„A háború őrültség”

Az első világháború áldozataira emlékezett Ferenc pápa azon a szentmisén, melyet az olaszországi Fogliano-Redipugliában található katonai emlékhelyen mutatott be több ezer résztvevő jelenlétében. A katolikus tábori püspökség szervezésében nyolcvan magyar katona is elzarándokolt erre az alkalomra. A küldöttség a pápai mise után a helyi osztrák–magyar temetőben és a Visintiniben található magyar kápolnánál hajtott fejet az első világháborúban elesett katonák előtt.
A történészek tizenkét isonzói csatát tartanak számon, ezek közül az első öt folyamán közvetlenül Redipuglia mellett húzódott a front.

Összefűzni, ami összetartozik

Kapcsolatépítő látogatáson járt Stuttgartban a KÉSZ küldöttsége

 

Amikor a határon kívüli magyarságról esik szó, általában a Kárpát-medencében élőkre szoktunk gondolni. Pedig a világ számos pontján élnek még magyarok, egyes térségekben akár több ezren is. E helyek közé tartozik Stuttgart és környéke is. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szeptember első hétvégéjén kétnapos látogatást tett az itt élő katolikus közösségnél. A találkozás eredményeképpen együttműködési megállapodás aláírására is sor került a határon túli kapcsolatok elmélyítése érdekében.

Igen a találkozásra

Könyvespolcra

 

„Más vallások tagjainak a jelenléte a szomszédságunkban mára elkerülhetetlen kulturális valóság lett. Ráadásul a globalizáció a más vallásokhoz tartozó embereket egy új társadalmi és politikai összefüggésbe helyezi, az internet pedig azonnali kapcsolatot létesít az emberek között, elérhetést biztosítva más vallások szövegeihez, hagyományaihoz és szertartásaihoz.” Így jellemzi a jelenlegi helyzetet Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke legújabb, Hidak a vallások felé című könyvében.

Nyugaton a helyzet változott

Bár már az ókorban fontosnak tartották a történelem ismeretét, az már nagy kérdés, hogy mire megy az emberiség a több ezer éve felhalmozott tudással. Cicero még optimista volt – a történelem számára az élet tanítója –, kortársunk, Sting viszont már arról énekelt, hogy a történelem nem tanít semmire. Vagy mi nem akarjuk meghallani a hangját.

De tegyük fel, hogy nyitottak vagyunk, és számunkra fontos, hogy a múlt eseményeit ismerjük. A fiatalabb nemzedék manapság már nem egy ideológia által átírt történelmet tanul, ám az idősebbek rákényszerülnek arra, hogy egykor szerzett ismereteinek – vagy legalább egy részüknek – utánajárjon és helyesbítse azokat. Vajon honnan tájékozódunk, ha az iskolapadot már kinőttük? Filmekből, regényekből vagy visszaemlékezésekből? Esetleg mindegyikből?

Hittel a magyar Bermuda-háromszögben

Interjú Dávid Ferenccel, a Pharma Press ügyvezető igazgatójával

Keresztény vállalkozókat bemutató sorozatunkban ezúttal Dávid Ferenccel, a Pharma Press nyomdaipari vállalkozás ügyvezető igazgatójával beszélgetünk.

A családjában milyen szerepe volt a vallásnak?

– Békéscsabán születtem, ahol minden vasárnap édesapám vitt el misére. Ez azért érdekes emlékem, mert édesanyám, aki gimnáziumi tanár, nem mert eljönni velünk, nehogy megtudják a munkahelyén. Nem is gondoltuk róla, hogy vallásos. Amikor később Pécsre költöztünk, ahol sok templom volt, ő is elment valamelyikbe, amelyik kevésbé volt szem előtt. Jellemző e kor ellentmondásosságára, hogy miközben a templomokban és a hittanokon szívtam magamba a hit igazságait, az általános iskolában fel kellett kötnünk az úttörő nyakkendőt. Középiskolába a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumába jártam, ahol az igazgatónak köszönhetően alig volt érezhető a hivatalos ideológia hatása.

A semmi ágán

Mivel sokat járok a fővárosi Dohány utca és az Erzsébet körút táján, szinte mindennap látom az egyik közlekedési tábla hátára felírt kérdést: A minden semmi, vagy a semmi minden? Lehet, hogy a szöveg írója Jean-Paul Sartre klasszikusát, A lét és a semmi című művet olvasta éppen, vagy esetleg Martin Heidegger szavai jutottak eszébe: „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” De az is lehet, hogy csak megnézte Terry Gilliam legújabb, Zéró teoréma című filmjét, melyben a főhősnek az a feladata, hogy egy szuperszámítógépen addig próbálkozzon matematikai egyenletek tömeges összefűzésével, míg az eredmény nulla nem lesz. Így bebizonyosodna, hogy a minden semmi és a semmi minden, azaz a lét értelmére irányuló kérdés értelmetlen.

Krimi vagy dráma?

Előfordul, hogy egy film kriminek (vagy thrillernek) indul, de aztán egyszer csak társadalmi drámává alakul, és mi azon kapjuk magunkat, hogy a világ egy részéről és az ott élő emberekről tudtunk meg valami fontosat; amire sokáig emlékezni fogunk…

Cary Fukunaga 2009-es Sin Nombre című, számtalan díjjal kitüntetett filmje első látásra egy mexikói bűnbanda viselt dolgairól szól. A csoport annak a Mara Salvatruchának, rövidített nevén MS-13-nak a tagja, melyet salvadori bevándorlók még a nyolcvanas években alakítottak Los Angelesben, eredetileg azért, hogy honfitársaikat megvédjék a többi bandától. Ez a nemzetközi bűnszervezet manapság harmincezer tagot számlál, és jelen van egész Közép-Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Spanyolországban. E szervezetnek a tagja a tizenéves Will, bandabeli nevén El Casper (Edgar Flores).

Ő az „Úrtól választott királyoknak egyike” lett

Szent István a történész szemével

„Egy évezred választ el minket attól a Magyarországtól, amelyben Szent István született, és amely hosszú uralkodása alatt sorsdöntő átalakuláson ment át. De egyáltalában megismerhetjük-e a maguk emberi mivoltában olyan régen lezajlott események szereplőit? A kérdés majdnem olyan régi, mint a történettudomány, a felelet pedig főként a forrásoktól függ, de attól is, hogy meg tudjuk-e igazán érteni a régiek szavát.” Így kezdi Bogyay Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora Szent István királyról írt könyvét. A felvetett kérdés ma is aktuális: mi tudható valójában államalapító királyunkról, és milyen tévhitek élnek még bennünk személyéről és koráról? A válaszokat Baják László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa adta meg számunkra.