vagyunk. Amikor ezek a fiatalok katonák lettek, apostoli lelkülettel vitték magukkal a Schönstatt lelkiségét.

Léder László pszichológus az apaságról

„Ha felteszi valaki azt a kérdést, hogy ki a fontosabb, az apa vagy az anya, visszanyúlok a magyar nyelv bölcsességéhez, amelyik mind az apát, mind az anyát szülőnek nevezi. Ezek szerint egy gyermeket ketten szülnek meg…” E szavak az Andrek Andrea és Léder László pszichológusok által „kispapáknak” írt APA-füzet végén olvashatók. A szerzőpáros férfitagjával – aki az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója – az apaszerep változásáról és az ezzel kapcsolatos félreértésekről beszélgettünk.

– Miért gondolták úgy, hogy szükség van egy ilyen kiadványra?

– Azért, mert az apasággal, az apa családban, gyereknevelésben betöltött szerepével magyar nyelvű kiadványok nemigen foglalkoznak. Illetve, ha vannak is ilyenek, akkor sem tükrözik azt a modellt, melyet szerzőtársammal helyesnek gondolunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a család egy férfi és egy nő egysége, ahol a gyermekvállalás közös ügy, ahol a férfinak és a nőnek egyenrangú szerepe van. Még szakmai körökben is egy olyan felfogás uralkodik, amely szerint a középpontban az édesanya áll, őt veszik körül a gyerekek, és az apa ezen a körön kívül helyezkedik el. Az ő kapcsolata a gyerekekkel csak az anyán keresztül valósul meg.